37. Irtam egy szerződést.

Reggel gyorsan kaptam fel egy sötét farmert, valamint a fehér lenge felsőmet, mert elaludtam. Csak kicsit megigazítottam magam és már hívtam is Zac-et. Beszálltunk a kocsiba és leültünk a váróba mikor megérkeztünk. 

- tudtál Justinnal beszélni? - kérdezte. 

- igen. Azt mondta, hogy megcsaltam és nem az ő gyereke. Hanem a tied. Tudod mit mondott a kisbabára? Az övére? - lábadt könnybe a szemem. 

- nyugalom. Mit mondott? - ölelt meg. 

- azt, hogy egy fattyú. 

- hagyd. Egy idióta. Jobbat érdemelsz. 

- Hannah Morgen. - szólított az orvos. 

Letöröltem a könnyeim és bementem. Zac is leült mellém. Rendes tőle, hogy itt van velem. Rákentek valami hideg zselét a hasamra majd behozta a szürke képet. 

- itt van. - mutatta az orvos. 

- de kicsi. - néztem a képernyőt. 

- nem nagyon. 3 és fél hetes. Sajnos ez már nem távolítható el tablettákkal. Megkell hallgatnom is. Akarja hallani? 

- mindegy. - vontam meg a vállamat. 

Elkezdte tekergetni a kis gépet és eleinte nem foglalkoztam a dologgal, majd meghallottam a kis pici szapora dobogásokat. 

- már van szíve? - lábadt könnybe a szemem. 

- igen. Így talán jobban hallható. - mosolygott Dr Adams. 

Elkezdtem sírni, de nem a fájdalomtól, hanem a boldogságtól. Milyen furcsa és egyben izgalmas. Nem fogom elvetetni. Inkább felnevelem ezt a drágát egyedül, de az életét nem fogom elvenni. 

- doktor úr. Nem akarom ekvetetni. - mosolyogtam és hallgattam a dobbanásokat. 

- egyetértek. - fogta meg Zac a kezem.

Kimentünk és először elmentem Cara-hoz. Mikor megtudta, hogy megfogom tartani nagyon örült. 

- istenem. Bárcsak már megfoghatnám. - próbálta altatni Ana-t. 

- én is szeretném. 

- akkor mi lesz? Ezt megkell beszélned Justinnal. 

- tudom. Meg is fogon, de előbb írok egy szerződést. Csak mikor is lesz a keresztelő? 

- kb 3 hónap. Úgy számoltuk. 

- az még belefér. Csak nem szeretném ha nyilvánosságra jutna a baba. 

- miért? 

- nem tudom. Nyugodt életet akarok neki és magamnak is és az nem lenne az, ha elkezdenének rólam írni. 

- megértelek. Akkor visszajössz? 

- nem. Zac-cel fogok lakni. 

- mi? Miért?

- Cara segít nekem. Eljött az ultrahangra is. Tudom, hogy Justin nem lesz mellettem és ő itt van. Nem vagyunk együtt, csak barátként. 

- ezt viszont nem tartom valami jónak. 

- én igen. Bízz bennem. 

- benned? - nevettünk.
.
.
.
.
Egy hete költözködöm Zac- hez és lassan haladunk. Eleinte vaciláltam, de Justin meg sem akar hallgatni ezért is magasról leszarom. Az én gyerekemet biztos nem fogja a karjában tartani. Ma hoztuk át az ágyamat, mert csak azon tudok aludni ,valamint a ruháimat, amihez vett még egy gardróbot a ruhás szobámba.
- mond, hogy ennyi van? - nézett rám.
- igen ennyi. - nevettem.
- mikor kell elmenned az orvoshoz?
- majd két hét múlva. De tudom, hogy veszélyeztetett terhes leszek, szóval semmi értelme elmenni. - feküdtem le este a kanapéra és bekapcsoltam egy filmet.
- de akkor is elmész. - mondta nyugodtan
- tudom elfogok. Hozol pizzát? - néztem rá mosolyogva.
- már hozom is. - ült le mellém a dobozzal.
-  annyiban még jó, hogy az elején járok, mert tudok kb 3 hónapig rendesen dolgozni. Mármint modellkedni. Útána már csak maximum lenge ruhákat tudok felvenni. - szomorodtam el.
- Justin?
- ma felhívtam.
- és?
- azt mondta, hogy hagyjam békén és, hogy nem fogja többiéelhinni a hazugságaimat. - tömtem magamba egy szeletet.
- de Hannah akkor is tudnia kell, hogy ő az apa. Ez így nem oké. Tudod mitől félek?
- mitől?
- hogy ha esetleg akkor tudja meg mikor már megszületett a kisbaba vagy ,amikor már nem tehet semmit érte ,megpróbálja majd elvenni tőled.
- nem fogja tudni elvenni tőlem.
- Hannah nagyon sok pénze van és ez egyenlő a befolyással.
- tudom. De irtam egy szerződést, amit nem tud csak úgy átugrani.
- mit csináltál? - nézett rám furán.
- elegem van abból amit csinál szóval írtam egy szerződést, amiben az áll, hogy ha kinyitja az apasági tesztet, akkor lemond a gyerekéről.
- ne csináld ezt.
- de Zac ezt fogom csinálni és nem érdekelnek a következmények.
- és mi van a záradékkal? Akkor fellehet általában bontani egy szerződést, ha kifizetik az érte járó összeget.
- tudom és nem irtam a záradékba csak azt, hogy csak én bonthatom fel a szerződést. Más nem. - ettem meg a vega pizzám és vettem még egy szeletet.
- ez akkor is zavaros. Holnap dolgozol?
- aha még kb 3 hónapot végig szerintem. Ha elkezd nőni a hasam úgy sem tudok majd. Csak amiatt aggódok ,hogy Justin elmondja valamelyik riporternek. Nem akarom ,hogy rögtön ezzel kellene foglalkoznom. Kitudja miket irkálnának.
- sok faszságot. Majd lecsitítom őket amennyire pénzzel lelehet ,emiatt ne aggódj.
- köszönöm, de mennem kellene már aludni. Jó éjt Zac. - mentem fel az emeletre a szobámba.
Lezuhanyoztam és alaposan lemostam a sminkem is. Lefeküdtem és bekapcsoltam a tv-t.
- szia életem - beszélgettem a hasamnak és simogattam.- sajnálom ,ha nem tudok megfelelő családot biztosítani. Látod milyen idióta anyukád lesz. - nevettem.
Hamar elaludtam és már nem birtam megnézni milyen üzenetet kaptam.

36. Pozitív.

Istenem!!! Szerintem soha sem ébredtem még ilyen rosszul mint ma. De tényleg soha. A fejem kurvára sajogott, a hasam meg görcsölt. Lementem és Justin már ott itta a kávéját. Nem tudtam mit csinált az este, de olyan rosszul voltam, hogy meg smm birtam szólalni.
- sajnálom. - nyögte ki.
- mit? - kerestem a teát a hűtőben.
- amit tettem.
- mit tettél?
- esküszöm Hannah, hogy nem szándékos volt, de valami nagyon kiütött és nem tudtam kontrollálni magam..
- Justin.. mit csináltál? - néztem rá fájdalommal.
- majdnem lefeküdtem vele. - fogta meg a fejét.
- ja értem. Most jön az, hogy csak smároltunk, de nem történt semmi kicsim. Te most komolyan azt hiszed, hogy ez a kapcsolat mindent kibír? Justin.. - kezdtem sírni.
- ne sírj kérlek. Esküszöm, hogy soha sem lesz ilyen....
- menj el. Menj el. Most. - haraptam be a számat, hogy ne ordítsak.
- de Ha.. - jött oda hozzám, de magam elé raktam a kezem.
- szerettelek te idióta. Szeretlek, de ezt nem fogom elviselni. Ha belebetegszek akkor sem. Takarodj már kérlek. - csaptam rá az ajtót és összerogytam a földön.
Egyszerűen nem volt erőm semmihez, csak a zokogáshoz. Nem tudom miért, de csak egy telefonszámot tudtam tárcsázni.
- anyu. - szóltam bele sírva.
- kicsim baj van?
- igen. Kérlek gyere át.
- mindjárt ott vagyok drágám. - tette le anya.
Tényleg ott volt. Ott ültem a fotelbe és mikor megláttam rögtön odafutottam hozzá. Egyszerűen most döbbentem rá, hogy még mindig szűkségem van rá. Mindenki egy nagy gyerek még. Én is az vagyok.
- mond el Hannah. - vette le a blézerét és magához ölelt a kanapén.
- megcsalt mama. - zokogtam.
- Justin? Úristen...
- megakarok halni. - fogtam a hasamat, mert még a sírástól jobban fájt.
- ne mondj ilyet. Itt vagyok. Hamar túl leszel ezen megígérem.
- nem. Nagyon fáj.
Csinált nekem egy teát és lemondta a munkáit is. Megbeszéltük, hogy egy kicsit visszaköltözök a szüleimhez. Így Cara is együtt lehet a picivel.

.
.
.
.
.
Két hét múlva.
Zajlik az élet folyamatosan. Mások megkezdik a nyaralást, pihenést és pedig itthon döglök, fagyit eszek, valamint mesét nézek a húgommal. Folyamatosan görcsölt a hasam, ezért Cara elhozott nekem egy terhességi tesztet. Justin folyamatosan hívogat, de nem akarok vele találkozni. Hagyjon békén. Nem akarom megcsinálni a tesztet sem. Most mit fogok egy gyerekkel csinálni???? Úgy is abortusz lesz belőle.
- Hannah Cara már itt van. - jött be anya és én lementem Olivia-val.
- sziasztok. - köszöntem és rögtön megpuszilgattam a babát.
- na, hogy vagy?
- megvagyok. Szarul, de megvagyok.
- basszus én meg mindig egyedül. Jó lenne ha visszaköltöznél most már. - nevetett. - még nem akarok. Cara sokat van ott Justin biztos.
- igen sokat ,nagyon szereti Ana-t. Csak ugye nem fogod lemondani azt, hogy a keresztanyukája leszel.
- nem fogom. - mosolyogtam.
- ajánlom is. - nevetett.
Felmentünk a szobámba, Cara megetette Ana-t és bealudt.
- megcsináltad már? - kérdezte.
- nem. Nem akarom. Mi van ,ha pozitív???
- akkor lesz egy gyönyörű gyereked. Indulsz és megcsinálod. Addig szólok anyukádnak. Olive figyelj már Ana-ra le ne essen.
Bementem a fürdőmbe és legszívesebben kettétörtem volna ezt a kis műanyagot.
Megvártam, ameddig kész van és gyakorlatilag azt hittem ordító görcsöt fogok kapni.
- na? - nézett rám Cara.
- pozitív. - mondtam szomorúan.
- huhhh lekell üljek. - mondta anya, de mosolygott.
- nem akarok gyereket anya. Ha megint elvetélek akkor abba belebetegszek. Elfogom vetetni.
- gondold ezt át H. Kérlek.
- átgondolom, de felkeresem Zac orvosát.
- Efron?????
- igen. Végigcsinált egy ilyet a barátnőjével és nem fogom magamat, valami idióta orvos keze alá tenni.
Felöltöztem és beültem kávézni Zac-cel.
- miben segíthetek? - nézett rám.
- kell annak az orvosnak az elérhetősége, aki megcsinálta a barátnődön az abortuszt.
- terhes vagy? - suttogta.
- igen. Szóval?
- elviszlek hozzá. Szerintem te sem akarod, hogy ez kiderüljön.
Beültünk a kocsijába és vezetett egy darabig.
- Justin tudja?
- nem. És nem is akarom. - mondtam.
- de joga van tudni Hannah. Szétmentetek?
- megcsalt. - könyököltem az ablakra.
- de kivel?
- valami Madison Beer azt hiszem.
- jahhh tudom. De az 16 éves.
- igen - mosolyogtam.
Kiszálltunk és bementünk a nagy sárgás épületbe.
- kisasszony. - hívott be az orvos, miútán Zac beszélt vele.
- jó napot.
- szóval leszögezem előre, hogy nem mondok senkinek semmit. Írjak esetleg titoktartási szerződést vagy elhiszi?
- elhiszem.
- szóval, biztos akarja az abortuszt?
- igen szeretném.
- akkor még egy kérdés. Justin Bieber a maga barátja. Kötöttek házasságot vagy hasonlót? Azt akarom kérdezni, hogy felvette-e már Justin nevét?
- nem.
- remek. Akkor holnap bekellene jönniük vagy jönnie és elvégzünk egy ultrahangot. Meg kell vérminta is, de ezt most megcsináljuk.
Levették a véremet és próbáltam, valahogy elgondolkodni ezzen az egészen. Valahogy nem hatott meg, hogy egy élet növekszik bennem. Tudtam, hogy az a helyes ha elvetetem, de mégis kezdett a bűntudat egyre csak folytogatni.
Zac kitett a szüleim lakásánál és én be is akartam menni.
- veled megyek. Holnap hívj fel Hannah és gondold ezt át. Nem hagylak magadra hallod. - nézett ki az ablakon.
- tudom. De Zac meghoztam a döntésemet. Majd felhívlak. Szia.
- vigyázz magadra. - hajtott el.
Bementem és rögtön átöltöztem egy kis fekete atlétába, valamint pamut rövidnadrágba. Mint valami öt éves.
- mit mondott az orvos? - tette ki anya elém a grill csirkét.
- holnap kell ultrahangra mennem és megnézik, hogy adhatnak-e abortusz tablettát vagy sem.
- kicsim átgondoltad te ezt?
- igen anya és ez a végleges döntésem. Nem akarom, hogy én ártsak ennek a babának.
- gondolj arra, hogy ő nem tehet semmiről. Várj kinyitom. - mondta anya mikor csengettek.
Megláttam Justin, aki nagyon ideges volt.
- Justin nem szívesen látlak most itt. Menj el. Kérlek. - kezdte anya.
- nem önhöz jöttem, hanem Hannah-hoz.
- semmi baj anya. - álltam oda.
Anya bement a nappaliba és Justin eleinte nem is akart megszólalni.
- miért kellett ezt tenned velem? - kérdezte.
- mit?
- te szakítottál velem Madison miatt és te feküdtél össze Zac-kel. Azt hiszed nem figyeltettelek? Együtt mentetek megnézni a babát. Gratulálok. Szerettelek érted??? Hogy tehetted ezt velem Hannah? - csordult ki egy könnycsepp a szeméből.
- de ez nem...
- tudod mit, ne. Elegem van. Azt akarom, hogy soha ne ejtsd ki a szádon a nevemet. Felejts el. Felejts el mindent, amit ketten éltünk meg. Legyél boldog a kis fattyúval. - csapta be az ajtót.
Ettől a mondattól csak sírni tudtam. Este is anyával tudtam csak elaludni. Hogy mondhatott ilyet Justin a saját gyerekére?? Istenem. Hogy tud a szerelem ennyire fájni?? 

35. Megvan a baba.

Reggel nagyon boldogan keltem fel kivételesen. Nem zavart sem Justin horkolása, sem hogy elfeküdtem a nyakmat. A horkolásnak kifejezetten örültem. Pár percig telefonoztam és Justin is elkezdett mocorogni. 

- jó reggelt - nevettem

- neked is életem. - puszilt meg. 

- hallod Nash keresett egy csomószor. - nézte meg a telefonját. 

-engem csak egyszer hívott. Várj felhívom. 

Justint 3 órával ezelőtt hívta, reggel 6 kor.  

- szia Nash baj van? - kérdeztem.

- épp ellenkezőleg. Itt vagyunk a kórházban. Mindjárt megszületik a kislányunk. 

- úristen!!!!!!!! - sikítottam el magam. 

- hol vagytok? 

- a szigeten, de hallod megyünk rendben, amilyen gyorsan csak tudunk. Mond meg Caranak meg ne szülje Ana-t ameddig oda nem érek. 

- átadom. - nevetett. 

- Justin pakolj, Cara mindjárt szül. - pattantam fel. 

- keresztapa leszek. - öltözött.
- majd felöltözöl a hajón vagy min... most indulunk. Úristen a legjobb barátnőm szül!!!! Igyekezz már kérlek. - húztam fel a cipőmet és gyorsan beledobáltam a táskánkba a ruháinkat.
- most komolyan egy kibaszott köntösbe égessem magam?? - nézett rám.
- mondom, hogy majd felöltözöl na indulj!!! - zártam be az ajtót.
Rohantunk a motorcsónakhoz és én már indítottam is. Nagyon gyorsan vezettem és kb egy fél óra alatt már a taxiban ültünk. Nem volt időnk felhívni a sofőrt, valamint a motorcsónakban egyikünk sem tudott átöltözni, mert hánykolódtunk és Justin nem fért el. Nagyon nevettem szegényen.
- maga Justin Bieber?? A lányom imádja, kaphatnék egy.... - kezdte a taxisofőr mikor beszálltunk.
- igen adok képet is mindent, csak kérem vigyen minket a Osthroff kórházba gyorsan. - ült le mellém Justin.
- sietek. Úristen. Kaphatnék egy képet. - nyújtotta hátra a telefonját a férfi.
Gyorsan lefotóztuk magunkat és csak most kaptam észbe, hogy egy szürke pólóba és egy bugyiba ülök itt. Justin meg egy alsónadrágba meg egy köntösbe.
Mind a ketten adtunk autogramot is és én már annyira izgultam Cara miatt.
- Hannah most nagyon leégetjük magunkat. Az össze fotós itt lesz és erről fognak irni. - mondta mosolyogva Justin.
- új style - nevettem
- ha gondolja kisasszony van egy pizsamanadrágom. Kéri? - nézett rám a visszapillantóból.
- maga a barátnőmet stírölte - húzódott előrébb Justin.
- nem csak feltűnő volt a rózsaszín bugyija. - nevetett.
- igen kérem. - nevettem
Azt hittem a röhögéstől Justin sokkot fog kapni. Egy XL-es szürkés, piros kockás pizsama nadrágot kellett volna felvennem........ami nagy volt rám. A dereka az majdnem leesett rólam.
- ezt nem veszem fel. - mondtam
- de igen, ha nem akarod, hogy azt mondják a Playboy magazinból jöttél és én se akarom, hogy lefotózzanak úgy mint Kim Kardashiant. Drágám nem látszik, hogy van rajtad valami ,annak ellenére, hogy tanga van rajtad.
- kapd be. - mondtam kicsit durcisan, de felvettem.
Megálltunk és nem láttam fotósokat, majd ha megtudják, hogy itt vagyunk, na akkor!! Berohantunk a kórházba, egyenesen a recepcióhoz.
- úristen Hannah Morgen és Justin!!! - döbbent le a nő.
- igen. Kérem a legjobb barátnőm szül és ha nem érek oda mire megszületik a baba esküszöm megfolytom magam. Szóval tudom, hogy híresek vagyunk, akik úgy néznek ki mint akik most keltek fel egy tanyasi ágyból, de kérem mondja meg hol van Cara White - hadartam neki.
- öhmmm keresem. Nem akar leülni? - nézett rám rémülten a recepciós és közben egy papírt nyújtott oda Justinnak.
- ezt most komolyan kérdezi?? - néztem rá idegesen.
- nem......öhm a másik épületünkben van a szülőosztály. Kimennek a főbejáraton és balra rögtön. - mutogatott a tollával.
- nem tudunk itt elmenni, elég ramatyul nézünk ki. - kérdezte Justin.
- nem sajnos. A két épület külön van felépítve.
- köszönjük. - mosolyogtam és gyors léptekkel kimentem.
A fekete mamuszomba kezdett fájno a lábam, Justinnak meg a fehér cipőjébe. Ez vicces. Kurva drága cipő, alsónadrág és egy zöld köntös, amit nem tekert össze. Nagyon nevettem magunkon.
- ohh a francba - mondta Justin mikor meglátta a rajongókat a kapuban, akik ide akartak jönni.
Takargattuk magunkat amennyire lahetett, de sokan ránk voltak akadva. Beszaladtunk a másik bejáraton az első emeletre, ahol megláttam Nasht végre!!!!!!!
- na hogy van? - léptem oda.
- jézusom, hogy néztek ki. - nevetett.
- neked nem bent kellene lenni? - nézett rá Justin.
- nem bírtam bent egyszerűen, annyira rossz volt hallgatni Carat, ahogy ordít és mondták, hogy jöjjek ki. Császározni kellett, mert nem tágult ki vagy mi... nem értem én ezt - dőlt neki a falnak.
- ohh istenem. Szegény. - kaptam a szám elé a kezem.
- nekem mondod, elkezdett sírni jobban mikor az orvos mondta.
- nyugalom - öleltem meg.
Egy nővér jött ki kis idő múlva. Azt hittem már láthatjuk a babát.
- megszületett a kislány és egészséges uram. - mosolygott
- hogy van a barátnőm? Mikor láthatom a lányomat? - pattant fel a székből Nash.
- a hölgy is remekül van. Még elkell végezni a szokásos vizsgálatokat a kicsin, de a kisasszonynak pihennie kell. - majd bement
Tovább vártunk, de legalább már nagyon boldogan. Justint se érdekelt most egy telefon sem, csak beszélgettünk és nyugtattuk Nasht.
Egy óra múlva ittunk egy kávét, én egy teát, és mikor felmentünk betudtunk menni Cara-hoz.
Kicsit kábult volt és nagyon kimerült szegénykém.
- sziasztok. - mosolygott a karjában tartva Ana-t.
- csodaszép. - hullott ki egy könnycseppem.
- el ne kezdj sírni én most tudtam abba hagyni. - lábadt könnybe Cara szeme is.
Nekem már nem lehetett beszélni. Folytak az öröm könnyeim és Justin karjaiban mégjobban.
- Anastasia Jessica Whistle és családja. - mosolygott a nővér.
- csinálna egy képet kérem. - mondta Nash és odaadta a nővérnek a telefonját. Istenem neki is tiszta könny volt a szeme.
Mindenki oda állt. Ez egy emlékezetes nap lesz szerintem. Majd elmeséljük neki ha nagy lesz. A milliárdos poppsztár keresztapa, a modell keresztanyuka, akik úgy néznek ki mint valami tanyasi nagyszülők, valamint az apuka akinek a lábán maradt a kórházi cipő. Nagyon vicces ez a kép, de ezt a napot soha sem fogom elfelejteni szerintem. Csináltam róla gyorsan pár képet meg Nashról is Caraval. Hagynunk kellett Carat pihenni így mind kimentünk. Gyorsan felraktam egy képet Ana-ról. Nekem lekellett ülnöm egy kicsit, mert enyhe sokkhatásba kerültem, hogy keresztanya lettem.
- úristen nagyon aranyos Ana. Istenem mindjárt elsírom magam - legyeztem picit az arcom.
- gyere ide kis érzékenylelkű - ölelt meg Justin.
- láttam ám, hogy neked is könnybe lábadt a szemed. - nevettem.
- bevallom igen. Olyan furcsa, hogy keresztapa leszek. Olyan jó érzés.
- szerintem is. De jó most Cara-nak. - sóhajtottam.
- Majd ha te is úgy döntessz, hogy benne vagy a babában akkor te is így fogsz érezni. - puszilta meg a fejem.
- korainak tartom még, de majd egyszer oké?
- oké. - csókolt meg.
Később hazamentünk átöltözni és le is zuhanyoztam. Felvettem egy vajszinű ruhát és elkezdtem enni a salátámat, amit rendeltünk.
- este bemegyek még Cara-hoz esküszöm, de most elkell mennem. Scooter szólt, hogy Nicky most tud jönni csak átbeszélni a klip ötleteket. - kapott be valami csirkehúst gyorsan.
- persze menj csak, szerintem ott leszek még.
- imádlak. Szurkolj nekem - csókolt meg én meg direkt magamhoz húztam és épp hogy megtudott kapaszkodni az asztal szélében
- én is. - engedtem el.
Taylor már el is vitte Justint én pedig anyáékkal visszamentem a kórházba.
Caranak vittünk csokit és én egész estig ott maradtam vele. Akkor is mikor félig aludt és akkor is mikor tényleg aludt.
- nekem mennem kell Nash. - öleltem meg a folyosón.
- rendben van. Justin nem irt? - kérdezte
- nem, de biztos dolga van. Holnap eljön biztos.
- te meg hozd el holnap Olivia-t is biztos kíváncsi a babára.
- holnap hozom őt is. De neked is pihenned kellene.
- majd lefekszem Cara mellé. Aludj jól. - ölelt meg megint és pedig lementem a lifttel.
Este a ház teljesen üres volt, ami eléggé zavart. Tisztára boldog voltam és amikor hazaértem a nagy csend várt rám. Justin se jelentkezik, emiatt is aggódok. Egy forró fürdő útán bebújtam az ágyamba.
- szia Scoot. - vettem fel a telefont
- szia Hannah, csak azért hívtalak, mert egyrészt Justin kicsit többet ivott ma a kelleténél és nem tudom hová vigyem. Madison eléggé leitatta. - mondta álmosan
- milyen Madison? Ma nem Nicky-vel próbáltak valamit? - ültem fel.
- öhhm tudtommal nem......
- kivel van most Scooter? Én nem tudom milyen Madison-ról van szó.
- Madison Beer egy 16 éves lány aki most kezd feltörni énekesként.
- figyelj Scooter hozzátok ide rendben. Nem akarom, hogy valaki pletykápni kezdjen.
- rendben van, legalább te figyelsz, hogy mit csinál. Nyisd ki majd az ajtót.
Az este folyamán Justint alva lefektették a vendégszobába, én pedig úgyszint elaludtam. 

34. Különlegeset akarok

- öhmmm.... mondanám, hogy tudom, hogy hol vagyunk....de fogalmam sincs. - nevetett Justin. 

- gyere. - mondtam és kiszálltunk a csónakból. 

Gyalog mentünk az úton és beszálltunk a golf kocsimba. 

- na jó elmondom. Még örököltem a házat, ahová megyünk. Ez egy elég nagy város és itt szoktak nyaralni vagy kikapcsolódni az emberek. Imádok itt lenni. - mosolyogtam a napszemüvegem mögül.

- tetszik a hely. NAgy, igényes és hangulatos. Ismerek én itt valakit? - kérdezte. 

- nem hiszem...vagy ha esetleg ismered Nicky Minajt. Ott lakik a sziget másik felében. Vagyis szokott ide jönni. 

- ismerem, elég jól megvagyunk. Kitől örökölted? 

- apa fogadott szüleitől. Csak a szüleim nem tudják és jó lenne ha így is maradna. 

- hogy hogy? - kérdezte miközben elmentünk egy kis szobor mellett. 

- apa árva és a nevelőszülei szinte rá hagytak mindent, de engem apa nem akart bevenni. Mármint, hogy kapjak valamit. De a nagypapám rámiratta az egész házat.
- szóval így állunk. - csapta össze a tenyereit Justin.
Kiszálltunk és próbálgattam a kulcsot a zárba. Végre kinyilt. Minden tiszta volt, mivel karbantartják az egészet.
Bevittük a hálószobába a holmikat és én rohantam a hűtőhöz, mert megéheztem.
Justin megelőzött és kivett egy tál epret.
- kérsz? - nyújtott felém egyet és beleharaptam.
- finom. - csókoltam meg.
- nem csak ez. - tette le a tálat és közelebb húzott magához.
- hanem még mi? - suttogtam a fülébe.
- te. - harapta meg az alsó ajkam.
- szeretlek. - mondtam majd vadul megcsókoltam.
- nem folytatjuk ezt este? - nézett rám.
- igen?
- csak..... valami tökéletest akarok. - csókolt meg
- jó lenne. Elmegyünk a vízeséshez?
- hozok nadrágot.
Kihoztam a bikinimet és felvettem. Majd felé vettem egy haspólót és es magasderekú farmer rövidnadrágot.
Egészen elkellett menni a sziget másik felébe, szóval Justin vezetette a golfkocsit, én pedig momdtam az irányokat. Kiszálltunk és mondhatni elég sokat kellett sétálni a kis homokszerű utakon, de megérte mert nagyon szép volt az egész. Csináltunk pár képet is, és megegérkeztünk. Az emberek már ott voltak a vízben, ami nagyon tiszta volt. Levettem a ruhámat és leraktam a napozóágyra. Valamint a holmikat az értékmegőrzőbe.
- nagy levegő. - kiáltotta Justin és lehúzott a víz alá. Alig kaptam levegőt mikor feljöttem.
- uhh de egy buzi vagy. - nyomtam le énis.
- de azért szeretsz. - nevetett és lesmárolt.
- túlságosan. - úsztunk a víz mélyebbik része felé.
- kezdek éhes lenni. - mondta kb 2 óra útán.
- menjünk étterembe. De előtte haza, mert akkor lefürdök. - indultam kifelé.
- nekem rendben. De nekem telefonálnom kellene Scooternek.
- mert?
- mert elvileg interjút kellene adnom, de most nincs kedvem. Meg hát inkább a barátnőm. - ültünk be a kocsiba.
Otthon lezuhanyoztam, ameddig Justin telefonált.
Nem tudtam mit vegyek fel, de végül egy fehér ruhánál döntöttem. Fehér pántos felső résszel és elálló rövidnadrágos alsóval. A hajamat besütöttem és húztam magamnak egy tusvonalat.
Justin pedig szokásosan kurva jól nézett ki. Fehér feszesebb, hosszú felső, valamint fekete nadrág.
- gyalogolunk? - nézett rám mosolyogva.
- igen. - nevettem majd fogtam a táskámat és elindultunk a sötétben.
Minden ki volt világítva és elégge sokan voltak ott. Párszor leállt pár ember Justinnal képeket csinálni, de végre elértük az éttermet. Én csirkét ettem, ami nagyon finom volt.
- miért izgulsz ennyire? - néztem rá.
- nem izgulok. - mondta zavartan.
- de látszik rajtad. Kopogtatod az ujjaiddal az asztalt, jár a lábad és piszkálod a hajad. - mondtam.
- tiszta kém vagy. Nem izgulok. - hazudott.
- rendben.
- nem megyünk el sétálni?
- nyomás. - pattantam fel és megfogtam a kezét.
Kifutottam az étteremből ,Justin pedig szaladt útánam. Lerúgtam a telitalpúmat és ő elkapott.
- látod most te hagytad el a cipődet és nem én. - emelt feljebb a földről.
- így jobb. De mégegyszer nem adom neked oda a cipőmet. - pusziltam meg
Lementünk a partra ,átkarolt és sétálgattunk. Szerencsére most a kezemben volt a cipőm.
- egy filmbe érzem magam. - szólalt meg
- emlékszel mikor 7 hónapja sétálgattunk otthon a parton?
- hogy felejthetném el. - puszilt meg.
- akkor még azt hittem csak egy futókaland leszek neked, meg te is nekem de nem így lett.
- drágám én már ott helyben a lábaid előtt hevertem.
- még most is. - nevettem.
- igen??? - kapott fel.
Hirtelen minden emlék beömlött a fejembe. Egyes emberek azt gondolják, hogy Justin Bieber egy egoista popsztár, aki minden nap más modellel dug. Nem az. Aki ismeri az tudja, hogy milyen és én így szeretem.
Lassan haza is értünk és csendesen bementünk a lakásba. Egyenesen a hálószobába. Valami furcsa izgalom lepte be minden porcikámat és tényleg kimondhatom, hogy izgultam.
Justin lehúzta hátulról a ruhám cipzárját és megpuszilta a vállamat. Csak a kislámpa fényében láttam az arcát. Sötét szemei szinte a lelkemig hatoltak. Levettem a felsőjét és lassan lefektetett az ágyra. Nagyon gyorsan kezdtem a levegőt venni. Mintha féltem volna ettől. Soha sem éreztem még ezt mikor együtt voltunk, tényleg soha. Beletúrtam a hajába és próbáltam leplezni a kicsi félelmemet.
- baj van? - nézett le rám.
- nem tudom.....félek. - mondtam.
- vigyázok rád. - csókolt meg.
A szavaitól elkezdtem megnyugodni. Tudom, hogy vigyáz rám. Mindig is ezt teszi.
Hajnali kettő körül kimentem a fürdőbe, mert nem nagyon tudtam aludni. Bementem és felvettem a pizsamafelsőmet.
- jézusom, hogy a picsába nézek ki? - néztem bele a tükörbe.
Kócos, tépett haj és karikás szemek. A kiharapott nyakamat már nem is említem. Úristen......szerintem életem legjobb éjszakáját tudhatom magam mögött. Igaza volt Justinnak ez tényleg különleges volt. Azon kezdett el pattogni az agyam, hogy használtunk-e gumit vagy nem. Basszus nem tudom. Nem keltettem fel Justint, mert nem akartam elrontani mindent. Holnap majd beveszel egy esemény útánit.
Befeküdtem Justin mellé aki felkelt.
- szeretlek. - puszilta meg a hátam mert mögöttem feküdt.
- én is. - csókoltam meg

33. Megérkeztünk.

- halljam a hangotokat Los Angeles!!!!! Pörgessük fel a végére. - ordította Justin és leugrott a lépcsőről.

Útolsó számként játszotta a Beauty ang a beat-et, valamint a Where are you now című számát. 

Mi az öltözője előtt vártunk rá. Majd be is futott. Igen szó szerint futott, majd mikor odaért engem megcsókolt és megpörgetett. 

- köszönöm köszönöm köszönöm. Imádlak. - kiabált. 

- én is. Tetszett a dal. - pusziltam meg. 

- szia Justin Bieber. - mutatkozott be Chloenak, ő meg szinte tátott szájjal figyelte. 

- Ch...Chloe. - ölelte meg. 

- ezt megkell beszélnünk. Most akkor megbocsájtottál? - fordult felém.

- igen, de ne beszéljük meg. Abból csak a baj van. 

- rendben, de tudnod kell valamit. Nem kellett válasszak köztetek. Nincs lehetőség, mert nekem csak te kellessz. - csókolt meg. 

- szeretlek. Na menj mert várnak a rajongók még. - csókoltam meg. 

- várj holnap. Én is szeretlek. - csókolt meg majd megrohamozta az öltözőjét.
A mosolyt alig tudtam lemosni magamról és nem is akartam igazából.
Otthon lezuhanyoztunk majd készültünk aludni.
Én még eléggé pörögtem, de bementem a szobámba és kezdtem lenyugodni. Majd Chloe kopogott és bejött.
- zavarlak? - kérdezte.
- dehogy is gyere nyugodtan. - mosolyogtam.
Leült az ágyamra és felkucorodott törökülésbe.
- szeretném megköszönni a mai napot. Tudod még sohasem kaptam ennyit egy baráttól és....szóval hálás vagyok. - kezdte mire én felültem.
- nem kell semmit sem. DE hogy értetted?? Nincs olyan barátod?
- hát sok barátom van, de nem értenek meg. Senkinek sem tudok megnyílni, meg mindenki bánt mostanság és kibeszélnek a hátam mögött. - sóhajtott.
- gyere ide. Mond el mi a baj. - nyitottam ki a takarómat és befeküdt mellém.
- elegem van, hogy nem tudok úgy élni ahogy akarok. Senkinek sem tetszik, ezért mindenki megszól, hogy ezt meg azt rosszul csinálom, de nem tehetek róla nekem ez a jó.
- lehet tudok segíteni neked, de ahhoz meg kell nyílnod. Figyelj én is elmondom, hogy mikor éreztem ilyet és te is.
- rendben. Tudod....oké nekem ez nem megy. - nevette el magát.
- de, csak bízz bennem. Figyelj mit érzel úgy konkrétan? Egyedül vagy?
- igen. Minden reggel úgy érzem magam, mintha elveszett lennék. Olyan mintha fejest ugranék egy idegen életbe. Belenézek a tükörbe és egy kész szerencsétlenséget látok.
- de ezt nem szabadna érezned. Gyönyörű lány vagy Chloe. Figyelj ha okos vagy ez az érzés nem fog rosszabbra fordulni. Én bent feküdtem ugyan ennyi idősen egy klinikán, mert kárt tettem magamban. Nem láttam magamat szépnek, nem ettem, hánytattam magam. Majd mikor már teljesen hátat fordítottak nekem az emberek megakartam halni.
- jézusom. De miért?
- tudod én mindig csapongó lány voltam és ez első szerelmemnek odaadtam magam, majd szakított velem. Ezútán sokat buliztam, ittam és lefeküdtem egy sráccal. Elterjesztették rólam, hogy milyen egy ribanc vagyok, pedig csak össze voltam belül törve. De ez csak semmiség volt. Akkor fájt igazán mikor az egyik osztálytársam kirakott az osztályterembe egy megszerkesztett képet rólam. Minden volt ráirva, mint példálel, lotyó, kurva, takarodj innen. - lábadt könnybe a szemem. - befektettek a szüleim. Majdnem meghaltam, mert nem ettem. Haragudtam rájuk, de rájöttem, hogy valójában egy erős nő vagyok, aki fel tud állni. Felálltam és visszaadtam mindenkinek ami járt. Sok hülyeséget csináltam, amit neked nem szabad. Kirugattam egy lányt is az iskolából. Csak egyet jegyezz meg. A félelmet átalakíthatod önbizalommá. Mert ha legyőzöd, egyre csak több lesz az önbizalomból.
- köszönök mindent. Igérem vigyázok magamra. - mosolygott.
- rendben. Mitől félsz most? - kérdeztem.
- félek elmondani egy srácnak, hogy tetszik. Félek a válaszától. Ezenkívül sok mindentől. - nevetett.
- akkor ezt kell legyőznöd először. Semmi nem lesz belőle, ha ő nem így érez. Csak magadat kell adnod és kicsit felhívni magadra a figyelmet. Ennyi és hidd el beléd fog szeretni.
- hogy szeretett beléd Justin? - kérdezett rá.
- nem tudom. Kérdezzük meg. - nevettem és felkaptam a telefonomat.
Beszéltem Justinnal és éppen aludt. De lerakta ,annyi válasszal, hogy mindjárt visszahív. Kössz.
- biztos bejöttem neki. De egy buzi, hogy lerakta. - nevettem.
- azért kíváncsi lettem volna rá.
Pár percet beszéltünk majd már én nagyon elálmosodtam. Chloe hirtelen felugrott és megrángatott. Valószínű ma velem alszik.
- mondjad. - nevettem álmosan.
- Justin kirakott instagramra egy videót. Nézzük meg. - ugrált.
- pillanat. - kaptam a telefonomért.
- sziasztok. - köszönt a pasim a videóba. - végre megkérdezte tőlem életem szerelme, hogy hogyan szerettem bele. Drágám ez egyszerű. Mikor elmentünk és sétálgattunk a parton megindult bennem valami. Azt gondoltam héééé ez a csaj más!!!! Tele van energiával. Monden egyes pillanatban ha velem voltál H. rámragasztottál valamit. Akkor mindent boldognak láttam. Nem érdekelt mik történnek a világban. Csak az, hogy veled mi van. Nem kezeltél egy "celebnek" ,csam egy srácnak. Srácok ha ti is ezt érzitek akkor sinen vagytok, mert megtaláltátok azt, aki minden egyes percet megér az életetekből. Aki még akkor is boldoggá tud tenni mikor minden el van veszve. Aki beragyogja az életedet. Az enyém már ragyog és nem akarom tagadni. Lehet fiatal vagyok és sok mindent nem tanultam még meg, de azt tudom milyen az örökké tartó szerelem. Mert ez az. Boldog fél évet mellesleg, sok kihagyással, veszekedéssel, de megvan. Ez az amit tudni akartál, ezért szerettem beléd. Szeretlek. - köszönt el félmeztelenül, kócos hajjal.
- úristen. - dőltem hátra.
- látod még jó, hogy megkérdeztem. - nevetettünk Chloe-val.
- basszus én meg elfelejtettem a féléves évfordulónkat. - mondtam bűntudattal.
- ezt felül kell múlnod szerintem.
- erre gondoltam én is, de hogyan?
- megvan!!!! - ugrott fel hirtelen Chloe pár perc múlva. - mondta, hogy mennyire szerette amikor a parton sétáltatok. Vidd el valahova, valami ilyesmi helyre.
- ez nem is hangzik rosszul. Csak biztosan megrohamozna minket mindenki szóval ez kilőve.
- Akkor menjetek el valami nyugalmas kis helyre, ahol nincs sok ember, mégis van egy kis vidéki hangulata. - mosolygott Chloe.
- most adtál egy remek ötletet drága barátnőm. Alszok még rá egyet. - mondtam.
Lekapcsoltam a villanyt és elaludtunk.
.
.
.
.
.
Másnap reggel mikor felkeltem Chloe még aludt mellettem. Lassan lementem és megettem a zabkásámat, meg megittam a teámat.
Kopogtak az ajtón, ezért kinyitottam. Justin állt ott egy csokor vörös rózsával. Mosolygott és mikor megláttam nekem is nevetnem kelkett.
- jó reggelt - csókolt meg.
- megtudnám szokni ezeket a reggeleket. - nevettem majd beengedtem.
Beleraktam a virágot egy vázába majd csináltam Justinnak kávét.
Miközben ott töltögettem hátulról simogatott.
- kifogom önteni. - nevettem.
- annyi baj legyen. - mondta és kivette a kezemből a kancsót.
- tetszik ez a nézésed, csak nem most. - vettem el a kezét a fenekemről.
- jó reggelt. - köszönt Chloe.
- szia. Tea vagy kávé? - ajánlottam fel a választékot.
- kávé. Nem szeretem a teát.
- megsértettél. Én a kávét gyűlölöm. - nevettem.
- a bátyám jön majd értem. Már szóltam neki. - mosolygott.
- rendben. Figyelj hívj bármikor ha gond van, vagy csak kell egy barát oké. - irtam be a telefonjába a számomat.
- ohhh köszönöm. - ölelt meg.
- nincs mit. Csak szeretném kérni, hogy ne add oda senkinek. Nem szeretnék kártyát váltani.
- nyugi. Bízhatsz bennem Hannah.
Később Chloet hazavitte a bátyja. Én meg összepakoltam, és Justin is.
- elmondod végre, hogy hová megyünk? - kérdezte mosolyogva.
- nem. Meglepetés.
- de így nem tudok összepakolni. Milyen táskát vigyek, hány napra?? - járkált a lakásában.
- 3-4 nap. Hozz fürdő nadrágot és olyan cipőt, ami bírja a túrázást. - csókoltam meg.
- mindenre rá tudsz venni. Egyáltalán mivel megyünk?
- kocsi majd hajó.
- hajó??????? - nézett rám.
- igen. Na ne bámulj már, inkább pakolj. - nevettem.
- nem tehetek róla. Mi lenne ha később indulnánk? - nyomott oda a szekrénye ajtajának.
- nem. - csókoltam meg majdnem, de inkább kimentem.
Beszálltunk a motorcsónakba és elindultunk. Még jó, hogy én vezettem, nem Justin, mert egész úton aludt. Múszály volt felkeltenem, mert a feje az lógott már kifelé a kis kilátós ajtónál.
- mikor érünk oda?? - kérdezte.
- 5 perc. - mosolyogtam.
- feltűnt, hogy a tenger kellős közepén vagyunk. - nevetett.
- nem sokáig. Annyit elárulok, hogy senkit sem hoztam még oda ,ahová megyünk. Sem a szüleimet, sőt ők nem is tudják, hogy van egy házam. Tehát tarsd a szád szerelmem. - pusziltam meg.
- felkeltetted az érdeklődésemet.
- ez volt a célom.
Megérkeztünk. .......