A Maxico-i útam óta egy hét telt el és Justinnak is ma lesz egy fellépése. Az előzőt elég sokan leszavazták, mert késett és látszott rajta az a nem akarok élni arckifejezés. Szerintem ő is egyedül maradt, de megérdemli. Nem akarok róla hallani, pedig ma itt lép fel Los Angelesben.
Ma délben fogok sorsolni nyertest úgy hogy lezdjük is. Pont ettem az epres tortámat és nézegettem, hogy ki milyen segítséget nyújtott. Nagy nehezen meg is született a döntésem. Egy 16 éves lánx, aki lássuk be elég fiatal, egy árvaházban segített a gyereleknek. Játszott velük, valamint az állatmenhelynek is besegített. De ami leginkább tetszett benne, hogy munkát keresett hajléktalanoknak. Mindenki pénzt adományozott nekik, de ő inkább munkát talált nekik. Ez valami csodálatos szerintem. Chloe a neve. Szőke hajú, elég szép lány. Olyan átlagos. Kiderítettem hol lakik. Egy kis nyugodt környéken Los Angelesben. Picit vékonyka alkatú lány és egyszerű.
Ma felvettem egy bézs divat melegítőt, buggyosabb hatásút és egy hozzáillő haspólószerű, hosszúujjú melegítőfelsőt. Szerintem jól néz ki és nekem tervezték szóval imádom. Mivel ez a lány nálam is fog aludni, Nash meg Cara elmentek. Kihívtam a takarítószolgálatot ,akik rendbe szedték a lakásomat. A házvezetőnőm pedig figyelte őket. Most nem hívtam fel magamra a figyelmet. Szeretném addig titokban tartani őt, ameddig haza nem érünk, mert tuti kitör a botrány. Komolyan én is tiszta izgatott vagyok. Beültem az autómba és egy fél óra útán sikeresen bekerültem egy dugóba. Csináltam addig egy videót instagramra.
- sziasztok emberek. - mosolyogtam. - ti ti ott akik jelentkeztetek a játékomra kérlek maradjatok otthon, mert kb fél óra és ott vagyok a szerencsés nyertesnél. Elárulom, hogy Los Angeles kis városában lakik az a lány aki megnyerte. Pusszantás nektek. - integettem és feltettem a videót instagramra meg Facebookra és twitter-re.
Esküszöm már én is tiszta ideg vagyok.
A gps szerint itt vagyok ebben az utcában. 78/a igen ez lesz az. Oldalra álltam és lezártam a kocsimat. Megigazítottam magamat és bekopogtam a kis egyszintes, nagyon szép ház ajtaján.
Majd megint. Úristen remélem itthon van. Valaki kinyitotta az ajtót, de nem ő állt ott, hanem egy velem egy idős lány.
- úristen!!!!! Chloe gyere gyorsan. - kezdett sikítani a lány. - szia Ana vagyok, Chloe nővére. Jézusom. - engedett be.
- szia Hannah. - öleltem meg.
- úristen tényleg te vagy az. - jött oda a szőke hajú Chloe.
- igen és gratulálok neked. - öleltem meg.
Hirtelen még egy lány és egy 18 év körüli srác is megjelent.
Bementünk a nappaliba és kaptam finom limonádét.
- el sem hiszem, hogy én nyertem meg. - sirt a lány.
- pedig hidd el drágám. Remélem összepakoltál, mert két napra én leszek az új 19 éves nővéred. - nevettem.
- igen igen igen. - hozta ki gyorsan a hátizsákját.
Megöleltük a többieket és beszálltunk az autómba.
Elindultunk és megint a főútra értünk. Csináltunk egy képet, amit felrakva megint mindenhová lezártam a játékot.
- jézusom el sem hiszem. - mosolygott nagyokat Chloe.
- szerintem te is izgatott vagy mint én.
- te vagy a példaképem, ahhhhh mindjárt kiugrik a szivem.
- köszönöm. Na szóval igyekszek neked mindent megmutatni. Mit szólnál ha először vásárolnánk, majd meglátogatnánk a szépségszalont, ahová én járok. A nap végén pedig elmennénk a Vogue partijára.
- ez ez basszus - maradt tátva a szája ,mire mind a ketten hangosan felnevettünk.
Bekapcsoltam a zenét, Carly ray Jepsentől a i really like you-t és elkezdtünk rá táncolni. Chloe már akkor csinált jó pár képet.
Otthon megmutattam neki a vendégszobát és elindultunk vásárolni.
- hol fogunk vásárolni? - kérdezte.
- figyelj megmutatom ahol szoktam majd te is és megveszünk mindent ami tetszik. Mindent én állok. - mosolyogtam.
Kiszálltunk és először berohantunk a Prada-ba táskát venni. Majd következett a Chanel, Dolce and Gabbana, Zara, stb stb. Ha nem volt nálunk 20 szatyor akkor egy sem. Nagyon sokat nevettünk közben és olyan helyekre is elmentünk, ahol ő szokott vásárolni.
Hazamentünk a szatyrokkal és lepakoltunk. De előtte vettem magunknak valami vacsorát.
- bocsánat, hogy ennyit vásároltam csak.... - kezdett magyarázkodni.
- nem kell Chloe, ez semmiség. Megnyertél és remélem majd találkozhatunk még. - mosolyogtam.
- remek lenne. Nem mutatod meg a ruhás szekrényed? Egyszerűen bolondulok a ruháidért, a cropp toppokról nem is beszélve.
- gyere. - indultam a szobám felé.
- jézusom, de nagy, de hol a szekrényed? - kérdezte.
- ott az ajtó.
Bementünk egy másik szobába, ahol a ruháimat tartom. Sok ruhám van, ezért inkább egy egész kis öltözködős szobát alakítottam ki magamnak, tükörrel és sok sok polccal.
- úristen. - nyögte ki.
- nem ezt viselted a gálán? - nézett rám.
- de igen. Sajnos már nem vehetem fel.
- miért?
- tudod ez olyan furcsa szokás , arra csináltattam és rögtön beszélnének ha máshová venném fel.
- ja értem.
Szinte minden ruhámat végig fogdosta, majd elért a Justin ruháihoz. Van amiket még itthagyott nálam csak nem vittem neki vissza. MÉG!
- mindig is imádtam Justin Biebert. Egyszer voltam egy koncertjén, de nagyon hátul álltunk és a közelébe sem tudtam menni. Bármit megadnék, ha csak egyszer látnám közelről. - sóhajtozott.
Leültem a fotelbe.
- figyelj nos Justinnal szétmentűnk egy hete, de ne szólj senkinek. Majd kiderül magától. Figyelj ha nagyon szeretnéd elmehetnénk a mai koncertjére vagy maradunk a Vogue partiján?
- jó lenne, de nem szeretném ha miattam kellene neked odaállni elé ha szakítottatok.
- nekem nem baj. Tényleg. - hazudtam picit.
- koncertezzünk. - ugrott a nyakamba.
Kíváncsi leszek mi vár ott rám. Felhívtam Scootert, hogy intézze el nekünk, hogy a koncertet a színpad mögül nézzük. Arra gondoltam, hogy én addig kint leszek, de Chloet nem szeretném ott hagyni. Elvégre csak 16 éves.
- jó jó koncertezünk, de én öltöztetlek fel. - nevettem.
- nem ellenkezek esküszöm.
- rendben.
Kiválasztottam neki egy vörös bőr hatású, lenge szoknyát, valamint egy fekete cropp toppot, aminek hosszú ujja van és egy kis fehér gallér is található rajta, mint valami kis ing. Kócos kontyot csináltam neki jó magasra, valamint egy kis tusvonalat kapott. A cipő pedig egy vörös magassarkú volt.
Most következtem én. Ha már találkozok Justinnal arra gondoltam kicsit igyekszem őt megsanyargatni, ha már így összetört engem. Fekete nagyon bő nadrágot vettem fel, a térdemig érő üleppel, valamint egy fekete cropp toppot. Így voltam felöltözve mikor először találkoztunk. A próbám, mikor ő belém szeretett. Csak nem edző cipőt, hanem egy fehér nagyobb sarkú bőr szandát vettem fel. A hajamat pedig besütöttem.
- indulhatunk húgom? - nevettem.
- ezer örömmel nővérem. - lépett ki Chloe az ajtón és beszálltunk a kocsimba.
Már a koncert elkezdődött pár perce. Mi is a testőr segítségével utat törtünk és most nem sokszor kellett megállnom képet csinálni. Szerencsére.
Egy asszisztens bevezetett minket. Kicsit késtünk ,de oda álltunk, ahol láthatjuk Justint. Istenem ez a tánc, mintha engem csalogatna. Hannah ne nézz oda!!!!
- ez életem legszebb napja. - mondta ki Chloe.
- örülök neki. - mosolyogtam.
- köszönöm. - ölelt meg.
Az első szám végén fordult Justin csak oldalra és mikor meglátott ledermedt. Szó szerint. Elmosolyodott és ösztönösen én is, pedig haragudnom kellene rá. Tovább énekelt és a szívét is beleadta a dalba. Nem tudom mi ez, olyan mintha a szívem nem tudna rá haragudni, csak az agyam. De nem szabad mindig az agyra hallgatni.
Ott van Nash is. Olyan jó táncos.
Következett egy kis akusztikus is a végére. Nem volt olyan mint a szokásos fellépéseken. Justin leült a gitáros srác mellé és a kezébe vette a mikrofont.
- öhm. Arra gondoltam legyem valami más most. Szeretném ha meghallgatnátok valamit. Ez valami új lesz, amit senki sem hallott még.....nem teljes, de azért remélem tetszik.
Én sem hallottam még, mert a dallam nem volt ismerős. Olyan nyugodt dallama volt, ami mindenkit megtud nyugtatni. Majd elkezdett énekelni és minden megváltozott a szavak hallatán. Főleg nekem.
- minden olyan más, hogy bejöttél az életembe. - kezdte énekelni. - a napok gyorsabban telnek ha itt vagy velem. Minden amiről álmodtam az te vagy. Sajnálom ha nem tudtam megadni neked amire vágytál. - kezdett szomorú lenni a dal én pedig elsirtam magam. - együtt alvások, mikor szuszogtál a nyakamba. Veszekedések, amik csak erősítettek minket. Olyan ez mint egy tánc, egy véget nem érő zene. Mert ezek vagyunk mi. Te a dallam, én az ütem. Te ritmus, én a hang. Te a bal, én a jobb. Te a jó, én a rossz. Te a kérdés én a válasz. Mint a zongorán a fekete és fehér billentyűk. Kiegészítjük egymást. Kérlek bébi, ne hagyd, hogy vége legyen. Hibás vagyok, de javíts ki kérlek. Bébi ne felejtsd el a filmeket, a nevetéseket, a nyakláncot. Tessék itt vagyok, itt vagyok gyere vissza hozzám. Megigérem ennek soha sem lesz vége, soha sem mert veled leszek örökké. NEm számít hányszor veszekszünk majd, mert mi egymásnak vagyunk teremtve. Tudod miért, mert te vagy a dallam, én az ütem. Te a ritmus, én a hang. Te a bal, én a jobb. Te a jó én a rossz. Te a kérdés, én a válasz. Mint zongorán a fekete és fehér billentyűk. Kiegészítjük egymást.
Fejezte be és hangos tapsvihar tört ki. Valahogy én ott törtem össze szerintem. Nem értettem mi folyik most kettőnk között. Nem engem választott, de akkor miért írt nekem dalt??
- szeretlek Hannah. Te vagy a válasz. - húzogatta meg a vállát és felém nézett.
- szeretlek. - tátogtam neki és puszit küldtem neki, amit ő el is kapotott.
- szerintem nem mentetek szét. - mosolygott Chloe.
- hát nem. - mosolyogtam.
Hazamentünk a szatyrokkal és lepakoltunk. De előtte vettem magunknak valami vacsorát.
- bocsánat, hogy ennyit vásároltam csak.... - kezdett magyarázkodni.
- nem kell Chloe, ez semmiség. Megnyertél és remélem majd találkozhatunk még. - mosolyogtam.
- remek lenne. Nem mutatod meg a ruhás szekrényed? Egyszerűen bolondulok a ruháidért, a cropp toppokról nem is beszélve.
- gyere. - indultam a szobám felé.
- jézusom, de nagy, de hol a szekrényed? - kérdezte.
- ott az ajtó.
Bementünk egy másik szobába, ahol a ruháimat tartom. Sok ruhám van, ezért inkább egy egész kis öltözködős szobát alakítottam ki magamnak, tükörrel és sok sok polccal.
- úristen. - nyögte ki.
- nem ezt viselted a gálán? - nézett rám.
- de igen. Sajnos már nem vehetem fel.
- miért?
- tudod ez olyan furcsa szokás , arra csináltattam és rögtön beszélnének ha máshová venném fel.
- ja értem.
Szinte minden ruhámat végig fogdosta, majd elért a Justin ruháihoz. Van amiket még itthagyott nálam csak nem vittem neki vissza. MÉG!
- mindig is imádtam Justin Biebert. Egyszer voltam egy koncertjén, de nagyon hátul álltunk és a közelébe sem tudtam menni. Bármit megadnék, ha csak egyszer látnám közelről. - sóhajtozott.
Leültem a fotelbe.
- figyelj nos Justinnal szétmentűnk egy hete, de ne szólj senkinek. Majd kiderül magától. Figyelj ha nagyon szeretnéd elmehetnénk a mai koncertjére vagy maradunk a Vogue partiján?
- jó lenne, de nem szeretném ha miattam kellene neked odaállni elé ha szakítottatok.
- nekem nem baj. Tényleg. - hazudtam picit.
- koncertezzünk. - ugrott a nyakamba.
Kíváncsi leszek mi vár ott rám. Felhívtam Scootert, hogy intézze el nekünk, hogy a koncertet a színpad mögül nézzük. Arra gondoltam, hogy én addig kint leszek, de Chloet nem szeretném ott hagyni. Elvégre csak 16 éves.
- jó jó koncertezünk, de én öltöztetlek fel. - nevettem.
- nem ellenkezek esküszöm.
- rendben.
Kiválasztottam neki egy vörös bőr hatású, lenge szoknyát, valamint egy fekete cropp toppot, aminek hosszú ujja van és egy kis fehér gallér is található rajta, mint valami kis ing. Kócos kontyot csináltam neki jó magasra, valamint egy kis tusvonalat kapott. A cipő pedig egy vörös magassarkú volt.
Most következtem én. Ha már találkozok Justinnal arra gondoltam kicsit igyekszem őt megsanyargatni, ha már így összetört engem. Fekete nagyon bő nadrágot vettem fel, a térdemig érő üleppel, valamint egy fekete cropp toppot. Így voltam felöltözve mikor először találkoztunk. A próbám, mikor ő belém szeretett. Csak nem edző cipőt, hanem egy fehér nagyobb sarkú bőr szandát vettem fel. A hajamat pedig besütöttem.
- indulhatunk húgom? - nevettem.
- ezer örömmel nővérem. - lépett ki Chloe az ajtón és beszálltunk a kocsimba.
Már a koncert elkezdődött pár perce. Mi is a testőr segítségével utat törtünk és most nem sokszor kellett megállnom képet csinálni. Szerencsére.
Egy asszisztens bevezetett minket. Kicsit késtünk ,de oda álltunk, ahol láthatjuk Justint. Istenem ez a tánc, mintha engem csalogatna. Hannah ne nézz oda!!!!
- ez életem legszebb napja. - mondta ki Chloe.
- örülök neki. - mosolyogtam.
- köszönöm. - ölelt meg.
Az első szám végén fordult Justin csak oldalra és mikor meglátott ledermedt. Szó szerint. Elmosolyodott és ösztönösen én is, pedig haragudnom kellene rá. Tovább énekelt és a szívét is beleadta a dalba. Nem tudom mi ez, olyan mintha a szívem nem tudna rá haragudni, csak az agyam. De nem szabad mindig az agyra hallgatni.
Ott van Nash is. Olyan jó táncos.
Következett egy kis akusztikus is a végére. Nem volt olyan mint a szokásos fellépéseken. Justin leült a gitáros srác mellé és a kezébe vette a mikrofont.
- öhm. Arra gondoltam legyem valami más most. Szeretném ha meghallgatnátok valamit. Ez valami új lesz, amit senki sem hallott még.....nem teljes, de azért remélem tetszik.
Én sem hallottam még, mert a dallam nem volt ismerős. Olyan nyugodt dallama volt, ami mindenkit megtud nyugtatni. Majd elkezdett énekelni és minden megváltozott a szavak hallatán. Főleg nekem.
- minden olyan más, hogy bejöttél az életembe. - kezdte énekelni. - a napok gyorsabban telnek ha itt vagy velem. Minden amiről álmodtam az te vagy. Sajnálom ha nem tudtam megadni neked amire vágytál. - kezdett szomorú lenni a dal én pedig elsirtam magam. - együtt alvások, mikor szuszogtál a nyakamba. Veszekedések, amik csak erősítettek minket. Olyan ez mint egy tánc, egy véget nem érő zene. Mert ezek vagyunk mi. Te a dallam, én az ütem. Te ritmus, én a hang. Te a bal, én a jobb. Te a jó, én a rossz. Te a kérdés én a válasz. Mint a zongorán a fekete és fehér billentyűk. Kiegészítjük egymást. Kérlek bébi, ne hagyd, hogy vége legyen. Hibás vagyok, de javíts ki kérlek. Bébi ne felejtsd el a filmeket, a nevetéseket, a nyakláncot. Tessék itt vagyok, itt vagyok gyere vissza hozzám. Megigérem ennek soha sem lesz vége, soha sem mert veled leszek örökké. NEm számít hányszor veszekszünk majd, mert mi egymásnak vagyunk teremtve. Tudod miért, mert te vagy a dallam, én az ütem. Te a ritmus, én a hang. Te a bal, én a jobb. Te a jó én a rossz. Te a kérdés, én a válasz. Mint zongorán a fekete és fehér billentyűk. Kiegészítjük egymást.
Fejezte be és hangos tapsvihar tört ki. Valahogy én ott törtem össze szerintem. Nem értettem mi folyik most kettőnk között. Nem engem választott, de akkor miért írt nekem dalt??
- szeretlek Hannah. Te vagy a válasz. - húzogatta meg a vállát és felém nézett.
- szeretlek. - tátogtam neki és puszit küldtem neki, amit ő el is kapotott.
- szerintem nem mentetek szét. - mosolygott Chloe.
- hát nem. - mosolyogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése