32. Szarul döntessz öregem.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, mintha egyfolytában nyomták volna összébb a koponyámat. 

- ahh - mondtam mikor felkeltem. 

Tiszta kék ,zöld volt a karom és hirtelen beugrottak az este további emlékei. 

Emlékszem itt voltunk az én lakosztályomban. Nagyon sokat ittam és Justin ordibált velem. Hozzávágtam egy két poharat és csak ordítoztunk egymással. Mondta, hogy fejezzem be és megrángatott a karomnál fogva. Erős lehetett mert itt van a helye. Azt momdtam neki, hogy menjen el ,mert nem akarom itt látni. Belerugott a székbe és kiviharzott. De előtte elhagyta pár szó a száját. Mint ez: Bárcsak ne ismertelek volna meg olyan ribanc vagy mint minden nő, akinek csak ara vagyok jó hogy eltartsam és, hogy legyen neve az életben. 

Hirtelen bekönnyeztem, de ez a hatalmas folt a karomon jobban aggasztott. 

- bejöhetek? - kukucskált be Cara. 

- persze. - mosolyogtam és gyorsan felhúztam magamon a köntösöm. 

- hoztam teát. - ült le a nagy hasával mellém. 

Befeküdtünk az ágyba és beszélgettünk. Szinte mindent átbeszéltünk és rájöttem, hogy butaság volt részben amit csináltam.

- tudom, hogy elszaladt velem a ló, de úgy éreztem, hogy kell egy kis kikapcsolás. Tudod mintha másoik lennék Justinnak. - szipogtam. 

- olyan buta vagy. Justin szeret. 

- Igen??? Tegnap közölte velem, hogy bárcsak ne is ismert volna meg valamint leribancozott. Ja és ha szeretünk valakit nem ,hogy lelkileg, de fizikailag sem bántsuk. - mutattam meg a karomat. 

- ne mond, hogy ezt ő csinálta. - kapta Cara a szájához a kezét. 

- de. - húztam fel.

- tegyél rá valamit mert nagyon csúnya. 

- tudom, hogy felindulásbol tette, de akkor is fáj. 

- figyelj. Beszéljétek meg ezt higgadtan rendben? 

- rendben. - öleltem meg. 

Felöltöztem ,megreggeliztem mjd átgondoltam, hogy mit fogok mondani Justinnak. Hirtelen nem jutott az eszembe semmi, csak átmentem. 

Kopogtam és Scooter nyitott ajtót. 

- nem alkalmas. - sóhajtott és kijött Scoot. 

- mi a baj? - néztem rá. 

- elcseszte az interjúját mert te voltál a téma és a tegnap. Majdnem nekiment a riporternek. Meg..... hát tudod lelki beteg miattad. 

- de beszélenem kell vele Scoot. 

- Kendall van bent vele. Meg Kylie......
- nem próbálkozok többet Scooter.
- mi nem ezt nem teheted!!! Hannah egymásnak vagytok teremtve, ne hagyd, hogy egy csaj ezt tönkre tegye.
- már tönkre tette. Add ezt oda neki jó én nem tudom. - indultak meg a könnyeim és gyorsan visszarohantam a lakosztályomba.
Összerogytam a földön és csak sírtam. A nyakláncot fogtam volna, aminek a fele nála van, de már Scooter kezeiben volt. Istenem!!!! Ennek a kapcsolatnak most van vége. Őt választotta és ezt nem bírom elviselni.


Justin szemszöge:
- héé ez de jó szám. - kezdett el táncolni Kylie a nappaliban, de nem volt igazából kedvem ehhez a hamgulathoz.
Hannah járt a fejemben, csak az amit tegnap csinált. Nem tudom hová fog ez fajulni.
- imádom a parfümödet. - suttogta Kendall a nyakamba.
Tudtam, hogy nem az a lány ül mellettem, akinek kell és inkább felálltam és töltöttem magamnak egy pohár erősebb koktélt.
- Justin.... - kezdte Scooter nagyot sóhajtva.
- baj van? - mentem oda hozzá ijedten.
- neked van, elég nagy. Hannah adta ide. Itt volt, de mondtam neki, hogy itt vannak Kendell-ék. Sajnálom, de... - adta oda nekem a kis félszív nyakláncot.
- most??? - ültem le idegesen
- igen most. - ment ki az ajtón Scooter vagyis akart. - szarul döntessz öregem. Vagyis döntöttél - mutatott Kendallre és Kylie-ra.
Kiment én pedig csak azt a kis medált néztem. J betű az elején, ami már nem számít semmit.
- ez mi?? De szép. - fogta meg Kendall a nyakláncot és kivette a kezemből.
- az és kérem. Menj el jó! - mondtam határozottan rá nézve.
- miért, de hát buli van. - mondta mosolyogva.
- nem nincs buli. Kifelé. Hülye voltam, hogy bármit akartam tőled. Kylie kérlek te is. - nyitottam ki az ajtót.
- te nem vagy normális. Amitt a kis drága szerelmed miatt van nem igaz?? - gúnyolódott Kendall.
- de, csak vége. - mosolygott Kylie és kihúzta Kendallt a lakásomból.
- mi a faszom van velem??? - ordítottam és belebasztam a kezemet erőből a falba.
Nem érdekelt, hogy vérzik, csak egy dolog kattaogott egyfolytában a fejemben, az hogy visszakapjam Hannaht.

Hannah szemszöge:.
Ma kellett volna elmennem a fotózásra, de áttettem. Szűkségem van egy kis időre, ameddig összekaparom magam a földről.
Cara többször is bejött hozzám és hozott enni, inni, de semmi sem ment le a torkomon. Mindenkit kiküldtem és egyedül voltam bent a szobában. Nagy részt aludtam vagy csak kattogott a fejem mindenen.
- Hannah biztos nem eszel semmit? - nyitott be Cara.
- nem vagyok éhes. - momdtam és felnyitottam a telefonomat.
Kendall posztolt rólam egy képet Instagramra , ahol eléggé lejáratott. Mondjuk most mindenki az én tegnap esetemet beszéli. Én vagyok rajta meg Justin és Nash, ahogy húznak kifelé a discoból. Jézusom nagyon durván néztem ki. Nem is nagyon emlékszek rá.
- istenem. - temettem az arcomat a tenyereimbe.
De miért tette ezt Kendall? Nem tudom. Az övé lett Justin, de ő engem aláz mindenki előtt. Kylie-ról nem is beszélve. Büszke lehet magára, 17 évesen plasztik cicababa lett.
Felvettem egy rövidnadrágot, egy napszemüveget valamint egy kapucnis felsőt és kimentem futni. Remélem nem nagyon ismernek majd fel. Eleredt az eső is remek, pedig most kellene visszafordulnom. Remek. Több ember is fotott arra, de mondhatni élveztem is az esőt. Olyan kellemes és hideg volt. Teljesen bebugyoláltam az arcomat és leültem egy padra és lehajtottam a fejemet.
- szar idő van. - ült le mellém egy srác, aki eléggé szimpatikusnak nézett ki.
- az. - válaszoltam.
Felálltam és megint elkezdtem futni a szakadó esőben.
- nem is vársz meg. - futott útánam a rejtélyes valaki.
- nem.
Hirtelen megbotlottam és lecsaptam a tenyereimet a földre meg a térdemet. Na jó ez fájt
- gyere segítek. - fogta meg a könyökömet.
A kapucnim leesett, a napszemüvegemmel együtt.
- te Hannah Morgem vagy? - nézett rám én meg visszavettem a szemüveget.
- igen, de tssss. - fogtam be a száját.
- oké. Ugye vágod, hogy nincs itt egy riporter sem. - mondta.
- te csak hiszed. Nem kellenek mikrofonok meg kamerák ahhoz, hogy tudják merre vagy.
Megnyalta a kezemet, amikor még a szájánál tartottam. Minek nyalta meg a tenyerem?????
- finom volt? - nevettem.
- nagyon - nevetett majd ketté váltak útjaink.
Ma az egyetlen ember aki megtudott nevetettni. Pedig nálam már a mosolygás is túlzás volt. A második sávot futottam le mikor megláttam magamat egy hatalmas plakáton. Az egyik egy nagyon jó atlétás, egyszerű modell fotó volt, a másik egy selie amit magamról lőttem még azon a bizonyos estén, valamint volt még egy Justinnal. Mind a ketten mosolygunk rajta, mint valami két idióta. Össze voltak szerkesztve és egy hatalmas épületre volt kirakva. Mellé írva az, hogy segíts te is ha tudsz és nyerd el életed legszebb két napját amerika királynőjével. Ohhh de aranyos volt aki ezt kitalálta. Kíváncsi vagyok kivel fogok két napot eltölteni.
Másnap mentem el a fotózásra, mert már elviselhető volt a fejem és nem látszott rajta a sírás nyoma.
Több kedvenc képem is született, amiket meg is mutatok. Nagyon jóba lettem a fotóssal és remélem tudunk még majd együtt dolgozni.

Szerintem elég jók lettek, bár az álló képek most nem annyira jöttek be. Nem az én stílusom ez a fekete fehér fotósorozat. Később visszamentem a hotelba és pihentem. Ettem valami rákot, de nem nagyon volt finom, csak az a szósz. Hiányzik Justin. Nagyon hiányzik, mintha lenne valami lyuk bennem, ami üres és nem kap levegőt.
Összepakoltam a holmimat és én hazaindultam. Cara meg Nash még maradnak pár napot, mert Nash még fellép Justinnal kb. kétszer. Én nem bírtam tovább itt, szóval ma este hazarepülök Jasonnel a magángépén. A taxiban ültünk és mikor kiszálltunk megrohamoztak minket a fotósok és a riporterek. A két testőr alig tudta őket visszafogni. Engem meg közbe vakított megfelé a vaku. A pulcsim ujjával takargattam az arcomat, sikertelenül, Jason pedig mögöttem jött szorosan. Gondolom ebből is csinálnak egy remek sztorit.
Egész úton szinte csak aludtam, de beszéltünk kolyabb témákról is.
- akkor tehát szétmentetek? - mondta Jason miközben ittunk egy pohár bort.
- hát igen. Végleg. - csordult ki majdnem a könnyem.
- mond, hogy nem miattam. Már bocsánatot kértem Justintól.
- nem Justin szakított velem ,hanem én. Nem voltál hibás. Ő nem tudott választani, de én megtettem.
- várj.... nem tudott választani Kendall és közted? Jézusom.
- azért azt hittem, hogy többet érek neki, mint egy futókaland. Rendben megértem. Kandell szép, gazdag, és megdughatja párszor, de azzal nem lesz boldogabb. - hajtottam hátra a fejemet.
- majd rájön, hogy mit vesztett el és akkor nem te leszel így összetörve, hanem ő.
- köszönöm.  - öleltem meg.
- nincs mit. Ez csak az igazság. Mik a rerveid ha hazaérsz?
- nem is tudom. Még kikell sorsolnom a nyertest, de szerintem előtte elmegyek valahová kikapcsolódni.
- ezt akartam javasolni.
Hajnalban értünk haza és én már csak hazamentem és elaludtam. Ebben a sötétben én is valami fekete dolognak éreztem magamat, aki mindig egyedül van. 

31. Bizonyítsd be.

- esküszöm én inkább leszállok. - akart felállni Cara a repülő üléséről.

- kicsim ülj le már indulunk. - mondta Nash és lefogta Carat. 

Én előttük ültem egy fiatal lány mellett, aki kb 16 éves lehetett. Most indulunk Mexiko-ba, szóval eléggé izgatott vagyok. Szinte minden táncos már ott van Justinnal, csak Nash nincs, mert ő nem akarta egyedül hagyni Carat. Már eléggé nagy hasa van, most lépett be a 7. hónapba. 

- hadjátok már abba, mert már az alsó osztályról is hallani lehet titeket. - mondtam nekik. 

Magam elé raktam a párnámat és bekapcsoltam a notebookomat. 

Útálom, amikor nem magángéppel utazok. 

Bejövő hívás Justin. Hívás elutasítva. 

Inkább hagyom, úgy is biztos próbálnak. 

- miért nem veszed fel a telefont? - kérdezte skype-on. Basszus úgy hagytam.

- dolgozol nem? - mosolyogtam.

- igen, de rád mindig van időm. Mikor szálltok le? - kérdezte Justin izzadtan. A mellettem ülő lány végig bámult. 

- 3 óra. Hol leszel? - néztem rá nagy szemekkel.

- hát te nem a szállodába jössz? 

- nem tudom. 

- mi? - nézett rám összehúzott szemöldökkel. 

- megtennéd, hogy nem bámulsz? köszönöm szépen. - néztem a lányra. 

- figyelj tudom, hogy szünetet akartál, de attól aludhatunk egy szobában vagy nem? 

- ohh nem tudom. Most akkor mi van köztünk? Én nem értek semmit. - nyavalyogtam.

- szerintem mint régen. Szeretjük egymást, én futok útánad és sokat dolgozok, ezért eltávolodtál tőlem.

- ezt ilyen könnyen mondod? - kaptam fel a vizet. 

- hát.... Hannah ez az igazság. - vágptt egy fura fejet, mire bennem felment a pumpa. 

- csak, hogy tudd szeretlek, de.... tényleg eltávolodtunk. Te mondtad ki. 

- Hannah nem úgy akartam. - kezdte.

- ne fáraszd magad Justin. Menj, legyen egy remek fellépésed, majd egy másik, majd mégegy, de akkor velem ne foglalkozz. 

- lehet nem kellene. 

- fuuuhh hogy rohadj meg. - csaptam le a készülék tetejét. 

Ráfeküdtem a párnámra és nem akartam sírni, de tudtam, hogy úgy sem bírom ki. Hogy romlott meg így minden? Tudom, hogy az én hibám, de akkor is durva volt amit mondott. 

Biztos, hogy nem alszok vele egy szobában. Kiveszek a szállodában egy másikat. 

Már alig vártam, hogy leszálljak erről a gépről, a mellettem lévő lány folyamatosan beszélt hozzá meg képeket csinált rólam meg selfiket. 

Kedves volt, csak már kicsit ideges voltam Justin miatt. 

Délútán volt mikor a taxi kivitt minket a hotelbe. AZt hiszem 7 óra lehet. 

Ma egy fehér haspóló és egy fekete buggyosabb flanell nadrág volt rajtam. Mikor kiszálltam körülvettek a fotósok és örültem ha bejutok a halba. 

- Hannah Morgen, Nash Winkle és Cara Medison. A felső emeleten van szobafoglalásunk. - mondtam a recepciósnak.

- 563-as szoba. A csomagjaikat felküldöm. - mondta mosolyogva a férfi.
- rendben.
Én elindultam addig fel, ameddig Cara kitöltött valami papirt, nem tudom miért kellett. Beszálltam a liftbe és csak mentem felfelé. Beszállt egy napszemüveges srác és valahonnan nagyon ismerős volt nekem.
- Hannah - köszönt és megláttam Jason Derulo arcát.
- úristen!! Hogy kerülsz te ide? - adtam neki egy puszit és már ketten mentünk fel.
- fellépő vagyok. - mosolygott. - na és te? Ja kitalálom Justinhoz jöttél.
- nem egészen.
- szakítottatok? - csillogott a szeme.
- nem, csak egy fotózás miatt vagyok itt. Ő meg fellép.
- én szállok, de elmehetnénk este vacsorázni vagy valahova, ha van kedved.
- benne vagyok. Majd találkozunk. Hívj fel.
- felfoglak. - szállt ki.
Tartottam a kezemben a gyümölcs italomat és kiszálltam. Na hát na hát szép kis fogadtatás. Ezt gondoltam magamba, mikor megláttam Kendallt meg Justint akik ott ölelkeztek.
- khm khm. Egyem a sziveteket de szépek vagytok. - vágtam egy undorodó fejet.
- Hannah. - mosolygott Justin és odajött hozzám.
A mellkasához raktam a kezemet, mert nem hagytam, hogy megcsókoljon és sóhajtott egyet.
- akkor én megyek is. Sziasztok. - mondta Kendall és egy mosolyt villantva elakart menni előttem.
Én véletlenül ráborítottam a poharam tartalmát a hófehér felsőjére.
Tátva maradt a kicsi szája. Senki sem szólalt meg, ezért gondoltam megtöröm a csendet.
- bocsánat ügyetlen vagyok. Ja nem ez szándékos vagy. Látod, ha nem lennél mindig útban nem lenne ilyen gondot. Vagy nem Is.... nem lennél az én utamban drágám.
Bementem a lakosztályomba és ordítottam egyet a párnámba. Mikor sikerült enyhén lenyugodnom telefonálgattam. Ma vacsorázni megyek Jason-nel. Felvettem egy fehér haspólót meg egy fehér hosszabb fehér szoknyát és egy fehér vastagtalpú tornacipőt is. A hajamat besütöttem és kicsit hátratűztem. Fogtam a pénztárcámat meg egy csikos kardigánt, valamint a kistáskámat és kimentem az ajtón.
- hűhaa - mondta mögöttem egy hang, amit egyből felismertem.
Justin állt ott tiszta feketében mint aki gyászol plusz sapkában.
- neked is szia. - mondtam lazán.
- hová mész, ha szabad tudnom, mivel gyakorlatilag a pasid vagyok. - mosolygott.
- képzeld el találkozok egy baráttal. Ja de nekem nem rémlik, hogy én vagyok a barátnőd Justin. Kérdezd Kendallt, hogy neki megfelel ez a pozició! - indultam el.
- most akkor szakitottál velem vagy nem? Hannah ne csináld már, szeretlek téged. - fogta meg a kezemet. Elrántottam.
- Kendallt választottad Justin. - mondtam higgadtan.
- nem választottam Kendallt. Ő csak.....
- ő csak mi????? Justin érzel valamit Kendall iránt?
- igen... de nem úgy. - mondta de én már a liftet nyomogattam.
- ez elég válasz volt nekem. Csak engem az érdekel, hogy miért kellett az én érzéseimmel játszanod? Képzeld el nem tehetek róla, hogy elvesztettem azt a babát. Ne is tagadd tudom, hogy ez bánt.
- bánt, de értsd már meg, hogy én még mindig szeretlek. - kiabált.
- én is szeretlek, de ez nem változtat azon, hogy egy másik lány is képben van. - nyomkodtam megint a lift gombját de nem volt hajlandó jönni.
- figyelj nincs harmadik személy. Csak te vagy meg én és csak ez számít. - fordított maga felé.
- engedj el. - mondtam mert már ő is érezte szerintem milyen gyorsan vert a szívem.
- nem foglak.
- bizonyítsd be, hogy nincs harmadik Justin. Szemétség, amit mondani fogok, de vagy Kendall vagy én. - mondtam és beszálltam a liftbe.
- ezt nem kérheted. - mondta és a benyomtam a gombot.
- de kérem. - feleltem és becsúkódott az ajtó.
Lent már várt rám Jason és elindultunk az autójával.
- na és hová megyünk? - néztem rá.
- tengerparty vacsora megfelel? - mosolygott.
- tökéletes. - mosolyogtam vissza.
Sötét volt és az étterem fákjákkal volt kidiszítve. Nem volt fala csak valami oszlopok tartották szinte az egészet. Nagyon hangulatos volt, mindenhol fából készült dolgok és fehér blendahímok és terítők. A kis égőkről nem is beszélve.
- mit eszünk? - kérdezte.
- Rád bízom magam. - könyököltem rá az asztalra.
Gyorsan rápillantottam a telefonomra és elgondolkoztam.
- baj van? - kérdezte.
- van. - mondtam és megittam a boromat.
- mesélj. - hajolt közelebb.
- olyan bonyolult most minden és legszivesebben megölnék egy lányt.
- segítsek?
- igen, ha holnapra megkaptam a válaszomat Justintól.
- ja itt van a baj elásva. Tudod mit...hagyjuk most Justint meg mindenkit. Igyunk, együnk és tisztítsuk ki a fejünket.
Elővett egy kis pici zacsit és port öntött a poharába.
- ez most??? - kérdeztem.
- igen, de csak hangulatjavító. Nem vagyok függő és csak rövid ideig tart. Próbáld ki. - mondta.
- rendben. - toltam oda a poharamat és megittam.
.
.
.
.
Kicsit felvoltam pörögve ettől a cucctól, ezért gondoltunk belevágunk az éjszakába Jason-nel. Páran lekaptak minket, de nem zavart. Csak a fényeket bírtam bámulni.
- egy kibaszott madárnak érzem magam. - futottam előre és ugrottam egyet, mire Jason elkapott.
- gyere. - mondta Jason és csináltunk pár képet is.
Először ittunk pár pohárkával egy bárban és betértünk valami nagy szórakozóhelyre.
Nicky Jam és Enrique Iglesias-tól játszottak egy mostani zenét mixelve. Istenem ez a zeme valami csoda!!!!!
Rögtön elkezdtem táncolni, ameddig Jason elment valahova. Odajött hozzám egy srác.
- szia. Nem segítenél nekünk kicsit? Épp egy legénybúcsún vagyunk és a vőlegény rajongód. Nem táncolnál neki egyet, persze csak ha Justin Bieber engedi. - suttogta és a keze a derekamhoz vándorolt.
- van neki más, én már nem érdeklem. Tudod mit benne vagyok.
A dj is ismert engem és felmentem a többi lány közé arra a pultszerűségre. Ott kicsit magamon kívül eltáncolgattam, majd hozták nekem megint a piát. A vőlegénnyel is ittam eggyet, kettőt.
Jason is csak később jött meg, de én részegebb voltam. Sokkal részegebb. Egyszerűen nem bírtam menni, csak mosolyogtam mindenkire. Azt sem tudom kik jöttek oda hozzám.
- hallod Nash siess tényleg. Nem akar beülni a taxiba. Hallod nincs magánál mit csináljak? - kiabált Jason a telefonba.
- hééé pincér fiú kaphatnék egy vodkát kérem szépen. - indultam meg a pincér útán és majdnem elestem, de Jason ott volt.
- gyere ülj le inkább mindjárt az ágyadban leszel. - mondta Jason mosolyogva.
- de nem akarok az ágyamban lenni. Úristen de cuki arcod van. - simogattam vagy inkább bökdöstem a kis gödröcskéit.
- te meg nagyon nem vagy magadnál.
- de nézd magamnál vagyok. Hannah Morgen vagyok...... 19 éves.....ja és a barátom elhagyotr egy ribancért. Látod tudom ki vagyok -nevettem majd elkezdtem bőgni.
- Hannah????
- elhagyott amiatt a ribanc miatt, pedig én mindent megadtam neki. Ezek szerint csak arra voltam jó, hogy gerincre vágjon. - sirtam majd nevettem megint.
- oké elvesztettem a fonalat. Ajajjj. - szólalt meg Jason.
- ajajjj bizony. Vagy még is szeret. Te szeretsz?? - néztem rá.
Hirtelen egy kar megragadott ,jobban mondva kettő. Egy kis szőke Justin meg egy kis néger Nash. Ez de vicces. !!!!!
- hallod Jason esküszöm megöllek ezért. - ordibált Justin.
Én már nem álltam nagyon a lábamon. Inkább a földön húztak a karomnál fogva. Jajj nagyon fáj a fejem.
- engedj már el. - próbáltam rángatni a karomat Justin szorításában.
- Hannah fejezd már be. Esküszöm kint tele van minden riporterekkel. - vergődött.
- nyugi apu én jó vagyok. - nevettem.
- gyere ide. - fogta meg erősen az arcomat és a fénynél belenézett a szemembe.
- remek ki adott neked drogot? - mondta a fülembe.
- én voltam, de nem tudtam, hogy így kifogja ütni. - szavatkozott Jason.
- hogy lehetsz ilyen barom. Bíztam benned haver, hallod???  - fogta meg Justin, Jason felsőjét és majdnem leütötte.
- Justin. Nézd az a bácsi kattingat. Maga mit fényképez. Takarodjon már el. Nem látott még kiütve lány?? - ordibáltam az egyik fotóssal.
- szállj be. - lökött be Justin a kocsiba, de kiakartam szállni.
- én nem. - indultam meg.
- Hannah esküszöm a hajadn fogva viszlek haza, ha nem szlsz be ebbe a retkes autóba. Szerintem világos voltam. - kiabált Justin és beült mellém.
Na innentől teljes sötétség. 

30. Zárta le a műsort..

Este nem sokat tudtam aludni, szinte semmit. Most is hajnali 3 van és itt járkálok a házban. Nagyon sötét van és Justin is alszik. Lementem a fürdőbe és megmostam az arcomat. Nagyon karikás volt a szemem, az összeesett arcomról nem is beszélve. Az arccsontom mint ha egyre jobban kiállna, a hatalmas számról nem is beszélve. A hasam alja még mindig érzékeny, ahogy megyek. Nem értem hogy egy vetélésbe, mi ilyen fájdalmas. Ittam egy pohár vizet a konyhában és Justin is jött lefelé a lépcsőn.

- nem tudsz aludni? - kérdezte álmosan és leült mellém.

- nem nagyon. - támasztottam meg a fejemet.

- leraktam a pultra a nyugtatókat, ha kell. Fáj még? - tette a kezét a combomra és mélyen a szemembe nézett.

- nem jó érzés, de nem vészes. 

- gyere menjünk fel. - fogta meg a kezemet és fent bebújtunk a takaróba. 

Annyira szeretem érezni a melegségét, egyszerűen leirhatatlan. Elfelejdteti velem a fájdalmat. 

- bocsi, hogy nem tudtál koncertre menni. - mondtam és ő még jobban megölelt.

- inkább vagyok veled most, mint a színpadon több ezer emberrel. Hannah fontosabb vagy nekem mint egy fellépés. - puszilta meg a fejemet.

- értem, csak.... tudom mennyit jelent neked amikor a színpadon állsz. 

- lesz még fellépésem nem is kevés, de te most vagy velem és kitudja mikor hagysz el. 

- soha. - mondtam ki. 

.

.

.

.

.
19 nap múlva....
A szokásos reggelek, amikor felkelsz és legszívesebben feküdnél egésznap a tengerparton. Na ilyen az én esetemben nincs. Elég zűrös mostanság az életem. Zaklatnak egyfolytában a riporterek és a fotósok. Valamint arról nem is beszélve, hogy az internet meg az újságok is tele vannak az én képeimmel. Volt aki azt irta ki rákos vagyok, de valaki elmondta, hogy mi történt velem, így alig tudok bemenni egy boltba vagy egy étterembe, mert letámad mindenki. Justinnal megbeszéltük, hogy csak egy kis ideig maradjunk távol egymástól. Nem csak engem, de őt is mélyen megérintette a vetélésem és jobb ha tisztázzuk a fejünkben a dolgokat. Nem szakítottunk csak adunk a másiknak egy kis időt.
Nagyon idegesített a sok idióta poszt és úgy döntöttem elfogadom Ryan Seacrest ajánlatát és elmegyek hozzá egy interjúra, a One Air with Ryan Seacrets kis műsorba. Múszály elmennem és Justin is rábólintott, szóval erős leszek és megcsinálom.
A sminkesem megcsinálta az arcomat és a fodrász pedig adott a hajamnak egy kis lágy hullámot. Egy fehér ruhát vettem fel, kis egyszerű.
- figyelj este jövök és kérlek zárd be az ajtót oké? - búcsúztam el reggel Caratól és megsimiztem a pocakját.
- nyugalom anya. - nevetett. - szurkolok.
- köszi. - feleltem és kimentem.
A sofőröm már várt rám. Igen, mostanába mindenhová két emberrel kell járkálnom, mert ha rajtam múlik nem jutnék ki egy tömegből.
Voltak már az épület előtt is fotósok meg rajongók. Elintéztem őket és bementem.
- erre kérem. - szólt egy aszisztens.
Benéztem a terembe, ahol már a műsort elkezdték. Felkonferált úgymond Ryan és leültem a mikrofon elé. Mennyi gép van itt.
- szia Hannah örülök, hogy eljöttél. - köszöntött.
- én is, hogy itt lehetek. - mosolyodtam el.
- gyönyörű vagy mint mindig. Úgy hallom Andre Leon Talley oldalán ismerhetted meg a mostani vörösszőnyeges gálát milyen volt?
- remek volt, sok segítőkész emberrel találkoztam és mint fiatal modell nagy lehetőséget is jelentett.
- más volt mint a többi vagy ez most különlegesebb volt számodra?
- minden esemény különleges nekem ha mondhatom így. Mindegyiknek megvan a maga stílusa, amit én imádok felfedezni.
- mondhatni 19 évesen olyan dolgokat tapasztalhattál meg, ami másnak az álma lehetne. Te hogy gondolod? - kérdezte mire mosolyognom kellett nagyon.
- öhmm.... igen 19 éves vagyok és igen tapasztaltam meg dolgokat, de szerintem ez nem álom, amit én kaptam. Nem tudom, valahogy én soha sem álmodoztam ilyenekről. - nevettem.
- mert most miről álmodozol inkább?
- most jelenleg arra, hogy eltudjak menni egy boltba úgy, hogy ne rohanjon le mindenki. - mondtam mire elkezdtünk hangosan nevetni.
- sokan pedig ezt szeretnék. A sok tinilány pont ilyen ikon lány szeretne lenni.
- én úgy gondolom mindennek van hátránya és ennek is van. Ott van a hírnév, a csillogás, de viszont ott vannak a pletykák, a folyamatos bántások, amiket sokan nem bírnak eliselni. Én se nagyon szeretem ezeket.
- igen ezt én is így gondolom. Azért fiat vagy még..szoktál bulikba vagy partikra járni vagy hol töltöd általában a szabadidődet?
- szoktam járni bulizni, ha fogalmazhatok így, de az útóbbi hónapban egyre többet vagyok a családommal, a barátaimmal, a húgommal, na meg persze a párommal.
- Justin Bieber. - húzta fel a szemöldökét.
- Justin Bieber - mondtam pimaszul.
- sok instagram fotókat lehet látni rólatok. A testvéreivel, családjával. Kijössz a családjával?
- igen nagyon kedvesek a szülei és a testvérei is nagyon aranyosak.
- rengeteg, de rengeteg embert érdekel az a dolog, hogy hogyan jöttetek megint össze? Persze ha szeretnél rá válaszolni. - ajánlotta Ryan.
- válaszolok rá, mert nagyon durva dolgokat terjesztett rólam több youtube oldal is, a blogokról nem is beszélve. Az egész úgy történt, hogy Justin részeg volt és én meg Usher átmentünk hozzá, ert csak nekem vokt kulcsom. Ott félig beszélgettünk, de haza kellett mennem. Eldöntöttem, hogy elmegyem Franciaországba és másnap reggel átjött hozzám és beszélgettünk. Nagyon sok mindenről és abba maradtunk, hogy ha végez a stúdióban visszajön és átbeszéljük még a dolgokat. Aznap délben akartam indulni Párizsba, mert nem akartam elbúcsúzni tőle. Kijött a reptérre értem, mikor megtudta, hogy ott vagyok és bevallotta, hogy vannak még érzései irántam. Ez a teljes történet.
- ez tényleg sokkal szebb, mint amiket én hallottam.
- igen. Biztos hallottad, hogy én elcsavartam megint a fejét, de sajnálom, hogy nem tudtam izgalmasabb sztorival előállni. - nevettünk.
- valójában tényleg sokat bántanak titeket. Ez volt Justin apukájával is vagy Kendallel.
- igen, de nem tudunk ellene tenni.
- mesélnél nekünk egy kicsit erről.
- hát Jeremy meg rólam akkor kezdtek beszélni mikor elmentem a húgommal a parkba és ő is ott vokt, mert dolga volt. Beszélgettünk és kitaláltak dolgokat. Kendall-ről meg nem beszélek, mert nincs jogom hozzá.
- nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.
- semmi baj. - mosolyogtam.
- azért valljuk be voltak akadályok is a kapcsolatotokban. Nick, Zac, Kendall, Leonardo.
- Leonardo a barátom volt csak bárki bármit mond. Semmi sem volt köztünk.
- tudod valójában egy fontosabb dologról is beszélünk, ha még benne vagy.
- megigértem. - mosolyogtam.
- szóval volt az a kórházas történeted Hannah. Mi volt azon az estén? Láttunk sok képeket rólatok és valaki el is mondta, hogy mi történt. Több millió ember szeretné hallani a történetet.
Sóhajtottam egy nagyot és beugrottak a képei az estének.
- nem tudom hol kezdjem - igazgattam meg a hajam.
- nyugalom veled van mindenki. - biztatott Ryan.
- persze. Röviden elvetéltem. - mondtam ki.
Körbenéztem a teremben és mindenki rám meredt kb tátott szájjal.
- akkor tehát igaz volt? De hogy történt mindez?
- igen ez igaz volt. Nem tudtam róla, hogy babát várok.
- és, hogy tudtátok meg, hogy elvetéltél?
- este elkezdtem vérezni és kijött értem a mentő, mert menni nem bírtam. Nagyon fájt a hasom, mintha szakadt volna szétfele.
- szörnyű lehetett. Azóta rendben vagy már vagy még mindig eszedbe jutnak az emlékek?
- nem vagyok jobban. Egy gyereket elveszteni nem a legjobb. Magamat okoltam érte és minden egyes nap csak nyugtatóval tudok elaludni.
- és ez ráment a kapcsolatotokra vagy teljes mértékben együtt vagytok Justinnal?
- őt nagyon megérintette ez a dolog, mert szeretett volna babát nagyon. Együtt vagyunk és ő volt velem minden nap és segített ezt átvészelni, amit nagyon köszönök neki.
- ilyen amikor valaki szerelmes. Úgy nézel ki, mint aki az első szerelmét éli meg. - nevetett.
- azt is csinálom. Nekem ő volt az első igazi szerelmem ezt bátran mondhatom.
- egy ilyen fiatal, energiákkal teli lánynak ez az első szerelme? Ezt nehéz elhinni, hiszen gyönyörű vagy.
- köszönöm szépen. De ez igaz. Soha sem volt olyan tényleg igazi kapcsolatom sajnos, de nem is bánom, mert megtaláltam a hozzám illő srácot.
- szerintem az a jó ha minden ember megtalálja a hozzá illő társat.
- én is ezt kívánom Ryan.
- és nálatok felmerültek már olyan témák, mint például házasság, összeköltözés stb? Vagy már együtt laktok?
- nem lakunk együtt, én is külön, ő is külön. De sokat vagyunk a másiknál, főleg ő nálam, tehát majdnem együtt lakunk, ha fogalmazhatok így. A házasság nem merült fel még, de szerintem sok időnk van még dönteni. - mosolyogtam.
- tudod a mostani téma mindenhol, hogy a fiatal lányok a depresszióval küzd. De vannak súlyos eseteik is ezeknek a dolgoknak, van aki megsebesíti magát vagy beleesik egy testképzavarba. Te hogy látod ezeket, volt már ilyenben részed?
- hát fiatal koromban én is voltam depressziós, de szerintem ezt minden lány átéli, amikro nem találja a helyét a világban.
- te a komolyabb delresszióba estél bele?
- szerintem igen. 15 éves koromban nagyon bebeszéltem magamnak, hogy én ronda vagyok, csúnya vagyok és ezért senki sem szeret majd. Bulémiás voltam, de ezt én felvállalom szerintem semmi szégyelleni valóm nincs, mivel a saját erőmből álltam talpra.
- igen ez a lényeg, hogy talpra tudtál állni. De, hogy kezdett ez kialakulni nálad? Tudnál tanácsot adni azoknak a lányoknak, akik ilyen gondokkal küzdenek?
- nálam ez főleg akkor kezdődött el, mikor a barátaimra már nem tudtam támaszkodni valamint amikor kiútáltak egy kicsit az iskolából. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne akarjanak másra hasonlítani. Mindenkinek meg kell találni a saját belső értékeit és ha ezt hasznosítja is teljes lesz az élete.
- tudtommal elindítottál egy kis játékot mesélnél róla egy kicsit?
- igen elindítottam egy magán jellegű játékot. Ez arról szól, hogy segítsünk másokon. Aki jelentkezni szeretne erre a kis játékra, annak csak egy képet kell küldenie az asszisztensemnek. Kiírtam nagyon sok helyre a címet, szóval azt megtalálják. A képen rajta kell lennie a jelentkezőnek és egy olyan embernek vagy bárminek akin segített. Ennyi az egész.
- de ennek van valami nyereménye is nem?
- jól gondoltad Ryan. A nyertes eltölthet velem két napot és nálam is aludhat. Remélem sokan fognak segíteni az embereknek.
- benevezek én is. - mondta Ryan.
- rajta Ryan. - nevettünk.
- de ez tényleg egy jó lehetőség. Fiatalok milliói akarnak belekukkantani az életedbe. Hiszen te vagy jelenleg a legtöbbet felkapott sztár amerikában valamint Franciaországban.
- lehet így van ,de nekem nem sokat számít.
- ugye Mexico-ba kell menned egy fotózásra? Voltál már ott?
- nem voltam még MExicoban, de már nagyon izgatott vagyok és remélem jó lesz. - mosolyogtam.
- köszönjük Hannah, hogy itt voltál és megosztottad velünk az igazságot elsősorban. - mondta.
- én is köszönöm Ryan, hogy meghívtál.
- most pedig búcsúzunk - zárta le a műsort Ryan.

29. Elvesztettem.

Három órán keresztül hallgattam a gépek csipogását, amik egyfolytában a fejemben szóltak azútán az este útán. Szörnyű. Egy igazi rémálom, amit egy nő átélhet. 

Mikor visszanyertem az erőmet és felkeltem a pár óra alvásból kicsit kiestek az emlékek. Kint már a nap sütött, de hirtelen minden olyan zavaros lett. 

Kinyitottam a szememet és Cara meg Nash, valamint a szüleim ott voltak a szobában. Justin pedig lehajtott fejjel figyelt engem és fogta a kezemet. A szeme kivolt sírva és komolyan nem tudom mi történt. 

- mi történt? - ültem kicsit feljebb, de a hasam alja nagyon fájt. 

- ohh istenem. Kicsim nem fáj semmi, jobban vagy? - szaladt a másik oldalamra apa. 

- csak a hasam, de szomjas vagyok. - mondtam és anya hozott nekem egy pohár vizet. 

Mindenki hallgatott és nagyon letörtek voltak. Cara már sírt ,nekem pedig nem mondanak semmit. 

- mi történt? - kérdeztem nagyobb hangon ,majd belépett az orvos. 

Vártam, de ő is csak bámult. 

- dr úr kérem. Mi történt? - csattantam fel.

- nyugalom kisasszony. Nem szeretnék több nyugtatót beadni magának. Elmondok mindent. Az éjszaka folyamán maga elvetélt. A párja szerint nem tudtak a babáról. Arra gyanakszunk, hogy a teste kilökte a babát, miszerint idegen testnek vette. Sajnálom. - mondta ki. 

Hirtelen tátva maradt a szám és anya is pityeregni kezdett. 

- kicsim elvesztettük a kisbabánkat. - fogta meg Justin a kezemet és folytak a könnyei. 

Amit éreztem leirhatatlan volt. Egyszerre éreztem az ürességet, tudatlanságot, felelőtlenséget, de a két legerősebb dolgot is a bűntudatot és a fájdalmat. A fájdalom végig hasított minden egyes porcikámon, összezúzva engem belülről. 

- ne ne ne kérem, neee. - ordítottam és szorítottam a takarót. 

- Kisasszony nyugodjon meg. Doktor úr!!! - szaladt ki a nővérke. 

- nem nyugszok meg. - ordítottam sírva. 

Bejött kettő nővér és az orvos, majd egyre többen és kiakarták küldeni a családomat. 

- engedjenek el. Engedjenek el!!! - kiabáltam és rángattam a karomat mikor a két nővér lefogott. 

Kaptam valamit a karomba, ami fokozatosan kezdett zsibbasztani. 

.

.

.

Kis idő múlva megint kinyitottam a szememet, de legszovesebben azt akartam, hogy maradjon csukva. Örökre. 

Volt egy kisbaba a hasamban és én nem vigyáztam rá. Milyen ember vagyok?

- drágám. - fogta meg apa a kezemet. 

- hol van Justin? - kérdeztem lassan miközben feljebb csúsztam.

- telefonálnia kellett. Jobban vagy? Fáj? - jött oda anya.

- elvesztettem egy kisbabát nem vagyok jól? - csordult ki a könnyem. 

- nyugalom itt vagyunk. - jött oda Cara, Nash-sal. 

- szerelmem itt vagyok. Most már minden rendben. - szaladt be Justin és leült a székre mellém. 

- nem. Semmi sem esz rendben. Megöltem a babánkat. - temettem a kezembe az arcomat és sirtam. 

- ez nem igaz - mondta Justin.

- ilyet ne mondj lányom. - simogatta meg apa a vállamat.

- de így van. Sajnálom Justin. Istenem megöltem a babámat.!!!!! - mondtam.

- gyere ide. - akart megölelni Justin, de nem hagytam.

- kérlek szépen menjetek ki. Szeretnék egyedül lenni. - fordítottam el a fejemet.

Kiment mindenki és én oldalra feküdtem és csak kattogott az agyam ezeken a dolgokon.
Anlegremekebb érzés mikor olyan dolgokat gondolsz magadról, hogy egy gyilkos vagy. Én tettem? Én vagyok a hibás!!
- doktor úr. Szeretnék hazamenni. - mondtam.
- rendben van. Megírom a papírokat. Addig felöltözhet.
Bent megtaláltam a táskámat. Kivettem belőle a ruhadarabokat és egy zuhanyzás útán fel is vettem őket.
Nem érdekelt, hogyan nézek ki, csak haza akartam jutni az ágyamba.
Bent leültem és vártam, hogy a nővér szóljon a barátomnak.
- hazamehetnék hozzád? - néztem rá.
- meg se kell kérdezned. - mondta és leült mellém.
- sajnálom. - bújtam oda hozzá és mondhatni az illata meg is nyugtatott.
Az orvostól megkaptam a papirokat. Kint elköszöntem anyáéktól. Kértem, hogy most csak Justinnal maradhassak, majd hazamentek. Már a portán lehetett látni a sok fotóst. Justin ott fogott körbe és múszály volt lassan haladnunk, mert alig bírtam menni. Lehet, hogy látszott a járásomon, de nem tudtam mit tenni. A több száz villanás gyakorlatilag megvakitott és Justin két testőre is alig tudott minket kihozni a kórházból.
Otthon minden tiszta volt már. Nem látszódtak maradványai az estének, de a fejemben tisztán láttam a tegnap minden egyes pillanatát.
- hozzak neked valamit estleg inni, mondjuk teát vagy kis kekszet? - mondta Dorotha a házvezetőnő.
- nem köszönöm.
Délután 5 volt mikor hazaértünk. Semmit sem csináltam csak fent befeküdtem a takaróba. Lekapcsoltam a villanyt és benyomtam a tvt háttérzajnak.
Hallottam, ahogy valaki nyitja az ajtót és megláttam Justint.
- bejöhetek vagy jobb ha kint maradok? - kérdezte.
Kinyújtottam a kezemet és megfogtam. Levette a pulcsiját és befeküdt mellém.
- minden rendben lesz - suttogta.
- szeretlek. - bújtunk össze szorosan.
Most van a legnagyobb szűkségem az ölelésére.
Sokszor csörgött a mobilja és megbeszélte, hogy Scooter idejön. Azt mondja nem megy koncertezni, itthon marad velem, ameddig jobban nem leszek.
Egy óra múlva lement, akire én fel is keltem.
- hova mész? - néztem rá mikor nyitotta volna az ajtót.
- megyek beszélek Scooterrel. - puszilt meg.
Nem nagyon hallottam a beszélgetésüket, de hallgatóztam. Tudom, hogy rossz dolog, de ha engem érint, mivek ez biztos ezért hallanom kellett.

Justin szemszöge:
- szia. - öleltem meg a második apámat, mert ő olyan nekem.
- miről van szó? Baj volt tegnap? Az internet tele van a képetekkel Hannahval. - ült le Scooter a nappaliba.
- hát baj az volt ,nem is kicsi. - hajtottam le a fejemet és támasztanom kellett a kezeimmel. Mintha 200 mikrofont kellene tartanom.
- megijesztessz Justin. Hannahval van baj?
- tegnap este itt aludt és este arra keltem fel, hogy ordítozik. Scooter.....- nyeltem egy nagyot. - Hannah elvetélt az este.
- micsoda?? Terhes volt? - dőlt hátra.
- igen. Nem tudtunk róla, senki sem. Állítólag a teste kilökte a babát, mert valami idegen testnek vette. Scooter ez szörnyű volt. Látni a barátnődet kínok közt és te tehetetlen vagy....az a legszörnyűbb dolog.
- jól van? Mit mondtak az orvosok?
- semmi mást. Kapott nyugtatót. Meg most fent van, de szerintem visszaaludt. Nagyon kivan szegénykém. Basszus... meghalt a gyerekem. - csordult ki a könnyem. Mondhatják nem férfihoz méltó, de nem tudják milyen egy gyereket elveszíteni.
- de Justin ettől függetlenül elkell jönnöd ausztráliába. - rakta a kezét a vállamra.
- te most ezt komolyan mondod? Szerinted képes lennék itthagyni?
- nem, de múszály lesz. Justin ez fontos. Átérzem a helyzetedet, de ...- azt hittem mindjárt fejbe vágom.
- kurvára nem tudsz semmit. - ordítottam vele.
- a barátnőm 19 évesen elvesztett egy kisbabát. - mutattam az emeletre kiabálva. - végig kellett néznem, ahogyan berakják egy kurva mentőautóba, ahogy ordít a fájdalomtól és azt is amikor kétszer kellett benyugtatózni, mert  őrjöngött. Szerintem kurvára nem tudod milyen érzés. Milyen érzés elveszíteni egy gyereket..... - csusztam le a földre a falnak dőlve.
- erős vagy Justin. Ezzel is megfogtok bírkózni. - ült le mellém.
- nem Scoot, ehhez nem vagyok elég erős. Nem megy. - folytak a könnyeim és a fejemet a térdemre raktam.


Hannah szemszöge.
Majdnem mindent hallottam, de nagyrészt csak azt amikor Justin ordibál. Mindenért csak magamat tudom okolni. Talán ha nem iszok vagy valamit jobban csináltam volna, akkor ez a pici még életben lenne. De erre sem vagyok képes. Oldalra fordultam és sirtam a párnába. Nagyon fájt. Most az egyszer fájt levegőt venni, vagy talán még élni is. 

28. 04:23. Este.

- jó bassza meg akkor menjél Ausztráliába, engem kurvára nem érdekel. Azt csinálsz amit akarsz. - mondtam ordibálva a barátomnak. 

Pont a medencénél voltunk nála és felmerült a téma, hogy neki Ausztráliába kell menni több koncertet is adni. Elegem van. Egy hete jött haza a majdnem 3 hetes koncertútjáról és már menne is el. Nem tehetek róla, hogy ideges vagyok, de kurvára hányingerem van, Cara 4 hónap múlva szül, valamint áttettem egy fotózást miatta, hogy egy kicsit együtt legyünk. 

Felraktam a napszemüvegemet és lefeküdtem az egyik napágyra. Majd leült mellém. 

- de Hannah most múszály elmennem, ez sok pénzt behozhat meg nézettséget is. - felelte nyugodtan.

- jó felfogtam, de te nem figyelsz rám. - néztem rá. - Justin kivártam azt a három hetet ameddig nem láttalak oké. Majd a következőt is, a németországit, meg azt a kéthetes valamit is, de gyakorlatilag mindig egyedül hagysz. 

- nem akarlak. Mindig mondom, hogy gyere velem, de te is dolgozol. 

- hát bocsánat, hogy nem tudok veled menni tényleg. - flegmáztam. 

- megint te csinálod a jelenetet. Nem tehetek róla, hogy mindig felkelk lépjek valahol, de ez a munkám. Megkellene tanulnod elfogadni végre. - indult meg befelé. 

Persze sértődjön meg. Van oka rá, hát persze.

Ott gondolkoztam pár percig és megtörtem. Bementem útána és megöleltem hátulról.

- sajnálom. - mondtam.

- én is. Figyelj. - mondta majd megfordult. - tudom, hogy keveset vagyunk együtt, de igyekszem ezt rendbe hozni, csak nehéz, mert újra beindult minden. - mondta majd megcsókolt.

- Justin megértem tényleg.......de döntsd el, hogy a munkád fontosabb vagy a barátnőd. - engedtem el a kezét és visszamentem a medencéhez.
Nézegettem az instagramot meg a twittert is. Majd láttam, hogy Cara irt.
- nem jössz el a picinek vásárolni? Ma vesszük meg a bútorokat. - irta.
- megyek. Felvesztek Justinnál?
- persze. Pár perc ott vagyok. Puszi.

Bementem vissza és elkezdtem öltözni. Egy fehér testhezsimuló ruhát vettem fel. Háromnegyedes ujja van, valamint kiadja az alakomat. Ehhez pedig egy fehér magassarkút. A hajamat leengedtem, mert még benne voltak a kis strandos hullámok.
- hova mész? - kérdezte Justin.
- elmegyek Cara-val meg Nash-sal bababútorokat venni. Nem jössz?
- a kis keresztlányomért bármit. Várj csak felkapok valamit.
Na ez a régi Justin, de miért nem tud mindig ilyen lenni?? Annyira szeretem ezt az énjét.
Közben a házvezetőnő beengedte Carat meg Nasht.
- na jó. Elmegyünk a babaáruházba és ott vásárolunk. Okés? - nézett rám Cara, kicsit ideges. Biztos kíván valamit.
- értettem főnök. - tartottam fel a kezemet.
- a kérdés, hogy mit szeretnétek venni a picinek? Mivel kislány ne nagyon vegyetek kék dolgokat,
- rendben. Figyelj szerintem ha nektek jó akkor megvennénk a babakocsit, hordozót egybe meg ruhákat.
- rendben meg majd szólok hogy segítsetek választani. Oké, de előtte eszek. - mondta Cara és indult megrohamozni a hűtőt.
Justin lejött a szokásos kalap, napszemüveg szettben. Nem jó ha meglátnak minket egy bababoltban. Múltkor is azt hitték terhes vagyok, mert elmentem Caranak kismama könyvet meg valami vitamint menni. Én meg a könyvet tartottam magam elé, hogy ne lássák nagyon az arcomat, eléggé vakitó tud lenni az a sok fény.
Beszálltunk és egy 20;perc múlva már ott is voltunk a sok bababoltnál. Igazából ez az "áruház" sok üzletből áll. Gyakorlatilag mint egy üzletsor. Különváltunk és mi mentünk a babakocsit intézni. Közben pedig Justin fogta a kezem.
- ugye tudod, hogy téged választanálak, nem a munkámat. De remélem erre soha sem kerül sor. - mondta.
- nem úgy akartam, csak...... Komolyan soha sem kérnélek, hogy válassz. - csókoltam meg.
- köszönöm. Ez a két legfontosabb dolog az életemben és tényleg olyan mintha ketté szakadnék.
- tudtuk, hogy nehéz lesz.
- hát, de azért azt gondoltam, hogy minimum egy héten együtt lehetünk egy napnál többet is.
Közben betértünk egy boltba, ahol elkezdtünk válogatni a rengeteg babakocsi közül.
- figyelj megoldjuk majd. De addig is élvezzük ki azt az egy napot is. - mosolyogtam.
Kb egy félórán keresztül vaciláltunk egy rózsaszín, bordó és egy lila kocsi között de végül az első maradt. A hordozóval fizettünk összesen 12000 $-t.
Azért ez kurvára nem vokt olcsó, de a babákért mindent.
Rájöttünk, hogy először a ruhákat kellene megvenni, mert ott toltuk a boltokban a gyerek nélküli babakocsit. Justinnak tök jól áll, de páran le is fotóztak minket, aminek nem örültem.
- jobban örülnék neki drágám, ha egy babát tolhatnék benne. - kiabált én pedig szétröhögtem magam rajta. Nyugtatgatta, meg magyarázott a képzeletbeli babának.
- lenyugodott már drágám a baba? - nevettem.
- nem, de lefog ha elhiszed milyen jól áll a kezemben ez a kocsi.
- nagyon jól áll. - pusziltam meg.
Vettünk pár badit neki, egy vastag puha sárga takarót meg pólókat, nadrágokkal párosítva. Ha egyszer lesz egy gyerekünk az ellesz kényeztetve szerintem. Az a bolond Justin meg elhozott egy plüss pónit, nem is macit hanem pónit és belerakta a kocsiba. Az eladó is ott röhögöt rajta. Az már csak rátett egy lapáttal, hogy énekelte a Confident számát. Igen most már táncol is.
- oké ezt megvesszük ha akarod, ha nem. - mutatott fel egy badit, amire az volt írva, hogy keresztapu drágasága. Ne érj hozzá.
- rossz hatással vagy már szegény kislányra. - nevettem.
- lehet. - nevetett.
Ha nem vettünk 30 db felsőt egyet, sem. Az én hasamnál is nézegettük a ruhákat, amit Justin le is kapott párszor. Csak ne rakjon fel egyet sem.
- nézd. - mutatta ide a képet.
Őszinte mosolyt villantok rajta és egy rózsaszín kis badi van a hasamhoz rakva.
- úristen, mintha anyuka lennék. - maradt tátva a szám.
- szerintem is. - csókolt meg.
Majd megint és megint.
Kimentünk a szatyrokkal meg a kocsival az üzletből, kine hagyjam a nagy pónit, majd mikor Cara meg Nash is végeztek bepakoltuk az autóba a holmikat.
Mi elmentünk ebédelni, ők meg hazamentek. Beültünk a szokásos helyünkre és elkezdtem böngészni az étlapot.
- én valami halat kérek. - mondtam.
- útálod a halat, mármint rosszul vagy tőle nem? - nézett rám furán a barátom.
- hát na most kivánom.
Elkezdtem enni és elég finom volt. Vagyis tudtam, hogy nem a kedvencem, de nagyon kivántam.
- mikor indulsz holnap? - néztem rá.
- holnap még maradok és majd azútán. De megbeszéltem Scooterrel, hogy nem adok interjút hanem a fellépés útán már jövök is haza.
- rendben.
- basszus úgy tömöd magadba azt a halat, mint aki még soha nem evett. - nevetett Justin.
- haggyál éhes vagyok. - mondtam majd bekaptam egy falatot.
- imádlak. - hajolt át az asztalon és lesmárolt.
- ohh én is. - fogtam meg a kezét.
- oké. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova holnap, ha van kedved. Mondjuk strand vagy családi látogatás? Mit szólsz?
- jó de menjünk apukádhoz vagy anyukádhoz oké?
- Hannah egyszer kikell békülnöd anyukáddal.
- nem fogok. Gyakorlatilag letagadott és elmegyógyintézetbe akarta záratni a 19 éves lányát. Szerinted ez normális? Hát nem az.
- rendben, de akkor is az anyukád. - fogta meg a kezem.
- majd egyszer, de most rásem bírok nézni. Ha te nem vagy akkor valószínű haza se jöttem volna Párizsból. - néztem rá nagy szemekkel, ő meg csak bámult majd elmosolyodott. - van valami az arcomon? - kaptam a szám elé a kezem.
- nincs. Csak......annyira szeretlek nézni. - mosolyodott el majd zavarodottan a hajába túrt.
- Mit csinálunk este? - kérdeztem hirtelen.
- amit csak akarsz, de én a 18+ mellett maradok. - rakta fel a kezét, jajj ezen nagyon nevettem.
- de tényleg. Nézünk valami filmet, lefürdünk, pezsgőzünk....- ábrándoztam.
- tetszik az ötlet. Indulhatnánk is akkor. Pincér a számlát kérem.
Este hét volt mire hazaértünk és bevallom ebbe a cipőbe már fájt a lábam. Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam és lekellett ülnöm.
- jól vagy hoztam vizet. - gogolt le elém Justin.
- persze, csak folyik rólam a víz. - vettem le a blézeremet.
- figyelj halasszuk el a mai estét. Nem nézel ki valami jól. Lezuhanyzol, addig keresek filmet. - puszilta meg a homlokomat.
- szeretlek Justin. - öleltem meg.
- én is. Gyere tényleg meleg vagy. - mondta majd a fürdőszobánál elváltak útjaink.
Gyorsan szinte hideg vízzel lecsapattam magam és megtisztítottam az arcomat. Felvettem magamra a pizsimet. Egy hosszúnadrágot egy atlétával. Kint pedig ittam egy pohár vizet, nagyon melegem van, de már a hasam is kezd fájni. Bekaptam kettő görcsoldót és befeküdtem az ágyba.
Justin mikor visszajött a zuhanyzásból bekapcsolt valami filmet, de odabújtam mellé és már hamar el is aludtam.
.
.
.
.
04:23. Este.
- ahhhh basszus ez nagyon fáj - mondtam hangosan a hasamhoz kapva a kezemet.
- kicsim minden oké? - kapcsolta fel Justin futva a lámpát.
- nem valami nem oké. Áhhhh szétszakadok. - húztam magam össze.
Felhajtottam a takarót és vér volt alattam. Jézusom ez mi a franc??? Nagyon fáj a hasam.
- istenem. Hívom Taylort. Megyünk a kórházba. - kapta fel a telefonját.
- Justin a mentőt hívd kérlek. Nincs erre idő. Áhhhh - ordítottam.
Soha nem éreztem még ezt, de ez valami szörnyű volt, mintha a hasam alját szakították volna szét. Mint amikor eltépsz egy rongyot, olyan érzés volt. Most már szúrt is és az a sok vér sem volt nyugtató.
- jön a mentő. Hannah nyugalom. Vegyél mély levegőt nem lesz semmi baj. - nyugtatott Justin miközben felkapott magára egy pólót, fekete melegítőt meg egy bordó pulcsit. Majd a cipőjébe is belebújt.
- Justin kurvára fáj. - sírtam.
- istenem tsssss jobb lesz igérem. - fogta meg a kezem, de szegény nagyon meg volt ijedve.
Leszaladt mikor kb 3 perc múlva a mentők itt voltak. Nagy nehezen a két mentős férfi lesegített a lépcsőn. Menni nagyon nehezen tudtam mert mikor megmozdítottam a lábamat, mintha ezer tűt szúrtak volna belém.
Lefektettek arra a hordágyra majd betoltak a mentőautóba. Justin ott ült mellettem és nyugtatgatott, de nem sikerült.
- 5 mg nyugtatót és fájdalomcsillapítót. - mondta a mentős.
Beadtak nekem valamit és rámkötötték az infúziót. Ez semmi volt ahhoz a fájdalomhoz, amit éreztem a hasamnál. A nyugtató meg a fájdalomcsillapító használt mert teljesen lezsibbadtam és csak azt a lámpát tudtam bámulni. Nem volt erőm a fejemet sem elfordítani.
Futva toltak be valami szobába a kórházban, de nem tudtam hova. Nem érdekelt, csak könyörgöm szűnjön meg végre ez az egész.

27. Gyere hamar jó?

- ohh már itt is vagyok, bocsánat, hogy késtem, csak dugóba keveredtem. Hoztam kávét. - tartottam oda a pohártartó. 

Éppen egy fotózásra mentem, amit eleinte nem akrtam elvállalni, de megtudtam, hogy Kendall Jenner kapta meg, ezért gondoltam elhappolom előle. Biztos nem olyan fontos.....vagy mégis??

- már vártalak téged drágám. A sminkes hátul lesz, de előtte a stylisthoz mész. -.felelte Mario Tastino a fotósom jelenleg majd elvett egy poharat. 

- öhm bocsánat, hogy késtem nagyon sajnálom. - futott oda hirtelen Kendall. - te mit keresel itt - nézett rám hirtelen.

- Mario Tastino hívott fel, miszerint kellene neki egy lány, aki bevállalja az öltönyös képeket is, szóval mivel profit kerestek eljöttem. - mosolyogtam.

- ez valami félreértés lehet. Mario!!!! Ezt nekem kellene csinálnom - pofázott Kendall Marionak. 

- elnézést Miss Jenner, de ez nem fog összejönni, nekem most egy olyan lányra van szűkségem mint Hannah. Majd máskor bepótoljuk. - kortyolt egyet a kávéjába, én meg már alig bírtam visszatartani a nevetést. 

Mario elment és egy kicsit beszélgettem Kendallel. 

- tudod mennyi munkám volt benne, hogy ez a fotósorozat rólam szóljon?? Nagy lehetőség volt, te pedig elvetted előlem. Szerintem ennyire nem ártottam neked. - nézett szomorúan, én pedig elkezdtem nevetni. 

- jézusom olyan szánalmas vagy. Apuci kicsi lánya felvilágosítalak, hogy még mindig azok közé tartozol, akit tönkre fogok tenni. Figyelmeztettelek, hogy hagyd békén a barátomat, de nem tetted. Jut eszembe megkaptad a kis üzenetemet?

- igen és nem tudom mit akarsz a családommal, de esküszöm, hogy megbánod. Remélem Justin tudja, hogy egy ilyen fotózáson veszel részt, mert kb 20 perc és itt van. 

- jajj jajj jajj, Kendall, Kendall, Kendall.... - sóhajtoztam és megkerültem lassan. - nem tudod mire vagyok képes még......ja ami Justint illeti szeret engem és én is őt. Akármit csinálsz nem fogsz elszakítani tőle. Menj máshoz. - indultam a stylisthoz. 

Semmi extra nem volt igazából a fotózáson. A hajamat kivasalták, meg kifestettek. Kaptam egy fehéresebb árnyalatú alapozót meg kontúrozták kicsit erősebben az arcomat. 

Egy fehér bugyi volt rajtam, fekete magassarkú meg egy öltöny, zakó része. Több ezer dolláros zakó, aminek nagyon tetszett a sötétkék színe. Ja igen melltartó az nem volt rajtam és nem volt begombolva a zakó, szóval éppen hogy takart valamennyit. 

Pont a fotózás kellős közepén beállított Justin és kicsit kivolt kelve magából. Ordibált az aszisztensel és mielőtt Mariot is kiakasztotta volna odamentem inkább hozzá. Jajj tiszta feketében van, az már nem jó.
- tarthatnánk egy pár perc szünetet kérem? - néztem Mariora.
- persze. - mosolygott.
Gyorsan odamentem Justinhoz és összefogtam magamon a zakót.
- most komolyan Kendalltől kell megtudjam, hogy egy fotózáson vagy és miért nincs rajtad melltartó? - nézett értetlenül.
- neked is szia. Kicsit menjünk alrébb, mert mindenki minket néz - fogtam meg a karját és kicsit majdnem az előtérig rángattam.
Remélem nem fogunk összeveszni még jobban.
- szóval ez csak egy szimpla fotózás és nem értem miért kell mindig ellenőrizgetned? - néztem rá nagy szemekkel.
- nem ellenőrizgetlek csak elég gáz, hogy így fotóznak. Vagyis nem úgy hanem idegesít. Most szétűtnék valakit. - nevetett.
- majom. - öleltem meg
- nem haragszol? - kérdezte mikor még mindig ölelkeztünk.
- miért is? - igen az ő szájából akartam hallani.
- mert lefeküdtem Kendallel, hazudtam, hogy nem feküdtem le vele és még találkoztunk is tegnap. - nézett rám.
- szarul esett nagyon, mármint nem az, hogy lefeküdtetek, hanem, hogy nem mondtad el. De neki nem bocsájtok meg. Neked igen - csókoltam meg.
- már két napja nem csókoltalak meg. - mondta majd megint lesmárolt.
- figyelj egy óra múlva kb végzek. Nem megyünk el étterembe? - kérdeztem majd megint megpusziltam az alsó ajkát.
- nem lehet. Este utazok Atlantába. Fellépésem lesz, de két nap és itthon vagyok. De mivel este indulok......- fogta meg a kezem. - gyere hozzám mikor végzel.
- mert?
- meglepetés. Várlak. - csókolt meg mégegyszer majd kiment.
Olyan  egyszerű volt a fotózás, semmi extra. Csak a letisztul szürkés árnyalatú formák.
Már vártam, hogy végezzem, mert kiváncsi voltam, hogy mit talált ki. Délután három volt és én megérkeztem a lakásához.
- öhm erre kisasszony. - mutatta Taylor az utat.
- Taylor, mondtam már, hogy Hannah. Nem kisasszony vagyok, hanem egy lány. - nevettem.
Lassan nyitottam ki a bejárati ajtót, ahol semmit sem láttam csak a gyertyákat. Igen Justint sem találom. Nagyobb gyertyák voltak már ide is kirakva és nagyon filmes volt az egész. Lassan lépkedtem a tornacipőmben, nehogy felessek és felgyújtsam magam. Egészen a nappaliig mentem, ahol megláttam a még több gyertyát, majd a hatalmas tvt, ahol egy filmet kezdett Justin éppen berakni. A földön egy pléd, a kanapék eltolva és sok sok párna, valamint dobozos kínai.
- bu - mondtam nevetve, mire kiesett a kezéből a cd.
- elrontod a pillanatot. - jött oda hozzám és megcsókolt.
- úristen nagyon köszönöm. - csókoltam meg, majd lerúgtam a cipőmet.
- tetszik? - fogta meg a kezem és leültünk a párnák közé.
- nagyon. - mosolyogtam rá.
- kedvencedet hoztam. - mutatta fel a dobozt majd elkezdtünk enni.
Közben bekapcsolta a Beavatottat, de inkább beszélgettünk és sztorizgattunk.
- annyira nem volt durva, mint amikor miattad kerültem a sittre - nevettem, majd levettem a blézeremet.
- látod már akkor is megrontottalak. - puszilta meg a nyakam.
- igen, de inkább én téged
- mondhatjuk ezt is, tisztára megváltoztam amióta velem vagy és hálás vagyok érte.
- sokkal normálisabb vagy. - nevettem és hozzá bújtam.
- csak mások szerint nem. De boldogok vagyunk az a lényeg. - puszilta meg a fejem.
- elakartál mondani valamit igaz, azért csináltad ezt? - ültem fel majd a szemébe néztem.
- igen. Nem csak pár napra kell elmennem. - kezdte. - segítenem kell Carly-nak meg lesz még egy fellépésem Arianaval, majd egy jótékonysági valamin is részt kell vennem. Szóval beterveztünk még ezen kívül két koncertet is. - hadarta el.
- ohh meddig leszel? - szomorodtam el.
- 2-3 hét max, de ha akarsz akkor te is jöhetsz, csak keveset leszek otthon.
- nem megyek most, majd itthon megvárlak.
Rárakta a kezét a hasamra és hirtelen összerezzentem, nem tudom, hogy miért. Majd amikor körözni kezdett az ujjával, akkor már tudtam mi jár a fejében.
Egyszercsak hirtelen egymás szemébe mélyedtünk és ösztönösen megcsókoltuk egymást. Majd megint és megint és megint. Hátra fektetett és felém mászott. Majd a nyakamhoz ment és egyre lejebb.




- ha nem sietsz lefogod késni a gépet. - feleltem a párnák között fekve egy gyors szex útán.
- a magángépem akkor indul mikor akarom, de lehet az interjút lekésem. - nevetett majd elkezdett felöltözni.
Én felvettem a pólóját gyorsan és kimentem a konyhába inni.
- indulhatunk? - kérdezte Taylor a bejárati ajtóban bekukucskálva.
- kiviheted a csomagjaimat, mindjárt készen vagyok.
A fekete kocsiban ültünk egészen a reptérig, ahol a gépe parkolt.
- gyere hamar jó? - fontam át a nyakán a karomat és megcsókoltam.
- csak 3 hét vagy még kevesebb, hamar eltelik. - simogatta meg az arcomat.
- most valamiért nagyon szar, hogy elmész. - támasztottam a homlokomat a mellkasának.
- nekem is, hogy itt kell hagyjalak. Lassan indulnom kellene. Figyelj csak hívnod kell és tudok érted egy géoet küldeni, ha meggondolod magad. - csókolt meg hosszan.
- kibírom valahogy. - mosolyogtam rá.
- szeretlek. - mondta majd még egy finom csók útán elindult fel a lépcsőn.
- én is. Sok sikert. - dobtam neki egy puszit és elindultam vissza a rőút felé.
Fogtam egy taxit és hazamentem vele. Ez az este is unalmasan telt el, tuti nem bírok ki 3 hetet nélküle.
- Nash hozzál már epret nagyon kivánom - kiabált Cara.
- istenem, mi lesz ha nagyobb lesz a baba? - vágott szegény Nash fáradt fejet.
Ma elvileg háromszor ment boltba, mert Cara mindig megkíván valamit. Vacsorára is nachost evett oreo-val. Nem volt finom. 

26. Nyugi ,titok marad!

- nem láttad a telefonomat? - kérdeztem reggel Justint.

- tessék - adta oda. Egy szál boxer volt rajta meg valami szürke melegítő, és már kb 4. napja alszik itt nálam. 

Rajtam csak egy fehér Calvin Klein fehérnemű volt, mert melegem volt este. Átraktam Justin-on a lábamat és a karomat a mellkasára raktam. Ő mindig olyan meleg, mármint nem úgy, hanem a teste mindig meleg.

- nézd mi jó lett - mutatta meg a képet, amin hastól lefelé mi vagyunk. 

- tetszik. - mosolyogtam. 

- felrakom. - mondta lazán.

- ne rakd fel, mert mindenki ezen fog rágódni. Így is most legalább abbahagyták a pletykálást. 

- ne foglalkozz velük. Ha más felrakhat ilyeneket akkor én is. 

- rendben, de megvédessz ha durva dolgot mondanak, mert ha nem megöllek. 

- ez csak természetes. - mosolygott és már kint is volt a kép, azzal a felirattal, hogy azok a  reggeleket. Odaírva mellé a nevem. 

Szeretem amikor összeöltözünk.
Felvettem magamra egy köntöst és csináltam kávét meg magamnak teát.
- furcsa, hogy nincsenek itt Nashék. Általába már ilyenkor fent vannak. - gondolkodtam hangosan.
- most állt le egy kocsi. Szerintem ők azok. - nézett ki Justin az ablakon.
Később már nyitódott is az ajtó.
- jó reggélt hangos kis gerlepár. - üdvözölt minket Nash.
- neked is, remélem hoztál reggelit, mert tudok hangosabb is lenni. - mosolyogtam rá és már ki is rakta a dobozban lévő.....remélem gofrit.
Felnyitottam majd kiraktam az asztalra. Leültünk reggelizni, de Justin egyfolytában Scooterrel beszélt, mert elvileg ma délben egy interjút kell adjon, csak nem akar.
- na és hol voltatok? - kérdeztem és bekaptam egy szirupos gofrit.
- orvosnál. - felelte lazán Cara.
- miért? Baj van?
- hát baj az nincs... - mosolygott Nash.
Oké elmondhatná valaki, hogy mi történik.
- oké ott leszek, de ha megint valami pletykákról kérdezgetnek nem válaszolok. Oké hello. - tette le végre a telefont a barátom és ő is evett velünk.
- terhes vagyok. - bökte ki Cara és Justin félrenyelte a palacsintáját én meg nem tudtam mit mondjak.
- öhmmm. Huhh ez.... - kezdtem mosolyogva.
- nagyszerű - fejezte be Justin. - gratulálok. - mosolygott és pacsizott Nash-al.
- én is. Úristen!!!! - kapcsoltam és rögtön megöleltem Carat.
- hát, de hogy? - kérdeztem nagy szemekkel.
- nem terveztük, de nem bánom. Vagyis már a harmadik hónapban vagyok majdnem szóval ,akkor történt mikor az edzés miatt nem szedtem a tablettákat. - fejtette ki Cara.
- fiú vagy lány? - kérdezte vidáman Justin
- még nem tudjuk, de szerintem lány lesz. - mondta Nash.
- lányt akar ,én meg fiút - nevetett Cara.
- na és neveken gondolkoztatok már?
- nekem a Matt nagyon tetszik,  hát lánynevek közül meg talán a Kylie vagy a Kim. - mondta Cara.
- nekem is tetszik a Matt, de lányból az Elizabeth, Madison vagy mondjuk, a Bethany. - válaszolt Nash.
- ohh már alig várom hogy menjünk babaruhát, meg baba játékokat venni - örvendeztem.
- hát a keresztanyának muszály lesz, persze csak ha akar az lenni - mosolygott Car.
- ez most komoly? - néztem rá.
- igen. Hogy is kérhetnék meg mást, mint téged. Olyan vagy nekem mint a húgom, aki mindig vigyáz rám és mindenben mellettem állsz. - fogta meg a kezemet Cara én meg pityeregni kezdtem.
- ez csak természetes, hogy leszek a keresztanyukája, csak ne folytasd mert ez is eléggé ciki, hogy it bőgök mint valami gyerek - öleltem meg.
- és Justin, mivek tudom, hogy elválaszthatatlanok vagytok, valamint az egyik legjobb barátom vagy. Ha akarsz lehetnél a keresztapuka. - ajánlotta fel Nash.
- megtisztelő, köszönöm haver - ölelték meg egymást félig.
- úristen, de boldog vagyok - ordítottam.
- nekem mondod ,már három napja magamban kellett tartanom és most meg megszabadultam mindentől. - nevetett Cara.
Délben Justin elment az interjúra és szerintem jól megy majd neki, mert tiszta boldog lett a hirtől.
Én a szobámban először is egy kis rendet csináltam, majd megfürdettem Chanelt.
- na és most mit csinálsz? - ugrottam a kanapéra Cara mellé.
- dekorációkat nézek. Nem tudom, hogy kékre vagy rózsaszín legyen a szoba. - nevetett.
- még van időd. De lestoppolom, hogy én veszem meg a keresztelős ruháját.
- oké főnök.
- azért mondom. Nem kívánod a fagyit mert én nagyon - mondtam majd a köntösömben kivettem egy adag vanilia, málnaöntetes fagylaltot.
- elhízok miattatok - mutatott rám meg a hasára Cara.
Pont egy kanál fagyi volt a kezemben mikor csengettek. Kinyitottam az ajtót és Zac Efron állt ott. Ráakartam csapni az ajtót de odatette a kezét.
- mit akarsz megint?? Mondtam, hogy nem érdekel, hogy alázol meg, úgy sem tudsz. - mondtam.
- fogadunk?? Hoztam neked valamit. - jött be csak úgy.
Egy kis notebook volt a kezében és belerakott egy pendriwe-ot.
- mi a szart csinálsz Zac?? Menj el. - mondtam.
- rendben, de csak ha ezt megnézed.
Odamentem hozzá és bejött egy kis videó. Justin meg Kendall vokt rajta azt hiszem a gála útán mikor összevesztünk.
- Kendall nincs hozzá kedvem - mondta Justin a videóban miközben Kendall a gallérját fogta.
- szerintem van. Nyugi titok marad - mondta majd megcsókolta Justint.
Justin levettem róla a ruháját, majd Justin inge is lekerült. Justin hanyatt vágta Kendallt az ágyon, szinte ahogy emgem szokott.
Nem bírtam tovább nézni.
- oké, most már menj el. - mondtam miközben elcsuklott a hangom.
Kinyitottam az ajtót neki és megállt a küszöbnél Zac.
- remélem átérzed amit én. Nyugalom kicsi Hannah, azt hitted, hogy egy olyan gazdag, elkényeztetett srác megmarad melletted? Ohh értem... felkell világosítsalak, hogy nem. Neked már csak azok az emberek lesznek az életedben, akik a szexre hajtanak. Legyen szép napot. - mosolygott majd elment.
Bezártam az ajtót és gyakorlatilag majdnem összerogytam.
Odafutottam Carahoz és megöleltem zokogva.
- azt mondta nem volt semmi. - sírtam.
- nyugalom tsss.
- nem Cara nem tudok nyugodt lenni. Elküldte azt a szívszorongató búcsú üzenetet majd jól gerincre vágta azt a ribancot. - őrjöngtem mostmár.
- Hannah mit számít ez már, tudtuk az a csaj milyen. De Justin most már veled van.
- nem nincs velem. Kétszer használt már ki, de ezt kurvára megfogja bánni.
Gyorsan magamra kaptam az egyik ruhámat, majd a torna cipőmet.
- Hannah hova mész? - kiabált Cara.
- megmutatom, hogy velem nem fog senki de szórakozni. - mondtam és elhajtottam a kocsimmal.
Tudtam hol van Kendall, láttam mikor beszél Justinnal. Egy fontos megbeszélése van ma egy modellügynökséggel.
Berohantam az étterembe és Kendall előtt volt egy epres shake vagy turmix, nem nagyon arra figyeltem éppen. Megfogtam a nagy poharat és az egészet a fejére öntöttem, nyami jó kis tejszínhabos.
- remélem most már tudod, hogy kivel állsz szemben, ja és ez csak a kezdet drága. Ohh üdvözlöm Mark. - mondtam a fotósnak majd kimentem az ajtón.
Na most már eléggé elszállt a dühöm. De tényleg jobban voltam. Szép lassan hazautaztam és direkt a hosszú úton mentem. Leparkoltam majd benyitottam a lakásba.
- hol a picsában voltál? - támadott le Cara.
- meglátogattam a kis drága Kendallt. Visszajön a régi Hannah. - mosolyogtam gonoszul.
- milyen régi Hannah?
- ohh kérdezd meg Nasht hogyan tettem tönkre pár embert, most van két célpontom, szóval remélem térden állva fognak könyörögni ameddig azt nem mondom elég.
Berohantam a szobámba majd Nash jött útánam.
- ne tedd. - kezdte.
- hagyjam, hogy a pasim így átverjen a kis kurvájával együtt?? Biztos, hogy nem.
- Hannah, Justin már biztos megbánta, egy videón ne húzd fel magad.
- de. Képzeld el drágám, hogy megkérdeztem tőle, hogy történt-e valami, ő pedig szépen letagadta. Nem érdekel ,hogy megbánta vagy sem, tönkreteszem azt a ribancot.
- ne legyél olyan mint régen, te már jobb vagy mint a régi kis gimis lány.
- jobb voltam, de valaki kihozta belőlem a rosszat.
- úgy fog járni mi mint Elly? Majd könyörögni fog hogy hagyd élni? Ezt akarod? Hannah ezt akarod?
- igen, de most nem leszek annyira jószívű mint akkor. Rossz ribanccal kezdett az a kislány. - mosolyogtam, majd Nash kiment.
Nem akartam visszakapni a régi énem, de nem tudok tőle megválni. Ez egy olyan dolog, ami mindig kísérni fog. Bevallom egy gonosz kis angyal vagyok.
Egy két óra múlva valaki berontott a szobámba, Justin volt.
- most komolyan elbasztad Kendall kurvára fontos meghallgatását. Már egy hónapja készül erre, és most a padlón van, mert sehogy sem tudja helyrehozni. Leöntötted egy pohár turmixal. - kiabált Justin.
- sajnálom szegényt - vágtam szomorú fejet és bekapcsoltam a kis Notebookot.
- miért csináltad? - nézett rám furán.
- gyere ide drágám. - mutattam az ágyamra.
Odajött és kicsit beletekertem a videóba, ahol Kendall nyakát szívta kifelé éppen.
- jó volt végre az egyik kis trófeáddá tenni?? Vagy várj jó volt helyettesíteni engem. Én bőgtem aznap, de átom, hogy te nem. Irónikus nem??? Én a taxiban, te meg az ágyadban izzadsz. - nevettem hidegen.
- megmagyarázom. - kezdte Justin.
- nem kell. Van szemem Justin és nem szeretem ha hülyének néznek. - mondtam neki.
- elkellett volna mondanom, de így reagáltál volna. - túrt a hajába.
- igen elkellett volna. Hányszor történt még meg? Igazat mondj Justin vagy elveszítessz. - mondtam határozottan.
- nem tudom párszor csak. - mondta szomorúan.
- értelek. Tudod mit van egy ötletem. Adok neked egy kis szünetet, hogy kiéld a vágyaidat Kendallel.
- ne Hannah....- mondta majd elindultunk a nappali felé.
- de, gondolkozz egy kicsit, hogy miben jobb Kendall. Vagy ne is gondolkozz, baszd meg mégegyszer vagy akárhányszor csak akarod, mert már úgy is mindegy. Szünet. - mondtam ki és kinyitottam az ajtót.
- ne csinálj hülyeséget kérlek. Sajnálom Hannah én csak téged szeretlek - nézett mélyen a szemembe mielőtt kiment volna.
- én is. Ha találkozol a kis lotyóval, mond meg neki, hogy vigyázzon és ha jót akar magának elkerül engem. Ja még valami az apucijára pedig mégjobban. - csuktam be az ajtót majd visszamentem a szobámba.
Kíváncsi leszek, hogy Kendall mire lesz hajlandó, azért, hogy Mr Jenner titka ne derüljön ki, vagy mondjam inkább, hogy Mrs. ???? Nem tudni.
- szia. Elfogadom az ajánlatodat. - hívtam fel Nicket.
- ohh hát így állunk. Miért gondoltad meg magad?
- tudod az emberek változnak. Szóval??? Mikor??
- holnap délútán ha neked okés. Megbeszélem a fotóssal a részleteket. Vagy várj legyen inkább csütörtök, mármint holnap útán mert elutazok holnap.
- nekem mindegy. Puszi. - tettem le.
Estefelé Cara-val meg Nash-sal a nappaliban voltunk, mert nekem Cara porcelán körmöt épített.
- ez akkor is gonoszság volt. - célzott Cara a turmixos dologra.
- akkor is megérdemelte. Justin is hazudozik itt, most nem dobtam volna azért mert lefeküdt vele - folytattam.
- de Justin csak ezt nem mondta el. A te régi életedet nem is nagyon tudja szerintem. - kontrázott Nash.
- nem is kell neki, az egy régi lezárt korszakom. De én elmondtam neki, hogy kikkel volt dolgom.
- most ne már, hogy ezért szakítsatok, megint....
- mindegy is, de mindig annak a ribancnak a pártját fogja és ez engem idegesít. - pattogtam.
- üljetek le és beszéljétek meg - mondta nyugodtan az anyuka.
- de abból semmi jó nem sül ki, mindig összeveszünk, szexelünk, megint összeveszünk, kibékülünk majd megint szexelünk és ennek semmi értelme. - vágtam szomorú arcot.
- ez igaz, de semmit sem vesztessz vele.
- oké van egy kis gond. - állt fel Nash a fotelből.
Odadobta a telefonját majd megláttam egy kis bejegyzést ,képpel.
Justin meg Kendall egy kis kávézóban. Justin fogja Kendall kis mancsát és még mosolyog is. Hát ez a ribanc hihetetlen.
Fogtam és majdnem összetörtem Nash telefonját de nem tettem.