- halljam a hangotokat Los Angeles!!!!! Pörgessük fel a végére. - ordította Justin és leugrott a lépcsőről.
Útolsó számként játszotta a Beauty ang a beat-et, valamint a Where are you now című számát.
Mi az öltözője előtt vártunk rá. Majd be is futott. Igen szó szerint futott, majd mikor odaért engem megcsókolt és megpörgetett.
- köszönöm köszönöm köszönöm. Imádlak. - kiabált.
- én is. Tetszett a dal. - pusziltam meg.
- szia Justin Bieber. - mutatkozott be Chloenak, ő meg szinte tátott szájjal figyelte.
- Ch...Chloe. - ölelte meg.
- ezt megkell beszélnünk. Most akkor megbocsájtottál? - fordult felém.
- igen, de ne beszéljük meg. Abból csak a baj van.
- rendben, de tudnod kell valamit. Nem kellett válasszak köztetek. Nincs lehetőség, mert nekem csak te kellessz. - csókolt meg.
- szeretlek. Na menj mert várnak a rajongók még. - csókoltam meg.
- várj holnap. Én is szeretlek. - csókolt meg majd megrohamozta az öltözőjét.
A mosolyt alig tudtam lemosni magamról és nem is akartam igazából.
Otthon lezuhanyoztunk majd készültünk aludni.
Én még eléggé pörögtem, de bementem a szobámba és kezdtem lenyugodni. Majd Chloe kopogott és bejött.
- zavarlak? - kérdezte.
- dehogy is gyere nyugodtan. - mosolyogtam.
Leült az ágyamra és felkucorodott törökülésbe.
- szeretném megköszönni a mai napot. Tudod még sohasem kaptam ennyit egy baráttól és....szóval hálás vagyok. - kezdte mire én felültem.
- nem kell semmit sem. DE hogy értetted?? Nincs olyan barátod?
- hát sok barátom van, de nem értenek meg. Senkinek sem tudok megnyílni, meg mindenki bánt mostanság és kibeszélnek a hátam mögött. - sóhajtott.
- gyere ide. Mond el mi a baj. - nyitottam ki a takarómat és befeküdt mellém.
- elegem van, hogy nem tudok úgy élni ahogy akarok. Senkinek sem tetszik, ezért mindenki megszól, hogy ezt meg azt rosszul csinálom, de nem tehetek róla nekem ez a jó.
- lehet tudok segíteni neked, de ahhoz meg kell nyílnod. Figyelj én is elmondom, hogy mikor éreztem ilyet és te is.
- rendben. Tudod....oké nekem ez nem megy. - nevette el magát.
- de, csak bízz bennem. Figyelj mit érzel úgy konkrétan? Egyedül vagy?
- igen. Minden reggel úgy érzem magam, mintha elveszett lennék. Olyan mintha fejest ugranék egy idegen életbe. Belenézek a tükörbe és egy kész szerencsétlenséget látok.
- de ezt nem szabadna érezned. Gyönyörű lány vagy Chloe. Figyelj ha okos vagy ez az érzés nem fog rosszabbra fordulni. Én bent feküdtem ugyan ennyi idősen egy klinikán, mert kárt tettem magamban. Nem láttam magamat szépnek, nem ettem, hánytattam magam. Majd mikor már teljesen hátat fordítottak nekem az emberek megakartam halni.
- jézusom. De miért?
- tudod én mindig csapongó lány voltam és ez első szerelmemnek odaadtam magam, majd szakított velem. Ezútán sokat buliztam, ittam és lefeküdtem egy sráccal. Elterjesztették rólam, hogy milyen egy ribanc vagyok, pedig csak össze voltam belül törve. De ez csak semmiség volt. Akkor fájt igazán mikor az egyik osztálytársam kirakott az osztályterembe egy megszerkesztett képet rólam. Minden volt ráirva, mint példálel, lotyó, kurva, takarodj innen. - lábadt könnybe a szemem. - befektettek a szüleim. Majdnem meghaltam, mert nem ettem. Haragudtam rájuk, de rájöttem, hogy valójában egy erős nő vagyok, aki fel tud állni. Felálltam és visszaadtam mindenkinek ami járt. Sok hülyeséget csináltam, amit neked nem szabad. Kirugattam egy lányt is az iskolából. Csak egyet jegyezz meg. A félelmet átalakíthatod önbizalommá. Mert ha legyőzöd, egyre csak több lesz az önbizalomból.
- köszönök mindent. Igérem vigyázok magamra. - mosolygott.
- rendben. Mitől félsz most? - kérdeztem.
- félek elmondani egy srácnak, hogy tetszik. Félek a válaszától. Ezenkívül sok mindentől. - nevetett.
- akkor ezt kell legyőznöd először. Semmi nem lesz belőle, ha ő nem így érez. Csak magadat kell adnod és kicsit felhívni magadra a figyelmet. Ennyi és hidd el beléd fog szeretni.
- hogy szeretett beléd Justin? - kérdezett rá.
- nem tudom. Kérdezzük meg. - nevettem és felkaptam a telefonomat.
Beszéltem Justinnal és éppen aludt. De lerakta ,annyi válasszal, hogy mindjárt visszahív. Kössz.
- biztos bejöttem neki. De egy buzi, hogy lerakta. - nevettem.
- azért kíváncsi lettem volna rá.
Pár percet beszéltünk majd már én nagyon elálmosodtam. Chloe hirtelen felugrott és megrángatott. Valószínű ma velem alszik.
- mondjad. - nevettem álmosan.
- Justin kirakott instagramra egy videót. Nézzük meg. - ugrált.
- pillanat. - kaptam a telefonomért.
- sziasztok. - köszönt a pasim a videóba. - végre megkérdezte tőlem életem szerelme, hogy hogyan szerettem bele. Drágám ez egyszerű. Mikor elmentünk és sétálgattunk a parton megindult bennem valami. Azt gondoltam héééé ez a csaj más!!!! Tele van energiával. Monden egyes pillanatban ha velem voltál H. rámragasztottál valamit. Akkor mindent boldognak láttam. Nem érdekelt mik történnek a világban. Csak az, hogy veled mi van. Nem kezeltél egy "celebnek" ,csam egy srácnak. Srácok ha ti is ezt érzitek akkor sinen vagytok, mert megtaláltátok azt, aki minden egyes percet megér az életetekből. Aki még akkor is boldoggá tud tenni mikor minden el van veszve. Aki beragyogja az életedet. Az enyém már ragyog és nem akarom tagadni. Lehet fiatal vagyok és sok mindent nem tanultam még meg, de azt tudom milyen az örökké tartó szerelem. Mert ez az. Boldog fél évet mellesleg, sok kihagyással, veszekedéssel, de megvan. Ez az amit tudni akartál, ezért szerettem beléd. Szeretlek. - köszönt el félmeztelenül, kócos hajjal.
- úristen. - dőltem hátra.
- látod még jó, hogy megkérdeztem. - nevetettünk Chloe-val.
- basszus én meg elfelejtettem a féléves évfordulónkat. - mondtam bűntudattal.
- ezt felül kell múlnod szerintem.
- erre gondoltam én is, de hogyan?
- megvan!!!! - ugrott fel hirtelen Chloe pár perc múlva. - mondta, hogy mennyire szerette amikor a parton sétáltatok. Vidd el valahova, valami ilyesmi helyre.
- ez nem is hangzik rosszul. Csak biztosan megrohamozna minket mindenki szóval ez kilőve.
- Akkor menjetek el valami nyugalmas kis helyre, ahol nincs sok ember, mégis van egy kis vidéki hangulata. - mosolygott Chloe.
- most adtál egy remek ötletet drága barátnőm. Alszok még rá egyet. - mondtam.
Lekapcsoltam a villanyt és elaludtunk.
.
.
.
.
.
Másnap reggel mikor felkeltem Chloe még aludt mellettem. Lassan lementem és megettem a zabkásámat, meg megittam a teámat.
Kopogtak az ajtón, ezért kinyitottam. Justin állt ott egy csokor vörös rózsával. Mosolygott és mikor megláttam nekem is nevetnem kelkett.
- jó reggelt - csókolt meg.
- megtudnám szokni ezeket a reggeleket. - nevettem majd beengedtem.
Beleraktam a virágot egy vázába majd csináltam Justinnak kávét.
Miközben ott töltögettem hátulról simogatott.
- kifogom önteni. - nevettem.
- annyi baj legyen. - mondta és kivette a kezemből a kancsót.
- tetszik ez a nézésed, csak nem most. - vettem el a kezét a fenekemről.
- jó reggelt. - köszönt Chloe.
- szia. Tea vagy kávé? - ajánlottam fel a választékot.
- kávé. Nem szeretem a teát.
- megsértettél. Én a kávét gyűlölöm. - nevettem.
- a bátyám jön majd értem. Már szóltam neki. - mosolygott.
- rendben. Figyelj hívj bármikor ha gond van, vagy csak kell egy barát oké. - irtam be a telefonjába a számomat.
- ohhh köszönöm. - ölelt meg.
- nincs mit. Csak szeretném kérni, hogy ne add oda senkinek. Nem szeretnék kártyát váltani.
- nyugi. Bízhatsz bennem Hannah.
Később Chloet hazavitte a bátyja. Én meg összepakoltam, és Justin is.
- elmondod végre, hogy hová megyünk? - kérdezte mosolyogva.
- nem. Meglepetés.
- de így nem tudok összepakolni. Milyen táskát vigyek, hány napra?? - járkált a lakásában.
- 3-4 nap. Hozz fürdő nadrágot és olyan cipőt, ami bírja a túrázást. - csókoltam meg.
- mindenre rá tudsz venni. Egyáltalán mivel megyünk?
- kocsi majd hajó.
- hajó??????? - nézett rám.
- igen. Na ne bámulj már, inkább pakolj. - nevettem.
- nem tehetek róla. Mi lenne ha később indulnánk? - nyomott oda a szekrénye ajtajának.
- nem. - csókoltam meg majdnem, de inkább kimentem.
Beszálltunk a motorcsónakba és elindultunk. Még jó, hogy én vezettem, nem Justin, mert egész úton aludt. Múszály volt felkeltenem, mert a feje az lógott már kifelé a kis kilátós ajtónál.
- mikor érünk oda?? - kérdezte.
- 5 perc. - mosolyogtam.
- feltűnt, hogy a tenger kellős közepén vagyunk. - nevetett.
- nem sokáig. Annyit elárulok, hogy senkit sem hoztam még oda ,ahová megyünk. Sem a szüleimet, sőt ők nem is tudják, hogy van egy házam. Tehát tarsd a szád szerelmem. - pusziltam meg.
- felkeltetted az érdeklődésemet.
- ez volt a célom.
Megérkeztünk. .......
A mosolyt alig tudtam lemosni magamról és nem is akartam igazából.
Otthon lezuhanyoztunk majd készültünk aludni.
Én még eléggé pörögtem, de bementem a szobámba és kezdtem lenyugodni. Majd Chloe kopogott és bejött.
- zavarlak? - kérdezte.
- dehogy is gyere nyugodtan. - mosolyogtam.
Leült az ágyamra és felkucorodott törökülésbe.
- szeretném megköszönni a mai napot. Tudod még sohasem kaptam ennyit egy baráttól és....szóval hálás vagyok. - kezdte mire én felültem.
- nem kell semmit sem. DE hogy értetted?? Nincs olyan barátod?
- hát sok barátom van, de nem értenek meg. Senkinek sem tudok megnyílni, meg mindenki bánt mostanság és kibeszélnek a hátam mögött. - sóhajtott.
- gyere ide. Mond el mi a baj. - nyitottam ki a takarómat és befeküdt mellém.
- elegem van, hogy nem tudok úgy élni ahogy akarok. Senkinek sem tetszik, ezért mindenki megszól, hogy ezt meg azt rosszul csinálom, de nem tehetek róla nekem ez a jó.
- lehet tudok segíteni neked, de ahhoz meg kell nyílnod. Figyelj én is elmondom, hogy mikor éreztem ilyet és te is.
- rendben. Tudod....oké nekem ez nem megy. - nevette el magát.
- de, csak bízz bennem. Figyelj mit érzel úgy konkrétan? Egyedül vagy?
- igen. Minden reggel úgy érzem magam, mintha elveszett lennék. Olyan mintha fejest ugranék egy idegen életbe. Belenézek a tükörbe és egy kész szerencsétlenséget látok.
- de ezt nem szabadna érezned. Gyönyörű lány vagy Chloe. Figyelj ha okos vagy ez az érzés nem fog rosszabbra fordulni. Én bent feküdtem ugyan ennyi idősen egy klinikán, mert kárt tettem magamban. Nem láttam magamat szépnek, nem ettem, hánytattam magam. Majd mikor már teljesen hátat fordítottak nekem az emberek megakartam halni.
- jézusom. De miért?
- tudod én mindig csapongó lány voltam és ez első szerelmemnek odaadtam magam, majd szakított velem. Ezútán sokat buliztam, ittam és lefeküdtem egy sráccal. Elterjesztették rólam, hogy milyen egy ribanc vagyok, pedig csak össze voltam belül törve. De ez csak semmiség volt. Akkor fájt igazán mikor az egyik osztálytársam kirakott az osztályterembe egy megszerkesztett képet rólam. Minden volt ráirva, mint példálel, lotyó, kurva, takarodj innen. - lábadt könnybe a szemem. - befektettek a szüleim. Majdnem meghaltam, mert nem ettem. Haragudtam rájuk, de rájöttem, hogy valójában egy erős nő vagyok, aki fel tud állni. Felálltam és visszaadtam mindenkinek ami járt. Sok hülyeséget csináltam, amit neked nem szabad. Kirugattam egy lányt is az iskolából. Csak egyet jegyezz meg. A félelmet átalakíthatod önbizalommá. Mert ha legyőzöd, egyre csak több lesz az önbizalomból.
- köszönök mindent. Igérem vigyázok magamra. - mosolygott.
- rendben. Mitől félsz most? - kérdeztem.
- félek elmondani egy srácnak, hogy tetszik. Félek a válaszától. Ezenkívül sok mindentől. - nevetett.
- akkor ezt kell legyőznöd először. Semmi nem lesz belőle, ha ő nem így érez. Csak magadat kell adnod és kicsit felhívni magadra a figyelmet. Ennyi és hidd el beléd fog szeretni.
- hogy szeretett beléd Justin? - kérdezett rá.
- nem tudom. Kérdezzük meg. - nevettem és felkaptam a telefonomat.
Beszéltem Justinnal és éppen aludt. De lerakta ,annyi válasszal, hogy mindjárt visszahív. Kössz.
- biztos bejöttem neki. De egy buzi, hogy lerakta. - nevettem.
- azért kíváncsi lettem volna rá.
Pár percet beszéltünk majd már én nagyon elálmosodtam. Chloe hirtelen felugrott és megrángatott. Valószínű ma velem alszik.
- mondjad. - nevettem álmosan.
- Justin kirakott instagramra egy videót. Nézzük meg. - ugrált.
- pillanat. - kaptam a telefonomért.
- sziasztok. - köszönt a pasim a videóba. - végre megkérdezte tőlem életem szerelme, hogy hogyan szerettem bele. Drágám ez egyszerű. Mikor elmentünk és sétálgattunk a parton megindult bennem valami. Azt gondoltam héééé ez a csaj más!!!! Tele van energiával. Monden egyes pillanatban ha velem voltál H. rámragasztottál valamit. Akkor mindent boldognak láttam. Nem érdekelt mik történnek a világban. Csak az, hogy veled mi van. Nem kezeltél egy "celebnek" ,csam egy srácnak. Srácok ha ti is ezt érzitek akkor sinen vagytok, mert megtaláltátok azt, aki minden egyes percet megér az életetekből. Aki még akkor is boldoggá tud tenni mikor minden el van veszve. Aki beragyogja az életedet. Az enyém már ragyog és nem akarom tagadni. Lehet fiatal vagyok és sok mindent nem tanultam még meg, de azt tudom milyen az örökké tartó szerelem. Mert ez az. Boldog fél évet mellesleg, sok kihagyással, veszekedéssel, de megvan. Ez az amit tudni akartál, ezért szerettem beléd. Szeretlek. - köszönt el félmeztelenül, kócos hajjal.
- úristen. - dőltem hátra.
- látod még jó, hogy megkérdeztem. - nevetettünk Chloe-val.
- basszus én meg elfelejtettem a féléves évfordulónkat. - mondtam bűntudattal.
- ezt felül kell múlnod szerintem.
- erre gondoltam én is, de hogyan?
- megvan!!!! - ugrott fel hirtelen Chloe pár perc múlva. - mondta, hogy mennyire szerette amikor a parton sétáltatok. Vidd el valahova, valami ilyesmi helyre.
- ez nem is hangzik rosszul. Csak biztosan megrohamozna minket mindenki szóval ez kilőve.
- Akkor menjetek el valami nyugalmas kis helyre, ahol nincs sok ember, mégis van egy kis vidéki hangulata. - mosolygott Chloe.
- most adtál egy remek ötletet drága barátnőm. Alszok még rá egyet. - mondtam.
Lekapcsoltam a villanyt és elaludtunk.
.
.
.
.
.
Másnap reggel mikor felkeltem Chloe még aludt mellettem. Lassan lementem és megettem a zabkásámat, meg megittam a teámat.
Kopogtak az ajtón, ezért kinyitottam. Justin állt ott egy csokor vörös rózsával. Mosolygott és mikor megláttam nekem is nevetnem kelkett.
- jó reggelt - csókolt meg.
- megtudnám szokni ezeket a reggeleket. - nevettem majd beengedtem.
Beleraktam a virágot egy vázába majd csináltam Justinnak kávét.
Miközben ott töltögettem hátulról simogatott.
- kifogom önteni. - nevettem.
- annyi baj legyen. - mondta és kivette a kezemből a kancsót.
- tetszik ez a nézésed, csak nem most. - vettem el a kezét a fenekemről.
- jó reggelt. - köszönt Chloe.
- szia. Tea vagy kávé? - ajánlottam fel a választékot.
- kávé. Nem szeretem a teát.
- megsértettél. Én a kávét gyűlölöm. - nevettem.
- a bátyám jön majd értem. Már szóltam neki. - mosolygott.
- rendben. Figyelj hívj bármikor ha gond van, vagy csak kell egy barát oké. - irtam be a telefonjába a számomat.
- ohhh köszönöm. - ölelt meg.
- nincs mit. Csak szeretném kérni, hogy ne add oda senkinek. Nem szeretnék kártyát váltani.
- nyugi. Bízhatsz bennem Hannah.
Később Chloet hazavitte a bátyja. Én meg összepakoltam, és Justin is.
- elmondod végre, hogy hová megyünk? - kérdezte mosolyogva.
- nem. Meglepetés.
- de így nem tudok összepakolni. Milyen táskát vigyek, hány napra?? - járkált a lakásában.
- 3-4 nap. Hozz fürdő nadrágot és olyan cipőt, ami bírja a túrázást. - csókoltam meg.
- mindenre rá tudsz venni. Egyáltalán mivel megyünk?
- kocsi majd hajó.
- hajó??????? - nézett rám.
- igen. Na ne bámulj már, inkább pakolj. - nevettem.
- nem tehetek róla. Mi lenne ha később indulnánk? - nyomott oda a szekrénye ajtajának.
- nem. - csókoltam meg majdnem, de inkább kimentem.
Beszálltunk a motorcsónakba és elindultunk. Még jó, hogy én vezettem, nem Justin, mert egész úton aludt. Múszály volt felkeltenem, mert a feje az lógott már kifelé a kis kilátós ajtónál.
- mikor érünk oda?? - kérdezte.
- 5 perc. - mosolyogtam.
- feltűnt, hogy a tenger kellős közepén vagyunk. - nevetett.
- nem sokáig. Annyit elárulok, hogy senkit sem hoztam még oda ,ahová megyünk. Sem a szüleimet, sőt ők nem is tudják, hogy van egy házam. Tehát tarsd a szád szerelmem. - pusziltam meg.
- felkeltetted az érdeklődésemet.
- ez volt a célom.
Megérkeztünk. .......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése