A reggel nem nagyon telt jól. Kicsit korán is volt, na jó nagyon korán volt, mivel most van hajnali 5.
Justin is olyan morcos, de nem értem, hogy miért.
Fogtam a fehér párnámat, amit igen magammal cipeltem útközben valamint kicsit besütöttem a hajamat és megcsináltam a fejemet. Valahogy én is feszült hangulatban vagyok, lehet, hogy repülünk vagy az idő. Hosszú fekete cicanadrág, egy fehér air force cipő és egy fehér rövid haspóló, egy fekete a térdemig leérő kardigánnal komponálva.
- ennél rövidebb felsőd nem volt? - szólt be Justin miközben száltunk befele a fekete autóba Scooterrel.
- mi bajod van? - néztem rá. Scooter meg csak némán figyelt minket.
- az, hogy kint van mindened szokás szerint és, hogy nem vagyok a kutyád, hogy így beszélj velem, csak ez a bajom. - mosolygott rám idétlenül. Mi van vele?
- Justin... - kezdte Scoot.
- hagyd csak. - mondtam Scooternek. - mi az, hogy kint van mindenem? Justin mi a fasz van veled? Csináltam valamit vagy csak simán ilyen szar hangulatod van.
- bajom az van képzeld.
- na elárulhatnád.
- Ne érdekeljen - vágott oda.
- szállj le inkább a földre. Úgy viselkedsz, mint valami seggfej.
- ilyen vagyok szokj hozzá. - nézett ki az ablakon kicsit feljebb tolva a barna kalapját meg a napszemüvegét, ami élénk kék színű.
Összenéztünk Scooterrel, de egyikünk sem tudta mi a kurva baja van. Nagyon nem tetszik ez az éne.
Mikor kiszálltunk fotókat csináltunk még pár emberrel majd indultunk volna befelé az épületbe, ahol két lány csinált velem képet és megint beszólt.
- Hannah megindulnál. - mondta, de nem is ez volt a gáz.
- várjál már Justin. - fordultam hátra hozzá majd vissza a másik lányhoz.
- Hannah mozdulj már hercegnő. - mondta keményen.
Azt hittem ott hejben vágom pofon, de tűrtőztettem magam.
- nyugodj le Justin, most már tényleg elegem van - mondtam neki hangosabban és kiraktam a kezemet.
- ne emeld fel a hangodat - szólt rám, de minek???
- mi?? - mondtam szinte kiabálva és közelebb léptem hozzá.
- ne emeld fel a hangodat amikor velem beszélsz. - mutatott rám a mutatóujjával.
- nem...
- Hannah - fogta meg a kezem és hangosan kimondta a nevemet. Gyakorlatilag ő húzott engem a karomnál fogva, a testőrünk meg lökdöste a rajongókat.
- most azonnal vedd le rólam a kezedet. - rántottam meg a kezemet, de megint megfogta. - mondom engedj el - mutattam neki a mutatóujjamat és meglöktem a mellkasánál.
Elindultam gyorsabban Scooter útán. Remélem lassan jön mögöttem, mert megbánja ha most hozzám szól. Remélem kevesen látták a kis jelenetünket, mert ezt elég nehéz lesz kimagyarázni. Átmentünk a repülőtéren vagyis megkerestük Justin magángépét és amikor szóltak felszálltunk rá. Én meg Scooter leültünk a bőr fotelbe, ő meg hátrébb ment egy kis hosszabb kanapéra.
- nem tudod mi van vele? - kérdeztem Scootert.
- nem. Szokott ilyen hangulata lenni, de csak ha nagyon szar hírt kap. Valahogy bunkó veled, pedig neked elmondaná ,ha lenne valami baja. Vagy az a baj, hogy te csináltál esetleg valamit.
- Scoot nem csináltam semmit. Tegnap még minden jó volt este még jacussiztunk is, ma meg úgy viselkedik mint aki megkattant. - vágtam hátra magam az ülésben és az ölembe vettem a párnámat.
- nem tudom Hannah. Várj egy kicsit hátha lehiggad és beszéljétek meg.
- vele nem lehet beszélni.
- Hannah legalább te viselkedj értelmes felnőttként.
- megpróbálok. Egyre nehezebb vele.
- tudom.
- nem Scooter nem tudhatod, milyen az amikor vele vagy a legboldogabb, az egész világ meg szid engem. Még a saját anyám is azt hiszi, hogy..... nem mondom ki. - hajtottam le a fejemet majd elindultunk.
- baj van otthon? - hajolt hozzám közelebb és megsimogatta a hátamat.
- az van. Apa hivott, hogy kicsit nem bírják egymást anyával. Csak az a baj, hogy tudod a húgom kicsit szarul viseli az ilyeneket.
- még kislány.
- az. - kapcsoltam be a telefonomat.
Megnéztem azt a videót mikor ide felé jöttünk a repülőn. Milyen boldogok voltunk istenem. Ott puszilgatott meg mondta, hogy szeret. Rögtön el is vittem mert még elsirtam volna magam.
Felhívtam apát telefonon.
- szia papa! - mondtam.
- szia kicsim. Miújság? A repülőn ültök már? - kérdezte, de valahogy nem éreztem a vidámságpt a hangjában.
- igen már. Kicsit feszült a hangulat, de minden oké. Kijössz elém a reptérre?
- hát sajnos nem tudok Hannah. .
- miért? APa baj van? - ültem fel ijedten.
- Hannah eljöttem otthonról és kicsit sokat ittam tegnap. Nem mehetek.
- apa...
- leteszem. Szia.
Lerázott. Istenem fogadni merek, hogy megint anya csinált valamit.
Bekapcsoltam egy filmet, denem nagyon kötött le. Már egy órája repültünk és nagyon idegesített, hogy Justin nincs itt mellettem és nem bújhatok hozzá.
Mivel Scooter elaludt gondoltam megnézem, hogy Justin jól van-e. Hátra mentem hozzá, ahol ő zenét hallgatott.
- leülhetek? - kérdeztem mire beljebb húzódott és levette magáról a fejhallgatóját.
- miről akarsz beszélni? - nézett rám.
- miért vagy ilyen? - néztem rá sajnálkozva.
- milyen?
- bunkó vagy velem és nem értem, hogy mi a szart csináltam.
- ma reggel felhívott valaki, tudod Leonardo. Nincs semmi mondanivalód nekem vele kapcsolatban? - kérdezte miközben felült.
- kellene, hogy legyen?
- kivoltál rám teljesen akadva, mert részegen megcsókoltam valakit, miközben te Leo szájában voltál. Szerinted ez milyen érzés nekem, csak mert eddig bűntudatom volt, de most teljesen jól érzem magam, ja mégse, mivel te csaltál meg engem, meg még hazudtál is.
- ezt honnan a picsából szedted?
- Hannah ne tagadd, legalább nekem ne hazudj ,mivel mindent tudok.
- nem hazudok. Justin ebből semmi sem igaz, nem csaltalak meg és főleg nem Leonard-dal. - emeltem feljebb a hangomat. Honnan szed ilyen baromságot?
- Hannah mondta Kylie, meg Leonard is. Tudod mit kurvára nem érdekelsz már. Soha senkiben sem csalódtam ekkorát mint benned.
- Justin nem csináltam semmit a kurva életbe. Miért nem nekem hiszel?
- mert nem tudok. Nem tudok többé hinni neked.
- köszönöm. De tényleg. Nem csináltam semmit, de ha neked ezek az emberek többet érnek mint az a lány akit állítólag szeretsz, akkor higgy nekik. Nem igaz ebből semmi. Álltam fel és előre mentem majd háttal leültem a párnámmal és sírni kezdtem.
Hogy gondolhat rólam ilyet?? Semmit sem csináltam és nem tudom mit csinálok ha nem hisz nekem. Komolyan nem tudom mit csináljak.
- szia Hannah. - mondta Nash a telefonba mikor felhívtam.
- szia. - zokogtam neki.
- baj van? Hannah sírsz? Bajban vagy?
- igen, mert.... Jus..tin azt hiszi.. hogy megcsalom - sirtam tovább neki.
- várj. Hannah nyugodj meg. Vegyél mély levegőt és mond el mi történt.
- azt mondta neki DiCaprio, hogy én smároltam vele, mármint Leonardoval a yachton. De bből semmi sem igaz. Hallod jobban hisz nekik mint nekem.
- ne sírj. Ha nem hisz neked egy balfasz. Figyelj drágám ott foglak várni a reptéren jó Caraval?
- rendben. Egy jó óra még. Nash nagyon fáj. - fogtam a mellkasomat.
- tudom, de beszélek majd vele, ha másnak nem nekem majd fog hinni, ha meg nem megölöm.
- rendben. Szia. - köszöntem el.
Magamhoz öleltem a párnámat és hallgattam a sok depressziós zenét, köztük Christina Perry -A thousand years című számát. Majd végignéztem az összes képünket.
Kezdve a görkorissal egészen a temgerparti vacsoráig. Mindent könnyek között szemvedtem végig.
- Hannah gyere leszállunk. - mondta Scoot.
- megyek - feleltem és megigazítottam magamon a ruhákat.
Felvettem egy nagy napszemüveget és szorosan az arcomhoz szorítottam a fehér párnámat miközben szálltunk le a gépről.
- nyugi kislány - majd megoldjátok. Mondta Scoot.
- figyeld meg most romlott el minden. Mindig így kezdődik egy szakítás - könnyeztem megint el magam.
Justin ment elől a testőrrel ,én pedig magamba fordulva mögötte.
- Hannah kaphatnánk egy képet!!! Justin úristen!!! - ordították a rajongók.
Ő odament a repülőtéren pár emberhez, de én senkihez csak szorongattam egyedül a párnámat. Gyakorlatilag Justin leszart. Megláttam Nasht és Carat és odamentem hozzájuk egy kigyúrt emberrel. De előtte elakartam köszönni Justintól. Nem jött össze, mivel rám nézett és annyit csinált csak, hogy megrántotta a szemöldökét. Megöleltem Scootert majd odamentem a barátaimhoz.
Rögtön megöleltem Carat majd Nasht és nem érdekelt, hogy egy csomó lány sikoltozik mellettem. Nem érdekelt csak az, hogy végre van mellettem valaki aki szeret.
Mikor megöleltem Nasht rögtön sírni kezdtem és szerintem látható volt, meg hangos.
Senki sem érthette, hogy miért, de hamarosan el is mentünk. Azért még takartam az arcomat, hogy ne, hogy készüljön rólam egy szép kép. Egy taxiba szálltunk be és a testőr már nem jött velünk. Kértem, hogy ne jöjjön.
A közös házunkn tett ki minket a sofőr és Cara tovább ment vele.
Bementem Nash-sal, aki lerakta a kertes ház nappaliába a csomagokat.
- na milyen itthon? - próbált felvidítani.
- furcsa. - mondtam a kis fekete srácnak.
- na gyere ide, te kis összetört szívű. - ölelt magához.
Bementünk a hálószobámba, amibe eddig csak bútorok voltak, dekoráció nélkül. Lefeküdtem az ágyra és Nash pedig odafeküdt mellém.
- egy nyomorék, ne sírj már miatta ennyit. Soha senki útán nem ejtetté könnyeket. Nem ismerek rád Hannah Morgen
- szeretem őt Nash. Nagyon szeretem - sírtam tovább.
- nem érdemel meg Hannah, ha nem hisz neked. Amit a reptéren csinált az gyávaság volt.
- de azt nem értem, hogy miért nem hisz nekem. Szerintem nem adtam rá okot, hogy ne bízzon bennem.
- ez így van. Tudod mit. Aludj egyet és nyugodj meg. - puszilta meg a homlokomat.
Nem tudtam sokat aludni. Kb 1-2 órát aludhattam, majd kimentem. Kiléptem az ajtón, ahol éppen Nash meg Cara eléggé egymásba voltak gabalyodva a kanapén, majd felugrottak mikor megláttak.
- ohh szerelmespár csak nyugodtan, élvezzétek ameddig lehet. - mosolyogtam rájuk és kivettem a hűtőből egy üveg whyskit.
- Hannah okosan. - szólt rám Nash.
- oké apuci - kiálltottam útána miközben becsaptam az ajtót.
Iszogattam magamba, először csak kis kortyokat, majd poharakat végül kimentem még egy üvegért. Levettem a fekete kardigánomat, mert nagyon melegem lett. Halkan, de kicsit ingadozva mentem ki a nappaliba és felkapcsoltam egy lámpát, de hangulatos fénye volt. De szép!!! Elővettem a hűtőből a másik üveget és meghúztam. Nagy nehezen felkapcsoltam az összes villanyt és megtaláltam a rádiót is. Pont Bruno Mars Uptown funk című száma ment. Ahh feltekertem max hangerőre és teli torokból énekeltem meg táncoltam rá.
- stop wait a minute!!!!!!! - énekeltem ordítva
- Hannah te mi a francot csinálsz? Még csak délútán 8 van. - jött ki Nash a szobából idegesen.
- buli van!!! - ugráltam és kilöttyintettem a whiskyt miközben ittam.
- tedd azt le, tök részeg vagy. - vette el tőlem.
- ne vedd el. - mentem útána, de elestem.
- jajj Hannah össze fogod törni magad.
- nyugi van. Én csak itt ülök - próbáltam felállni nevetve. - gyere ülj ide mellém. Ez a padló nagyon szép.
- nagyon szép, de nem akarod megnézni az ágyadat inkább? - próbált felállítani a földről.
- nem akarom. Táncolni akarok, inni akarok, bulizni akarok, szexelni akarok és elakarom felejteni Justint - ordítottam majd sírni kezdtem.
- tsss - meghallnak minket a szomszédok.
- miért nem kellek senkinek??? Megakarok halni!!! Justin miért csaltál meg??? - kiabáltam és földhöz basztam a whyskis üveget.
- most megyünk aludni Hannah.
- nem. Nem. nem. Engedj el. - kiabáltam nevetve és kiszaladtam az utcára.
Nagyon gyorsan futottam és még cipő sem volt rajtam. Sok ember járkált arra a telefonukkal a kezünkben, de én olyqn részeg voltam, hogy leszartam mit mondanak rólam.
Jajj de jó volt kikapcsolni végre az agyamat. Most az egyszer nem akartam meg felelni sem, Justinnak, sem a rajongóimnak, sem anyámnak, apának ,se senkinek nem akartam megfelelni. Felvettem a telefonomat ami csörögni kezdett, majd megálltam az útszélén a több száz ember között.
- halló! - szóltam bele hangosan.
- Hannah szeretnék veled beszélni Justin vagyok. - szólt bele Justin a telefonba, én meg nem akartam elhinni, hogy ő az.
- Justin elhagyott te fasz. Miért keresne? Miért vagyok én itt. Nem tudod te aki a telefonba vagy. Halló itt vagy még? - nevettem.
- Hannah hol vagy? Hannah!!!
- itt vagyok telefon nyugodj meg. Teljesen jól vagyok, de tudod mi a vicces kis hang, hogy kurvára nem tudom hol vagyok. - feküdtem rá szinte egy postaládára, mert nem volt kedvem állni.
- Hannah ,Justin vagyok a barátod, légyszives mond el hol vagy. Kicsim.
- nekem nincs barátom, mert elhagyott. Hallod elhagyott mert nem kellettem neki. Telefon nagyon fáj nekem, hogy nem hisz nekem. Hallod telefon!!!!
- Hannah hol a picsában vagy? Mond hogy van veled valaki. - emelte fel Justin a hangját a telefon másik végén.
- mondom, hogy nem tudom. Nem figyelsz rám. Tudod mi a vicces, hogy egyedül vagyok. Miért nem foglalkozik velem senki!!! - zokogtam a telefonba. - soha senkinek sem kellettem telefon. Elkell mennem. Puszika.
- HAn.....
Szorongattam a telefonomat, ami egyfolytában csak csörgött és csörgött és csörgött. Nagyon idegesítő volt már, majdnem földhöz vágtam.
Bementem egy kocsma szerű valamibe és odamentem a pultoshoz. Múszály voltam bemenni, mivel az eső is cseperegni kezdett és nem volt rajtam cipő. Jézusom ennyire nem voltam még kiütve. Odamentem a pultoshoz és elkezdtem vele beszélgetni, egy 35 éves férfi állt benne.
- kaphatnék egy vodkát? - lengettem egy huszast a pultos előtt.
- perste kisasszony, de nem lesz ez sok?
- nem. Nem lesz sok - mondtam vidáman és elkezdtem a szivószállal inni az italt, ami marta a torkomat.
- maga Hannah Morgen????? - nézett rám.
- igen azt hiszem. Jajj képzeld el kicsit részeg vagyok. Megcsaltak, most meg eldobtak. - nevettem
- kér esetleg még valamit?
- szeretném kérni egy arany Marlborot. - adtam oda kitudja mennyi pénzt.
Kimentem és rágyújtottam bár alig bírtam megtalálni a gyufát. Elszívtam vagy kettőt majd szakadó esőbe, mezítláb elindultam valamerre. Hazafelé vettem az irányt, de egy parkban kötöttem ki. Itt sok minden kiesett. Szerintem elaludtam vagy hol is vagyok?
Fogtam a fehér párnámat, amit igen magammal cipeltem útközben valamint kicsit besütöttem a hajamat és megcsináltam a fejemet. Valahogy én is feszült hangulatban vagyok, lehet, hogy repülünk vagy az idő. Hosszú fekete cicanadrág, egy fehér air force cipő és egy fehér rövid haspóló, egy fekete a térdemig leérő kardigánnal komponálva.
- ennél rövidebb felsőd nem volt? - szólt be Justin miközben száltunk befele a fekete autóba Scooterrel.
- mi bajod van? - néztem rá. Scooter meg csak némán figyelt minket.
- az, hogy kint van mindened szokás szerint és, hogy nem vagyok a kutyád, hogy így beszélj velem, csak ez a bajom. - mosolygott rám idétlenül. Mi van vele?
- Justin... - kezdte Scoot.
- hagyd csak. - mondtam Scooternek. - mi az, hogy kint van mindenem? Justin mi a fasz van veled? Csináltam valamit vagy csak simán ilyen szar hangulatod van.
- bajom az van képzeld.
- na elárulhatnád.
- Ne érdekeljen - vágott oda.
- szállj le inkább a földre. Úgy viselkedsz, mint valami seggfej.
- ilyen vagyok szokj hozzá. - nézett ki az ablakon kicsit feljebb tolva a barna kalapját meg a napszemüvegét, ami élénk kék színű.
Összenéztünk Scooterrel, de egyikünk sem tudta mi a kurva baja van. Nagyon nem tetszik ez az éne.
Mikor kiszálltunk fotókat csináltunk még pár emberrel majd indultunk volna befelé az épületbe, ahol két lány csinált velem képet és megint beszólt.
- Hannah megindulnál. - mondta, de nem is ez volt a gáz.
- várjál már Justin. - fordultam hátra hozzá majd vissza a másik lányhoz.
- Hannah mozdulj már hercegnő. - mondta keményen.
Azt hittem ott hejben vágom pofon, de tűrtőztettem magam.
- nyugodj le Justin, most már tényleg elegem van - mondtam neki hangosabban és kiraktam a kezemet.
- ne emeld fel a hangodat - szólt rám, de minek???
- mi?? - mondtam szinte kiabálva és közelebb léptem hozzá.
- ne emeld fel a hangodat amikor velem beszélsz. - mutatott rám a mutatóujjával.
- nem...
- Hannah - fogta meg a kezem és hangosan kimondta a nevemet. Gyakorlatilag ő húzott engem a karomnál fogva, a testőrünk meg lökdöste a rajongókat.
- most azonnal vedd le rólam a kezedet. - rántottam meg a kezemet, de megint megfogta. - mondom engedj el - mutattam neki a mutatóujjamat és meglöktem a mellkasánál.
Elindultam gyorsabban Scooter útán. Remélem lassan jön mögöttem, mert megbánja ha most hozzám szól. Remélem kevesen látták a kis jelenetünket, mert ezt elég nehéz lesz kimagyarázni. Átmentünk a repülőtéren vagyis megkerestük Justin magángépét és amikor szóltak felszálltunk rá. Én meg Scooter leültünk a bőr fotelbe, ő meg hátrébb ment egy kis hosszabb kanapéra.
- nem tudod mi van vele? - kérdeztem Scootert.
- nem. Szokott ilyen hangulata lenni, de csak ha nagyon szar hírt kap. Valahogy bunkó veled, pedig neked elmondaná ,ha lenne valami baja. Vagy az a baj, hogy te csináltál esetleg valamit.
- Scoot nem csináltam semmit. Tegnap még minden jó volt este még jacussiztunk is, ma meg úgy viselkedik mint aki megkattant. - vágtam hátra magam az ülésben és az ölembe vettem a párnámat.
- nem tudom Hannah. Várj egy kicsit hátha lehiggad és beszéljétek meg.
- vele nem lehet beszélni.
- Hannah legalább te viselkedj értelmes felnőttként.
- megpróbálok. Egyre nehezebb vele.
- tudom.
- nem Scooter nem tudhatod, milyen az amikor vele vagy a legboldogabb, az egész világ meg szid engem. Még a saját anyám is azt hiszi, hogy..... nem mondom ki. - hajtottam le a fejemet majd elindultunk.
- baj van otthon? - hajolt hozzám közelebb és megsimogatta a hátamat.
- az van. Apa hivott, hogy kicsit nem bírják egymást anyával. Csak az a baj, hogy tudod a húgom kicsit szarul viseli az ilyeneket.
- még kislány.
- az. - kapcsoltam be a telefonomat.
Megnéztem azt a videót mikor ide felé jöttünk a repülőn. Milyen boldogok voltunk istenem. Ott puszilgatott meg mondta, hogy szeret. Rögtön el is vittem mert még elsirtam volna magam.
Felhívtam apát telefonon.
- szia papa! - mondtam.
- szia kicsim. Miújság? A repülőn ültök már? - kérdezte, de valahogy nem éreztem a vidámságpt a hangjában.
- igen már. Kicsit feszült a hangulat, de minden oké. Kijössz elém a reptérre?
- hát sajnos nem tudok Hannah. .
- miért? APa baj van? - ültem fel ijedten.
- Hannah eljöttem otthonról és kicsit sokat ittam tegnap. Nem mehetek.
- apa...
- leteszem. Szia.
Lerázott. Istenem fogadni merek, hogy megint anya csinált valamit.
Bekapcsoltam egy filmet, denem nagyon kötött le. Már egy órája repültünk és nagyon idegesített, hogy Justin nincs itt mellettem és nem bújhatok hozzá.
Mivel Scooter elaludt gondoltam megnézem, hogy Justin jól van-e. Hátra mentem hozzá, ahol ő zenét hallgatott.
- leülhetek? - kérdeztem mire beljebb húzódott és levette magáról a fejhallgatóját.
- miről akarsz beszélni? - nézett rám.
- miért vagy ilyen? - néztem rá sajnálkozva.
- milyen?
- bunkó vagy velem és nem értem, hogy mi a szart csináltam.
- ma reggel felhívott valaki, tudod Leonardo. Nincs semmi mondanivalód nekem vele kapcsolatban? - kérdezte miközben felült.
- kellene, hogy legyen?
- kivoltál rám teljesen akadva, mert részegen megcsókoltam valakit, miközben te Leo szájában voltál. Szerinted ez milyen érzés nekem, csak mert eddig bűntudatom volt, de most teljesen jól érzem magam, ja mégse, mivel te csaltál meg engem, meg még hazudtál is.
- ezt honnan a picsából szedted?
- Hannah ne tagadd, legalább nekem ne hazudj ,mivel mindent tudok.
- nem hazudok. Justin ebből semmi sem igaz, nem csaltalak meg és főleg nem Leonard-dal. - emeltem feljebb a hangomat. Honnan szed ilyen baromságot?
- Hannah mondta Kylie, meg Leonard is. Tudod mit kurvára nem érdekelsz már. Soha senkiben sem csalódtam ekkorát mint benned.
- Justin nem csináltam semmit a kurva életbe. Miért nem nekem hiszel?
- mert nem tudok. Nem tudok többé hinni neked.
- köszönöm. De tényleg. Nem csináltam semmit, de ha neked ezek az emberek többet érnek mint az a lány akit állítólag szeretsz, akkor higgy nekik. Nem igaz ebből semmi. Álltam fel és előre mentem majd háttal leültem a párnámmal és sírni kezdtem.
Hogy gondolhat rólam ilyet?? Semmit sem csináltam és nem tudom mit csinálok ha nem hisz nekem. Komolyan nem tudom mit csináljak.
- szia Hannah. - mondta Nash a telefonba mikor felhívtam.
- szia. - zokogtam neki.
- baj van? Hannah sírsz? Bajban vagy?
- igen, mert.... Jus..tin azt hiszi.. hogy megcsalom - sirtam tovább neki.
- várj. Hannah nyugodj meg. Vegyél mély levegőt és mond el mi történt.
- azt mondta neki DiCaprio, hogy én smároltam vele, mármint Leonardoval a yachton. De bből semmi sem igaz. Hallod jobban hisz nekik mint nekem.
- ne sírj. Ha nem hisz neked egy balfasz. Figyelj drágám ott foglak várni a reptéren jó Caraval?
- rendben. Egy jó óra még. Nash nagyon fáj. - fogtam a mellkasomat.
- tudom, de beszélek majd vele, ha másnak nem nekem majd fog hinni, ha meg nem megölöm.
- rendben. Szia. - köszöntem el.
Magamhoz öleltem a párnámat és hallgattam a sok depressziós zenét, köztük Christina Perry -A thousand years című számát. Majd végignéztem az összes képünket.
Kezdve a görkorissal egészen a temgerparti vacsoráig. Mindent könnyek között szemvedtem végig.
- Hannah gyere leszállunk. - mondta Scoot.
- megyek - feleltem és megigazítottam magamon a ruhákat.
Felvettem egy nagy napszemüveget és szorosan az arcomhoz szorítottam a fehér párnámat miközben szálltunk le a gépről.
- nyugi kislány - majd megoldjátok. Mondta Scoot.
- figyeld meg most romlott el minden. Mindig így kezdődik egy szakítás - könnyeztem megint el magam.
Justin ment elől a testőrrel ,én pedig magamba fordulva mögötte.
- Hannah kaphatnánk egy képet!!! Justin úristen!!! - ordították a rajongók.
Ő odament a repülőtéren pár emberhez, de én senkihez csak szorongattam egyedül a párnámat. Gyakorlatilag Justin leszart. Megláttam Nasht és Carat és odamentem hozzájuk egy kigyúrt emberrel. De előtte elakartam köszönni Justintól. Nem jött össze, mivel rám nézett és annyit csinált csak, hogy megrántotta a szemöldökét. Megöleltem Scootert majd odamentem a barátaimhoz.
Rögtön megöleltem Carat majd Nasht és nem érdekelt, hogy egy csomó lány sikoltozik mellettem. Nem érdekelt csak az, hogy végre van mellettem valaki aki szeret.
Mikor megöleltem Nasht rögtön sírni kezdtem és szerintem látható volt, meg hangos.
Senki sem érthette, hogy miért, de hamarosan el is mentünk. Azért még takartam az arcomat, hogy ne, hogy készüljön rólam egy szép kép. Egy taxiba szálltunk be és a testőr már nem jött velünk. Kértem, hogy ne jöjjön.
A közös házunkn tett ki minket a sofőr és Cara tovább ment vele.
Bementem Nash-sal, aki lerakta a kertes ház nappaliába a csomagokat.
- na milyen itthon? - próbált felvidítani.
- furcsa. - mondtam a kis fekete srácnak.
- na gyere ide, te kis összetört szívű. - ölelt magához.
Bementünk a hálószobámba, amibe eddig csak bútorok voltak, dekoráció nélkül. Lefeküdtem az ágyra és Nash pedig odafeküdt mellém.
- egy nyomorék, ne sírj már miatta ennyit. Soha senki útán nem ejtetté könnyeket. Nem ismerek rád Hannah Morgen
- szeretem őt Nash. Nagyon szeretem - sírtam tovább.
- nem érdemel meg Hannah, ha nem hisz neked. Amit a reptéren csinált az gyávaság volt.
- de azt nem értem, hogy miért nem hisz nekem. Szerintem nem adtam rá okot, hogy ne bízzon bennem.
- ez így van. Tudod mit. Aludj egyet és nyugodj meg. - puszilta meg a homlokomat.
Nem tudtam sokat aludni. Kb 1-2 órát aludhattam, majd kimentem. Kiléptem az ajtón, ahol éppen Nash meg Cara eléggé egymásba voltak gabalyodva a kanapén, majd felugrottak mikor megláttak.
- ohh szerelmespár csak nyugodtan, élvezzétek ameddig lehet. - mosolyogtam rájuk és kivettem a hűtőből egy üveg whyskit.
- Hannah okosan. - szólt rám Nash.
- oké apuci - kiálltottam útána miközben becsaptam az ajtót.
Iszogattam magamba, először csak kis kortyokat, majd poharakat végül kimentem még egy üvegért. Levettem a fekete kardigánomat, mert nagyon melegem lett. Halkan, de kicsit ingadozva mentem ki a nappaliba és felkapcsoltam egy lámpát, de hangulatos fénye volt. De szép!!! Elővettem a hűtőből a másik üveget és meghúztam. Nagy nehezen felkapcsoltam az összes villanyt és megtaláltam a rádiót is. Pont Bruno Mars Uptown funk című száma ment. Ahh feltekertem max hangerőre és teli torokból énekeltem meg táncoltam rá.
- stop wait a minute!!!!!!! - énekeltem ordítva
- Hannah te mi a francot csinálsz? Még csak délútán 8 van. - jött ki Nash a szobából idegesen.
- buli van!!! - ugráltam és kilöttyintettem a whiskyt miközben ittam.
- tedd azt le, tök részeg vagy. - vette el tőlem.
- ne vedd el. - mentem útána, de elestem.
- jajj Hannah össze fogod törni magad.
- nyugi van. Én csak itt ülök - próbáltam felállni nevetve. - gyere ülj ide mellém. Ez a padló nagyon szép.
- nagyon szép, de nem akarod megnézni az ágyadat inkább? - próbált felállítani a földről.
- nem akarom. Táncolni akarok, inni akarok, bulizni akarok, szexelni akarok és elakarom felejteni Justint - ordítottam majd sírni kezdtem.
- tsss - meghallnak minket a szomszédok.
- miért nem kellek senkinek??? Megakarok halni!!! Justin miért csaltál meg??? - kiabáltam és földhöz basztam a whyskis üveget.
- most megyünk aludni Hannah.
- nem. Nem. nem. Engedj el. - kiabáltam nevetve és kiszaladtam az utcára.
Nagyon gyorsan futottam és még cipő sem volt rajtam. Sok ember járkált arra a telefonukkal a kezünkben, de én olyqn részeg voltam, hogy leszartam mit mondanak rólam.
Jajj de jó volt kikapcsolni végre az agyamat. Most az egyszer nem akartam meg felelni sem, Justinnak, sem a rajongóimnak, sem anyámnak, apának ,se senkinek nem akartam megfelelni. Felvettem a telefonomat ami csörögni kezdett, majd megálltam az útszélén a több száz ember között.
- halló! - szóltam bele hangosan.
- Hannah szeretnék veled beszélni Justin vagyok. - szólt bele Justin a telefonba, én meg nem akartam elhinni, hogy ő az.
- Justin elhagyott te fasz. Miért keresne? Miért vagyok én itt. Nem tudod te aki a telefonba vagy. Halló itt vagy még? - nevettem.
- Hannah hol vagy? Hannah!!!
- itt vagyok telefon nyugodj meg. Teljesen jól vagyok, de tudod mi a vicces kis hang, hogy kurvára nem tudom hol vagyok. - feküdtem rá szinte egy postaládára, mert nem volt kedvem állni.
- Hannah ,Justin vagyok a barátod, légyszives mond el hol vagy. Kicsim.
- nekem nincs barátom, mert elhagyott. Hallod elhagyott mert nem kellettem neki. Telefon nagyon fáj nekem, hogy nem hisz nekem. Hallod telefon!!!!
- Hannah hol a picsában vagy? Mond hogy van veled valaki. - emelte fel Justin a hangját a telefon másik végén.
- mondom, hogy nem tudom. Nem figyelsz rám. Tudod mi a vicces, hogy egyedül vagyok. Miért nem foglalkozik velem senki!!! - zokogtam a telefonba. - soha senkinek sem kellettem telefon. Elkell mennem. Puszika.
- HAn.....
Szorongattam a telefonomat, ami egyfolytában csak csörgött és csörgött és csörgött. Nagyon idegesítő volt már, majdnem földhöz vágtam.
Bementem egy kocsma szerű valamibe és odamentem a pultoshoz. Múszály voltam bemenni, mivel az eső is cseperegni kezdett és nem volt rajtam cipő. Jézusom ennyire nem voltam még kiütve. Odamentem a pultoshoz és elkezdtem vele beszélgetni, egy 35 éves férfi állt benne.
- kaphatnék egy vodkát? - lengettem egy huszast a pultos előtt.
- perste kisasszony, de nem lesz ez sok?
- nem. Nem lesz sok - mondtam vidáman és elkezdtem a szivószállal inni az italt, ami marta a torkomat.
- maga Hannah Morgen????? - nézett rám.
- igen azt hiszem. Jajj képzeld el kicsit részeg vagyok. Megcsaltak, most meg eldobtak. - nevettem
- kér esetleg még valamit?
- szeretném kérni egy arany Marlborot. - adtam oda kitudja mennyi pénzt.
Kimentem és rágyújtottam bár alig bírtam megtalálni a gyufát. Elszívtam vagy kettőt majd szakadó esőbe, mezítláb elindultam valamerre. Hazafelé vettem az irányt, de egy parkban kötöttem ki. Itt sok minden kiesett. Szerintem elaludtam vagy hol is vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése