Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, mintha egyfolytában nyomták volna összébb a koponyámat.
- ahh - mondtam mikor felkeltem.
Tiszta kék ,zöld volt a karom és hirtelen beugrottak az este további emlékei.
Emlékszem itt voltunk az én lakosztályomban. Nagyon sokat ittam és Justin ordibált velem. Hozzávágtam egy két poharat és csak ordítoztunk egymással. Mondta, hogy fejezzem be és megrángatott a karomnál fogva. Erős lehetett mert itt van a helye. Azt momdtam neki, hogy menjen el ,mert nem akarom itt látni. Belerugott a székbe és kiviharzott. De előtte elhagyta pár szó a száját. Mint ez: Bárcsak ne ismertelek volna meg olyan ribanc vagy mint minden nő, akinek csak ara vagyok jó hogy eltartsam és, hogy legyen neve az életben.
Hirtelen bekönnyeztem, de ez a hatalmas folt a karomon jobban aggasztott.
- bejöhetek? - kukucskált be Cara.
- persze. - mosolyogtam és gyorsan felhúztam magamon a köntösöm.
- hoztam teát. - ült le a nagy hasával mellém.
Befeküdtünk az ágyba és beszélgettünk. Szinte mindent átbeszéltünk és rájöttem, hogy butaság volt részben amit csináltam.
- tudom, hogy elszaladt velem a ló, de úgy éreztem, hogy kell egy kis kikapcsolás. Tudod mintha másoik lennék Justinnak. - szipogtam.
- olyan buta vagy. Justin szeret.
- Igen??? Tegnap közölte velem, hogy bárcsak ne is ismert volna meg valamint leribancozott. Ja és ha szeretünk valakit nem ,hogy lelkileg, de fizikailag sem bántsuk. - mutattam meg a karomat.
- ne mond, hogy ezt ő csinálta. - kapta Cara a szájához a kezét.
- de. - húztam fel.
- tegyél rá valamit mert nagyon csúnya.
- tudom, hogy felindulásbol tette, de akkor is fáj.
- figyelj. Beszéljétek meg ezt higgadtan rendben?
- rendben. - öleltem meg.
Felöltöztem ,megreggeliztem mjd átgondoltam, hogy mit fogok mondani Justinnak. Hirtelen nem jutott az eszembe semmi, csak átmentem.
Kopogtam és Scooter nyitott ajtót.
- nem alkalmas. - sóhajtott és kijött Scoot.
- mi a baj? - néztem rá.
- elcseszte az interjúját mert te voltál a téma és a tegnap. Majdnem nekiment a riporternek. Meg..... hát tudod lelki beteg miattad.
- de beszélenem kell vele Scoot.
- Kendall van bent vele. Meg Kylie......
- nem próbálkozok többet Scooter.
- mi nem ezt nem teheted!!! Hannah egymásnak vagytok teremtve, ne hagyd, hogy egy csaj ezt tönkre tegye.
- már tönkre tette. Add ezt oda neki jó én nem tudom. - indultak meg a könnyeim és gyorsan visszarohantam a lakosztályomba.
Összerogytam a földön és csak sírtam. A nyakláncot fogtam volna, aminek a fele nála van, de már Scooter kezeiben volt. Istenem!!!! Ennek a kapcsolatnak most van vége. Őt választotta és ezt nem bírom elviselni.
Justin szemszöge:
- héé ez de jó szám. - kezdett el táncolni Kylie a nappaliban, de nem volt igazából kedvem ehhez a hamgulathoz.
Hannah járt a fejemben, csak az amit tegnap csinált. Nem tudom hová fog ez fajulni.
- imádom a parfümödet. - suttogta Kendall a nyakamba.
Tudtam, hogy nem az a lány ül mellettem, akinek kell és inkább felálltam és töltöttem magamnak egy pohár erősebb koktélt.
- Justin.... - kezdte Scooter nagyot sóhajtva.
- baj van? - mentem oda hozzá ijedten.
- neked van, elég nagy. Hannah adta ide. Itt volt, de mondtam neki, hogy itt vannak Kendell-ék. Sajnálom, de... - adta oda nekem a kis félszív nyakláncot.
- most??? - ültem le idegesen
- igen most. - ment ki az ajtón Scooter vagyis akart. - szarul döntessz öregem. Vagyis döntöttél - mutatott Kendallre és Kylie-ra.
Kiment én pedig csak azt a kis medált néztem. J betű az elején, ami már nem számít semmit.
- ez mi?? De szép. - fogta meg Kendall a nyakláncot és kivette a kezemből.
- az és kérem. Menj el jó! - mondtam határozottan rá nézve.
- miért, de hát buli van. - mondta mosolyogva.
- nem nincs buli. Kifelé. Hülye voltam, hogy bármit akartam tőled. Kylie kérlek te is. - nyitottam ki az ajtót.
- te nem vagy normális. Amitt a kis drága szerelmed miatt van nem igaz?? - gúnyolódott Kendall.
- de, csak vége. - mosolygott Kylie és kihúzta Kendallt a lakásomból.
- mi a faszom van velem??? - ordítottam és belebasztam a kezemet erőből a falba.
Nem érdekelt, hogy vérzik, csak egy dolog kattaogott egyfolytában a fejemben, az hogy visszakapjam Hannaht.
Hannah szemszöge:.
Ma kellett volna elmennem a fotózásra, de áttettem. Szűkségem van egy kis időre, ameddig összekaparom magam a földről.
Cara többször is bejött hozzám és hozott enni, inni, de semmi sem ment le a torkomon. Mindenkit kiküldtem és egyedül voltam bent a szobában. Nagy részt aludtam vagy csak kattogott a fejem mindenen.
- Hannah biztos nem eszel semmit? - nyitott be Cara.
- nem vagyok éhes. - momdtam és felnyitottam a telefonomat.
Kendall posztolt rólam egy képet Instagramra , ahol eléggé lejáratott. Mondjuk most mindenki az én tegnap esetemet beszéli. Én vagyok rajta meg Justin és Nash, ahogy húznak kifelé a discoból. Jézusom nagyon durván néztem ki. Nem is nagyon emlékszek rá.
- istenem. - temettem az arcomat a tenyereimbe.
De miért tette ezt Kendall? Nem tudom. Az övé lett Justin, de ő engem aláz mindenki előtt. Kylie-ról nem is beszélve. Büszke lehet magára, 17 évesen plasztik cicababa lett.
Felvettem egy rövidnadrágot, egy napszemüveget valamint egy kapucnis felsőt és kimentem futni. Remélem nem nagyon ismernek majd fel. Eleredt az eső is remek, pedig most kellene visszafordulnom. Remek. Több ember is fotott arra, de mondhatni élveztem is az esőt. Olyan kellemes és hideg volt. Teljesen bebugyoláltam az arcomat és leültem egy padra és lehajtottam a fejemet.
- szar idő van. - ült le mellém egy srác, aki eléggé szimpatikusnak nézett ki.
- az. - válaszoltam.
Felálltam és megint elkezdtem futni a szakadó esőben.
- nem is vársz meg. - futott útánam a rejtélyes valaki.
- nem.
Hirtelen megbotlottam és lecsaptam a tenyereimet a földre meg a térdemet. Na jó ez fájt
- gyere segítek. - fogta meg a könyökömet.
A kapucnim leesett, a napszemüvegemmel együtt.
- te Hannah Morgem vagy? - nézett rám én meg visszavettem a szemüveget.
- igen, de tssss. - fogtam be a száját.
- oké. Ugye vágod, hogy nincs itt egy riporter sem. - mondta.
- te csak hiszed. Nem kellenek mikrofonok meg kamerák ahhoz, hogy tudják merre vagy.
Megnyalta a kezemet, amikor még a szájánál tartottam. Minek nyalta meg a tenyerem?????
- finom volt? - nevettem.
- nagyon - nevetett majd ketté váltak útjaink.
Ma az egyetlen ember aki megtudott nevetettni. Pedig nálam már a mosolygás is túlzás volt. A második sávot futottam le mikor megláttam magamat egy hatalmas plakáton. Az egyik egy nagyon jó atlétás, egyszerű modell fotó volt, a másik egy selie amit magamról lőttem még azon a bizonyos estén, valamint volt még egy Justinnal. Mind a ketten mosolygunk rajta, mint valami két idióta. Össze voltak szerkesztve és egy hatalmas épületre volt kirakva. Mellé írva az, hogy segíts te is ha tudsz és nyerd el életed legszebb két napját amerika királynőjével. Ohhh de aranyos volt aki ezt kitalálta. Kíváncsi vagyok kivel fogok két napot eltölteni.
Másnap mentem el a fotózásra, mert már elviselhető volt a fejem és nem látszott rajta a sírás nyoma.
Több kedvenc képem is született, amiket meg is mutatok. Nagyon jóba lettem a fotóssal és remélem tudunk még majd együtt dolgozni.
Szerintem elég jók lettek, bár az álló képek most nem annyira jöttek be. Nem az én stílusom ez a fekete fehér fotósorozat. Később visszamentem a hotelba és pihentem. Ettem valami rákot, de nem nagyon volt finom, csak az a szósz. Hiányzik Justin. Nagyon hiányzik, mintha lenne valami lyuk bennem, ami üres és nem kap levegőt.
Összepakoltam a holmimat és én hazaindultam. Cara meg Nash még maradnak pár napot, mert Nash még fellép Justinnal kb. kétszer. Én nem bírtam tovább itt, szóval ma este hazarepülök Jasonnel a magángépén. A taxiban ültünk és mikor kiszálltunk megrohamoztak minket a fotósok és a riporterek. A két testőr alig tudta őket visszafogni. Engem meg közbe vakított megfelé a vaku. A pulcsim ujjával takargattam az arcomat, sikertelenül, Jason pedig mögöttem jött szorosan. Gondolom ebből is csinálnak egy remek sztorit.
Egész úton szinte csak aludtam, de beszéltünk kolyabb témákról is.
- akkor tehát szétmentetek? - mondta Jason miközben ittunk egy pohár bort.
- hát igen. Végleg. - csordult ki majdnem a könnyem.
- mond, hogy nem miattam. Már bocsánatot kértem Justintól.
- nem Justin szakított velem ,hanem én. Nem voltál hibás. Ő nem tudott választani, de én megtettem.
- várj.... nem tudott választani Kendall és közted? Jézusom.
- azért azt hittem, hogy többet érek neki, mint egy futókaland. Rendben megértem. Kandell szép, gazdag, és megdughatja párszor, de azzal nem lesz boldogabb. - hajtottam hátra a fejemet.
- majd rájön, hogy mit vesztett el és akkor nem te leszel így összetörve, hanem ő.
- köszönöm. - öleltem meg.
- nincs mit. Ez csak az igazság. Mik a rerveid ha hazaérsz?
- nem is tudom. Még kikell sorsolnom a nyertest, de szerintem előtte elmegyek valahová kikapcsolódni.
- ezt akartam javasolni.
Hajnalban értünk haza és én már csak hazamentem és elaludtam. Ebben a sötétben én is valami fekete dolognak éreztem magamat, aki mindig egyedül van.
- nem próbálkozok többet Scooter.
- mi nem ezt nem teheted!!! Hannah egymásnak vagytok teremtve, ne hagyd, hogy egy csaj ezt tönkre tegye.
- már tönkre tette. Add ezt oda neki jó én nem tudom. - indultak meg a könnyeim és gyorsan visszarohantam a lakosztályomba.
Összerogytam a földön és csak sírtam. A nyakláncot fogtam volna, aminek a fele nála van, de már Scooter kezeiben volt. Istenem!!!! Ennek a kapcsolatnak most van vége. Őt választotta és ezt nem bírom elviselni.
Justin szemszöge:
- héé ez de jó szám. - kezdett el táncolni Kylie a nappaliban, de nem volt igazából kedvem ehhez a hamgulathoz.
Hannah járt a fejemben, csak az amit tegnap csinált. Nem tudom hová fog ez fajulni.
- imádom a parfümödet. - suttogta Kendall a nyakamba.
Tudtam, hogy nem az a lány ül mellettem, akinek kell és inkább felálltam és töltöttem magamnak egy pohár erősebb koktélt.
- Justin.... - kezdte Scooter nagyot sóhajtva.
- baj van? - mentem oda hozzá ijedten.
- neked van, elég nagy. Hannah adta ide. Itt volt, de mondtam neki, hogy itt vannak Kendell-ék. Sajnálom, de... - adta oda nekem a kis félszív nyakláncot.
- most??? - ültem le idegesen
- igen most. - ment ki az ajtón Scooter vagyis akart. - szarul döntessz öregem. Vagyis döntöttél - mutatott Kendallre és Kylie-ra.
Kiment én pedig csak azt a kis medált néztem. J betű az elején, ami már nem számít semmit.
- ez mi?? De szép. - fogta meg Kendall a nyakláncot és kivette a kezemből.
- az és kérem. Menj el jó! - mondtam határozottan rá nézve.
- miért, de hát buli van. - mondta mosolyogva.
- nem nincs buli. Kifelé. Hülye voltam, hogy bármit akartam tőled. Kylie kérlek te is. - nyitottam ki az ajtót.
- te nem vagy normális. Amitt a kis drága szerelmed miatt van nem igaz?? - gúnyolódott Kendall.
- de, csak vége. - mosolygott Kylie és kihúzta Kendallt a lakásomból.
- mi a faszom van velem??? - ordítottam és belebasztam a kezemet erőből a falba.
Nem érdekelt, hogy vérzik, csak egy dolog kattaogott egyfolytában a fejemben, az hogy visszakapjam Hannaht.
Hannah szemszöge:.
Ma kellett volna elmennem a fotózásra, de áttettem. Szűkségem van egy kis időre, ameddig összekaparom magam a földről.
Cara többször is bejött hozzám és hozott enni, inni, de semmi sem ment le a torkomon. Mindenkit kiküldtem és egyedül voltam bent a szobában. Nagy részt aludtam vagy csak kattogott a fejem mindenen.
- Hannah biztos nem eszel semmit? - nyitott be Cara.
- nem vagyok éhes. - momdtam és felnyitottam a telefonomat.
Kendall posztolt rólam egy képet Instagramra , ahol eléggé lejáratott. Mondjuk most mindenki az én tegnap esetemet beszéli. Én vagyok rajta meg Justin és Nash, ahogy húznak kifelé a discoból. Jézusom nagyon durván néztem ki. Nem is nagyon emlékszek rá.
- istenem. - temettem az arcomat a tenyereimbe.
De miért tette ezt Kendall? Nem tudom. Az övé lett Justin, de ő engem aláz mindenki előtt. Kylie-ról nem is beszélve. Büszke lehet magára, 17 évesen plasztik cicababa lett.
Felvettem egy rövidnadrágot, egy napszemüveget valamint egy kapucnis felsőt és kimentem futni. Remélem nem nagyon ismernek majd fel. Eleredt az eső is remek, pedig most kellene visszafordulnom. Remek. Több ember is fotott arra, de mondhatni élveztem is az esőt. Olyan kellemes és hideg volt. Teljesen bebugyoláltam az arcomat és leültem egy padra és lehajtottam a fejemet.
- szar idő van. - ült le mellém egy srác, aki eléggé szimpatikusnak nézett ki.
- az. - válaszoltam.
Felálltam és megint elkezdtem futni a szakadó esőben.
- nem is vársz meg. - futott útánam a rejtélyes valaki.
- nem.
Hirtelen megbotlottam és lecsaptam a tenyereimet a földre meg a térdemet. Na jó ez fájt
- gyere segítek. - fogta meg a könyökömet.
A kapucnim leesett, a napszemüvegemmel együtt.
- te Hannah Morgem vagy? - nézett rám én meg visszavettem a szemüveget.
- igen, de tssss. - fogtam be a száját.
- oké. Ugye vágod, hogy nincs itt egy riporter sem. - mondta.
- te csak hiszed. Nem kellenek mikrofonok meg kamerák ahhoz, hogy tudják merre vagy.
Megnyalta a kezemet, amikor még a szájánál tartottam. Minek nyalta meg a tenyerem?????
- finom volt? - nevettem.
- nagyon - nevetett majd ketté váltak útjaink.
Ma az egyetlen ember aki megtudott nevetettni. Pedig nálam már a mosolygás is túlzás volt. A második sávot futottam le mikor megláttam magamat egy hatalmas plakáton. Az egyik egy nagyon jó atlétás, egyszerű modell fotó volt, a másik egy selie amit magamról lőttem még azon a bizonyos estén, valamint volt még egy Justinnal. Mind a ketten mosolygunk rajta, mint valami két idióta. Össze voltak szerkesztve és egy hatalmas épületre volt kirakva. Mellé írva az, hogy segíts te is ha tudsz és nyerd el életed legszebb két napját amerika királynőjével. Ohhh de aranyos volt aki ezt kitalálta. Kíváncsi vagyok kivel fogok két napot eltölteni.
Másnap mentem el a fotózásra, mert már elviselhető volt a fejem és nem látszott rajta a sírás nyoma.
Több kedvenc képem is született, amiket meg is mutatok. Nagyon jóba lettem a fotóssal és remélem tudunk még majd együtt dolgozni.
Összepakoltam a holmimat és én hazaindultam. Cara meg Nash még maradnak pár napot, mert Nash még fellép Justinnal kb. kétszer. Én nem bírtam tovább itt, szóval ma este hazarepülök Jasonnel a magángépén. A taxiban ültünk és mikor kiszálltunk megrohamoztak minket a fotósok és a riporterek. A két testőr alig tudta őket visszafogni. Engem meg közbe vakított megfelé a vaku. A pulcsim ujjával takargattam az arcomat, sikertelenül, Jason pedig mögöttem jött szorosan. Gondolom ebből is csinálnak egy remek sztorit.
Egész úton szinte csak aludtam, de beszéltünk kolyabb témákról is.
- akkor tehát szétmentetek? - mondta Jason miközben ittunk egy pohár bort.
- hát igen. Végleg. - csordult ki majdnem a könnyem.
- mond, hogy nem miattam. Már bocsánatot kértem Justintól.
- nem Justin szakított velem ,hanem én. Nem voltál hibás. Ő nem tudott választani, de én megtettem.
- várj.... nem tudott választani Kendall és közted? Jézusom.
- azért azt hittem, hogy többet érek neki, mint egy futókaland. Rendben megértem. Kandell szép, gazdag, és megdughatja párszor, de azzal nem lesz boldogabb. - hajtottam hátra a fejemet.
- majd rájön, hogy mit vesztett el és akkor nem te leszel így összetörve, hanem ő.
- köszönöm. - öleltem meg.
- nincs mit. Ez csak az igazság. Mik a rerveid ha hazaérsz?
- nem is tudom. Még kikell sorsolnom a nyertest, de szerintem előtte elmegyek valahová kikapcsolódni.
- ezt akartam javasolni.
Hajnalban értünk haza és én már csak hazamentem és elaludtam. Ebben a sötétben én is valami fekete dolognak éreztem magamat, aki mindig egyedül van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése