- jó bassza meg akkor menjél Ausztráliába, engem kurvára nem érdekel. Azt csinálsz amit akarsz. - mondtam ordibálva a barátomnak.
Pont a medencénél voltunk nála és felmerült a téma, hogy neki Ausztráliába kell menni több koncertet is adni. Elegem van. Egy hete jött haza a majdnem 3 hetes koncertútjáról és már menne is el. Nem tehetek róla, hogy ideges vagyok, de kurvára hányingerem van, Cara 4 hónap múlva szül, valamint áttettem egy fotózást miatta, hogy egy kicsit együtt legyünk.
Felraktam a napszemüvegemet és lefeküdtem az egyik napágyra. Majd leült mellém.
- de Hannah most múszály elmennem, ez sok pénzt behozhat meg nézettséget is. - felelte nyugodtan.
- jó felfogtam, de te nem figyelsz rám. - néztem rá. - Justin kivártam azt a három hetet ameddig nem láttalak oké. Majd a következőt is, a németországit, meg azt a kéthetes valamit is, de gyakorlatilag mindig egyedül hagysz.
- nem akarlak. Mindig mondom, hogy gyere velem, de te is dolgozol.
- hát bocsánat, hogy nem tudok veled menni tényleg. - flegmáztam.
- megint te csinálod a jelenetet. Nem tehetek róla, hogy mindig felkelk lépjek valahol, de ez a munkám. Megkellene tanulnod elfogadni végre. - indult meg befelé.
Persze sértődjön meg. Van oka rá, hát persze.
Ott gondolkoztam pár percig és megtörtem. Bementem útána és megöleltem hátulról.
- sajnálom. - mondtam.
- én is. Figyelj. - mondta majd megfordult. - tudom, hogy keveset vagyunk együtt, de igyekszem ezt rendbe hozni, csak nehéz, mert újra beindult minden. - mondta majd megcsókolt.
- Justin megértem tényleg.......de döntsd el, hogy a munkád fontosabb vagy a barátnőd. - engedtem el a kezét és visszamentem a medencéhez.
Nézegettem az instagramot meg a twittert is. Majd láttam, hogy Cara irt.
- nem jössz el a picinek vásárolni? Ma vesszük meg a bútorokat. - irta.
- megyek. Felvesztek Justinnál?
- persze. Pár perc ott vagyok. Puszi.
Bementem vissza és elkezdtem öltözni. Egy fehér testhezsimuló ruhát vettem fel. Háromnegyedes ujja van, valamint kiadja az alakomat. Ehhez pedig egy fehér magassarkút. A hajamat leengedtem, mert még benne voltak a kis strandos hullámok.
- hova mész? - kérdezte Justin.
- elmegyek Cara-val meg Nash-sal bababútorokat venni. Nem jössz?
- a kis keresztlányomért bármit. Várj csak felkapok valamit.
Na ez a régi Justin, de miért nem tud mindig ilyen lenni?? Annyira szeretem ezt az énjét.
Közben a házvezetőnő beengedte Carat meg Nasht.
- na jó. Elmegyünk a babaáruházba és ott vásárolunk. Okés? - nézett rám Cara, kicsit ideges. Biztos kíván valamit.
- értettem főnök. - tartottam fel a kezemet.
- a kérdés, hogy mit szeretnétek venni a picinek? Mivel kislány ne nagyon vegyetek kék dolgokat,
- rendben. Figyelj szerintem ha nektek jó akkor megvennénk a babakocsit, hordozót egybe meg ruhákat.
- rendben meg majd szólok hogy segítsetek választani. Oké, de előtte eszek. - mondta Cara és indult megrohamozni a hűtőt.
Justin lejött a szokásos kalap, napszemüveg szettben. Nem jó ha meglátnak minket egy bababoltban. Múltkor is azt hitték terhes vagyok, mert elmentem Caranak kismama könyvet meg valami vitamint menni. Én meg a könyvet tartottam magam elé, hogy ne lássák nagyon az arcomat, eléggé vakitó tud lenni az a sok fény.
Beszálltunk és egy 20;perc múlva már ott is voltunk a sok bababoltnál. Igazából ez az "áruház" sok üzletből áll. Gyakorlatilag mint egy üzletsor. Különváltunk és mi mentünk a babakocsit intézni. Közben pedig Justin fogta a kezem.
- ugye tudod, hogy téged választanálak, nem a munkámat. De remélem erre soha sem kerül sor. - mondta.
- nem úgy akartam, csak...... Komolyan soha sem kérnélek, hogy válassz. - csókoltam meg.
- köszönöm. Ez a két legfontosabb dolog az életemben és tényleg olyan mintha ketté szakadnék.
- tudtuk, hogy nehéz lesz.
- hát, de azért azt gondoltam, hogy minimum egy héten együtt lehetünk egy napnál többet is.
Közben betértünk egy boltba, ahol elkezdtünk válogatni a rengeteg babakocsi közül.
- figyelj megoldjuk majd. De addig is élvezzük ki azt az egy napot is. - mosolyogtam.
Kb egy félórán keresztül vaciláltunk egy rózsaszín, bordó és egy lila kocsi között de végül az első maradt. A hordozóval fizettünk összesen 12000 $-t.
Azért ez kurvára nem vokt olcsó, de a babákért mindent.
Rájöttünk, hogy először a ruhákat kellene megvenni, mert ott toltuk a boltokban a gyerek nélküli babakocsit. Justinnak tök jól áll, de páran le is fotóztak minket, aminek nem örültem.
- jobban örülnék neki drágám, ha egy babát tolhatnék benne. - kiabált én pedig szétröhögtem magam rajta. Nyugtatgatta, meg magyarázott a képzeletbeli babának.
- lenyugodott már drágám a baba? - nevettem.
- nem, de lefog ha elhiszed milyen jól áll a kezemben ez a kocsi.
- nagyon jól áll. - pusziltam meg.
Vettünk pár badit neki, egy vastag puha sárga takarót meg pólókat, nadrágokkal párosítva. Ha egyszer lesz egy gyerekünk az ellesz kényeztetve szerintem. Az a bolond Justin meg elhozott egy plüss pónit, nem is macit hanem pónit és belerakta a kocsiba. Az eladó is ott röhögöt rajta. Az már csak rátett egy lapáttal, hogy énekelte a Confident számát. Igen most már táncol is.
- oké ezt megvesszük ha akarod, ha nem. - mutatott fel egy badit, amire az volt írva, hogy keresztapu drágasága. Ne érj hozzá.
- rossz hatással vagy már szegény kislányra. - nevettem.
- lehet. - nevetett.
Ha nem vettünk 30 db felsőt egyet, sem. Az én hasamnál is nézegettük a ruhákat, amit Justin le is kapott párszor. Csak ne rakjon fel egyet sem.
- nézd. - mutatta ide a képet.
Őszinte mosolyt villantok rajta és egy rózsaszín kis badi van a hasamhoz rakva.
- úristen, mintha anyuka lennék. - maradt tátva a szám.
- szerintem is. - csókolt meg.
Majd megint és megint.
Kimentünk a szatyrokkal meg a kocsival az üzletből, kine hagyjam a nagy pónit, majd mikor Cara meg Nash is végeztek bepakoltuk az autóba a holmikat.
Mi elmentünk ebédelni, ők meg hazamentek. Beültünk a szokásos helyünkre és elkezdtem böngészni az étlapot.
- én valami halat kérek. - mondtam.
- útálod a halat, mármint rosszul vagy tőle nem? - nézett rám furán a barátom.
- hát na most kivánom.
Elkezdtem enni és elég finom volt. Vagyis tudtam, hogy nem a kedvencem, de nagyon kivántam.
- mikor indulsz holnap? - néztem rá.
- holnap még maradok és majd azútán. De megbeszéltem Scooterrel, hogy nem adok interjút hanem a fellépés útán már jövök is haza.
- rendben.
- basszus úgy tömöd magadba azt a halat, mint aki még soha nem evett. - nevetett Justin.
- haggyál éhes vagyok. - mondtam majd bekaptam egy falatot.
- imádlak. - hajolt át az asztalon és lesmárolt.
- ohh én is. - fogtam meg a kezét.
- oké. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova holnap, ha van kedved. Mondjuk strand vagy családi látogatás? Mit szólsz?
- jó de menjünk apukádhoz vagy anyukádhoz oké?
- Hannah egyszer kikell békülnöd anyukáddal.
- nem fogok. Gyakorlatilag letagadott és elmegyógyintézetbe akarta záratni a 19 éves lányát. Szerinted ez normális? Hát nem az.
- rendben, de akkor is az anyukád. - fogta meg a kezem.
- majd egyszer, de most rásem bírok nézni. Ha te nem vagy akkor valószínű haza se jöttem volna Párizsból. - néztem rá nagy szemekkel, ő meg csak bámult majd elmosolyodott. - van valami az arcomon? - kaptam a szám elé a kezem.
- nincs. Csak......annyira szeretlek nézni. - mosolyodott el majd zavarodottan a hajába túrt.
- Mit csinálunk este? - kérdeztem hirtelen.
- amit csak akarsz, de én a 18+ mellett maradok. - rakta fel a kezét, jajj ezen nagyon nevettem.
- de tényleg. Nézünk valami filmet, lefürdünk, pezsgőzünk....- ábrándoztam.
- tetszik az ötlet. Indulhatnánk is akkor. Pincér a számlát kérem.
Este hét volt mire hazaértünk és bevallom ebbe a cipőbe már fájt a lábam. Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam és lekellett ülnöm.
- jól vagy hoztam vizet. - gogolt le elém Justin.
- persze, csak folyik rólam a víz. - vettem le a blézeremet.
- figyelj halasszuk el a mai estét. Nem nézel ki valami jól. Lezuhanyzol, addig keresek filmet. - puszilta meg a homlokomat.
- szeretlek Justin. - öleltem meg.
- én is. Gyere tényleg meleg vagy. - mondta majd a fürdőszobánál elváltak útjaink.
Gyorsan szinte hideg vízzel lecsapattam magam és megtisztítottam az arcomat. Felvettem magamra a pizsimet. Egy hosszúnadrágot egy atlétával. Kint pedig ittam egy pohár vizet, nagyon melegem van, de már a hasam is kezd fájni. Bekaptam kettő görcsoldót és befeküdtem az ágyba.
Justin mikor visszajött a zuhanyzásból bekapcsolt valami filmet, de odabújtam mellé és már hamar el is aludtam.
.
.
.
.
04:23. Este.
- ahhhh basszus ez nagyon fáj - mondtam hangosan a hasamhoz kapva a kezemet.
- kicsim minden oké? - kapcsolta fel Justin futva a lámpát.
- nem valami nem oké. Áhhhh szétszakadok. - húztam magam össze.
Felhajtottam a takarót és vér volt alattam. Jézusom ez mi a franc??? Nagyon fáj a hasam.
- istenem. Hívom Taylort. Megyünk a kórházba. - kapta fel a telefonját.
- Justin a mentőt hívd kérlek. Nincs erre idő. Áhhhh - ordítottam.
Soha nem éreztem még ezt, de ez valami szörnyű volt, mintha a hasam alját szakították volna szét. Mint amikor eltépsz egy rongyot, olyan érzés volt. Most már szúrt is és az a sok vér sem volt nyugtató.
- jön a mentő. Hannah nyugalom. Vegyél mély levegőt nem lesz semmi baj. - nyugtatott Justin miközben felkapott magára egy pólót, fekete melegítőt meg egy bordó pulcsit. Majd a cipőjébe is belebújt.
- Justin kurvára fáj. - sírtam.
- istenem tsssss jobb lesz igérem. - fogta meg a kezem, de szegény nagyon meg volt ijedve.
Leszaladt mikor kb 3 perc múlva a mentők itt voltak. Nagy nehezen a két mentős férfi lesegített a lépcsőn. Menni nagyon nehezen tudtam mert mikor megmozdítottam a lábamat, mintha ezer tűt szúrtak volna belém.
Lefektettek arra a hordágyra majd betoltak a mentőautóba. Justin ott ült mellettem és nyugtatgatott, de nem sikerült.
- 5 mg nyugtatót és fájdalomcsillapítót. - mondta a mentős.
Beadtak nekem valamit és rámkötötték az infúziót. Ez semmi volt ahhoz a fájdalomhoz, amit éreztem a hasamnál. A nyugtató meg a fájdalomcsillapító használt mert teljesen lezsibbadtam és csak azt a lámpát tudtam bámulni. Nem volt erőm a fejemet sem elfordítani.
Futva toltak be valami szobába a kórházban, de nem tudtam hova. Nem érdekelt, csak könyörgöm szűnjön meg végre ez az egész.
Nézegettem az instagramot meg a twittert is. Majd láttam, hogy Cara irt.
- nem jössz el a picinek vásárolni? Ma vesszük meg a bútorokat. - irta.
- megyek. Felvesztek Justinnál?
- persze. Pár perc ott vagyok. Puszi.
Bementem vissza és elkezdtem öltözni. Egy fehér testhezsimuló ruhát vettem fel. Háromnegyedes ujja van, valamint kiadja az alakomat. Ehhez pedig egy fehér magassarkút. A hajamat leengedtem, mert még benne voltak a kis strandos hullámok.
- hova mész? - kérdezte Justin.
- elmegyek Cara-val meg Nash-sal bababútorokat venni. Nem jössz?
- a kis keresztlányomért bármit. Várj csak felkapok valamit.
Na ez a régi Justin, de miért nem tud mindig ilyen lenni?? Annyira szeretem ezt az énjét.
Közben a házvezetőnő beengedte Carat meg Nasht.
- na jó. Elmegyünk a babaáruházba és ott vásárolunk. Okés? - nézett rám Cara, kicsit ideges. Biztos kíván valamit.
- értettem főnök. - tartottam fel a kezemet.
- a kérdés, hogy mit szeretnétek venni a picinek? Mivel kislány ne nagyon vegyetek kék dolgokat,
- rendben. Figyelj szerintem ha nektek jó akkor megvennénk a babakocsit, hordozót egybe meg ruhákat.
- rendben meg majd szólok hogy segítsetek választani. Oké, de előtte eszek. - mondta Cara és indult megrohamozni a hűtőt.
Justin lejött a szokásos kalap, napszemüveg szettben. Nem jó ha meglátnak minket egy bababoltban. Múltkor is azt hitték terhes vagyok, mert elmentem Caranak kismama könyvet meg valami vitamint menni. Én meg a könyvet tartottam magam elé, hogy ne lássák nagyon az arcomat, eléggé vakitó tud lenni az a sok fény.
Beszálltunk és egy 20;perc múlva már ott is voltunk a sok bababoltnál. Igazából ez az "áruház" sok üzletből áll. Gyakorlatilag mint egy üzletsor. Különváltunk és mi mentünk a babakocsit intézni. Közben pedig Justin fogta a kezem.
- ugye tudod, hogy téged választanálak, nem a munkámat. De remélem erre soha sem kerül sor. - mondta.
- nem úgy akartam, csak...... Komolyan soha sem kérnélek, hogy válassz. - csókoltam meg.
- köszönöm. Ez a két legfontosabb dolog az életemben és tényleg olyan mintha ketté szakadnék.
- tudtuk, hogy nehéz lesz.
- hát, de azért azt gondoltam, hogy minimum egy héten együtt lehetünk egy napnál többet is.
Közben betértünk egy boltba, ahol elkezdtünk válogatni a rengeteg babakocsi közül.
- figyelj megoldjuk majd. De addig is élvezzük ki azt az egy napot is. - mosolyogtam.
Kb egy félórán keresztül vaciláltunk egy rózsaszín, bordó és egy lila kocsi között de végül az első maradt. A hordozóval fizettünk összesen 12000 $-t.
Azért ez kurvára nem vokt olcsó, de a babákért mindent.
Rájöttünk, hogy először a ruhákat kellene megvenni, mert ott toltuk a boltokban a gyerek nélküli babakocsit. Justinnak tök jól áll, de páran le is fotóztak minket, aminek nem örültem.
- jobban örülnék neki drágám, ha egy babát tolhatnék benne. - kiabált én pedig szétröhögtem magam rajta. Nyugtatgatta, meg magyarázott a képzeletbeli babának.
- lenyugodott már drágám a baba? - nevettem.
- nem, de lefog ha elhiszed milyen jól áll a kezemben ez a kocsi.
- nagyon jól áll. - pusziltam meg.
Vettünk pár badit neki, egy vastag puha sárga takarót meg pólókat, nadrágokkal párosítva. Ha egyszer lesz egy gyerekünk az ellesz kényeztetve szerintem. Az a bolond Justin meg elhozott egy plüss pónit, nem is macit hanem pónit és belerakta a kocsiba. Az eladó is ott röhögöt rajta. Az már csak rátett egy lapáttal, hogy énekelte a Confident számát. Igen most már táncol is.
- oké ezt megvesszük ha akarod, ha nem. - mutatott fel egy badit, amire az volt írva, hogy keresztapu drágasága. Ne érj hozzá.
- rossz hatással vagy már szegény kislányra. - nevettem.
- lehet. - nevetett.
Ha nem vettünk 30 db felsőt egyet, sem. Az én hasamnál is nézegettük a ruhákat, amit Justin le is kapott párszor. Csak ne rakjon fel egyet sem.
- nézd. - mutatta ide a képet.
Őszinte mosolyt villantok rajta és egy rózsaszín kis badi van a hasamhoz rakva.
- úristen, mintha anyuka lennék. - maradt tátva a szám.
- szerintem is. - csókolt meg.
Majd megint és megint.
Kimentünk a szatyrokkal meg a kocsival az üzletből, kine hagyjam a nagy pónit, majd mikor Cara meg Nash is végeztek bepakoltuk az autóba a holmikat.
Mi elmentünk ebédelni, ők meg hazamentek. Beültünk a szokásos helyünkre és elkezdtem böngészni az étlapot.
- én valami halat kérek. - mondtam.
- útálod a halat, mármint rosszul vagy tőle nem? - nézett rám furán a barátom.
- hát na most kivánom.
Elkezdtem enni és elég finom volt. Vagyis tudtam, hogy nem a kedvencem, de nagyon kivántam.
- mikor indulsz holnap? - néztem rá.
- holnap még maradok és majd azútán. De megbeszéltem Scooterrel, hogy nem adok interjút hanem a fellépés útán már jövök is haza.
- rendben.
- basszus úgy tömöd magadba azt a halat, mint aki még soha nem evett. - nevetett Justin.
- haggyál éhes vagyok. - mondtam majd bekaptam egy falatot.
- imádlak. - hajolt át az asztalon és lesmárolt.
- ohh én is. - fogtam meg a kezét.
- oké. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova holnap, ha van kedved. Mondjuk strand vagy családi látogatás? Mit szólsz?
- jó de menjünk apukádhoz vagy anyukádhoz oké?
- Hannah egyszer kikell békülnöd anyukáddal.
- nem fogok. Gyakorlatilag letagadott és elmegyógyintézetbe akarta záratni a 19 éves lányát. Szerinted ez normális? Hát nem az.
- rendben, de akkor is az anyukád. - fogta meg a kezem.
- majd egyszer, de most rásem bírok nézni. Ha te nem vagy akkor valószínű haza se jöttem volna Párizsból. - néztem rá nagy szemekkel, ő meg csak bámult majd elmosolyodott. - van valami az arcomon? - kaptam a szám elé a kezem.
- nincs. Csak......annyira szeretlek nézni. - mosolyodott el majd zavarodottan a hajába túrt.
- Mit csinálunk este? - kérdeztem hirtelen.
- amit csak akarsz, de én a 18+ mellett maradok. - rakta fel a kezét, jajj ezen nagyon nevettem.
- de tényleg. Nézünk valami filmet, lefürdünk, pezsgőzünk....- ábrándoztam.
- tetszik az ötlet. Indulhatnánk is akkor. Pincér a számlát kérem.
Este hét volt mire hazaértünk és bevallom ebbe a cipőbe már fájt a lábam. Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam és lekellett ülnöm.
- jól vagy hoztam vizet. - gogolt le elém Justin.
- persze, csak folyik rólam a víz. - vettem le a blézeremet.
- figyelj halasszuk el a mai estét. Nem nézel ki valami jól. Lezuhanyzol, addig keresek filmet. - puszilta meg a homlokomat.
- szeretlek Justin. - öleltem meg.
- én is. Gyere tényleg meleg vagy. - mondta majd a fürdőszobánál elváltak útjaink.
Gyorsan szinte hideg vízzel lecsapattam magam és megtisztítottam az arcomat. Felvettem magamra a pizsimet. Egy hosszúnadrágot egy atlétával. Kint pedig ittam egy pohár vizet, nagyon melegem van, de már a hasam is kezd fájni. Bekaptam kettő görcsoldót és befeküdtem az ágyba.
Justin mikor visszajött a zuhanyzásból bekapcsolt valami filmet, de odabújtam mellé és már hamar el is aludtam.
.
.
.
.
04:23. Este.
- ahhhh basszus ez nagyon fáj - mondtam hangosan a hasamhoz kapva a kezemet.
- kicsim minden oké? - kapcsolta fel Justin futva a lámpát.
- nem valami nem oké. Áhhhh szétszakadok. - húztam magam össze.
Felhajtottam a takarót és vér volt alattam. Jézusom ez mi a franc??? Nagyon fáj a hasam.
- istenem. Hívom Taylort. Megyünk a kórházba. - kapta fel a telefonját.
- Justin a mentőt hívd kérlek. Nincs erre idő. Áhhhh - ordítottam.
Soha nem éreztem még ezt, de ez valami szörnyű volt, mintha a hasam alját szakították volna szét. Mint amikor eltépsz egy rongyot, olyan érzés volt. Most már szúrt is és az a sok vér sem volt nyugtató.
- jön a mentő. Hannah nyugalom. Vegyél mély levegőt nem lesz semmi baj. - nyugtatott Justin miközben felkapott magára egy pólót, fekete melegítőt meg egy bordó pulcsit. Majd a cipőjébe is belebújt.
- Justin kurvára fáj. - sírtam.
- istenem tsssss jobb lesz igérem. - fogta meg a kezem, de szegény nagyon meg volt ijedve.
Leszaladt mikor kb 3 perc múlva a mentők itt voltak. Nagy nehezen a két mentős férfi lesegített a lépcsőn. Menni nagyon nehezen tudtam mert mikor megmozdítottam a lábamat, mintha ezer tűt szúrtak volna belém.
Lefektettek arra a hordágyra majd betoltak a mentőautóba. Justin ott ült mellettem és nyugtatgatott, de nem sikerült.
- 5 mg nyugtatót és fájdalomcsillapítót. - mondta a mentős.
Beadtak nekem valamit és rámkötötték az infúziót. Ez semmi volt ahhoz a fájdalomhoz, amit éreztem a hasamnál. A nyugtató meg a fájdalomcsillapító használt mert teljesen lezsibbadtam és csak azt a lámpát tudtam bámulni. Nem volt erőm a fejemet sem elfordítani.
Futva toltak be valami szobába a kórházban, de nem tudtam hova. Nem érdekelt, csak könyörgöm szűnjön meg végre ez az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése