2015. február 22., vasárnap

2. Bújj ide.

Reggel most nem állítottam be a telefonom, mivel nem kellett korán kelnem. De rájöttem, hogy ebédig még van egy órám. Gyorsan lezuhanyoztam és besütöttem a hajamat. Egy fekete ruhát vettem fel, aminek a felső része feszes és az alsó része elálló. Egy vastagabb nyakláncot és a mindennapos karláncomat vettem fel. Ezt soha sem veszem le, már 2 éve rajtam van és mindig csak pár percre vettem le. Egyszerű kis vékonyka arany karlánc. Semmi extra nincs benne. Kis átlagos sminket dobtam még magamra. Nem stresszeltem nagyon, hogy a Justin Bieberrel fogok ebédelni. Nem vagyok izgulós fajta. 
- Hannah mehetek veled? Nem akarok itthon maradni. - kérlelt aranyosan Olivia miközben egy hatalmas egyszarvút szorongatott, ami a Gruban volt.
- nem életem, most egyedül megyek, de ha hazajöttem elmegyünk fagyizni oké?
- oké - ment ki és ásított egy nagyot.
Egy fehér vastag talpú, tornacipőt vettem fel hozzá, aminek nincs szára. Kedvenc cipőm. Nagyon sütött a nap mint mindig így nem vettem fel kardigánt. Ittam egy pohár űditőt és felvettem a kis táskámat. Kaptam egy üzenetet Justintól, hogy itt vagyok. 
- anya!!! 
- igen drágám? - jött kia anya a konyhából a szokásos elegáns kosztümjében. 
- elmentem ebédelni, hamarosan jövök 
- rendben, de nagyon későn ne gyere haza. Ha Justinnal mész. 
- anya ez csak egy szakmai ebéd. - mondtam.
Kimentem az ajtón és kisétáltam a házunk elé. Egy sötétített üvegű kocsival jött értem. Ott támaszkodott az autónak, majd beültünk hátra. 
- gyönyörű vagy - mondta,
- már bókolsz, pedig még nem is dolgozunk együtt. - néztem rá és nevetett.
- oké Igazad van. Munkatársam. - fogtunk kezet nevetve. 
Kiszálltunk egy igazi drága üzletsor egyik sarkánál, jól távol az étteremtől. 
Kiszálltunk és elkezdtünk sétálni kifelé a parkolóból.
- miért álltunk meg ilyen távol? - kérdeztem
- nem szeretem ha lerohannak az emberek, hogy úrosten Justin szeretlek, Justin - adott ki hangokat.
- azt hittem már szégyelsz - húztam az agyát.
- téged? Aki gyönyörű és a munkatársam. - megfogta a kezem és úgy mentünk végig. - bizonyíték.
- oké elhiszem. Elengedheted a kezem - kinosan nevettem.
- nem akarom, jó érzés.
- vagy úgy. 
Napszemüvegben csak lazán mentünk be az étterembe. Először csak egy bort rendeltünk, majd tovább beszélgettünk.
- na és mit szerettél volna megbeszélni? - kérdeztem közelebb hajolva.
- sok mindent. - ő is igy tett.
- el is mondanád - nevettem és megnéztem az étlapot. 
- mikor tudnánk kettesben próbálni, mert ugye a szóló részre sokat kell gyakorolni.
- igazából nekem teljesen mindegy, de jobb lenne délután vagy este. 
- oké és mennyire lehet a koreográfiával elmenni? Mármint a barátod nem féltékeny?
- ameddig nem kell meztelenül lennem teljesen megfelel minden. Nincs barátom.....  vagyos bonyolult. 
- Cameron igaz?
- igen, de honnan tudod? - kérdeztem és közben mégjobban válogattam az ételek közül.
- vele dokgiztam a mostani fotózáson. Csak hát nem nagyon beszélgettünk mert elvoktam foglalva a párommal, de nem néz ki valami megbízhatónak. - nevetett.
- hát inkább beszéljünk másról rendben?
- nyugodtan. Mit eszünk?
- nekem a cézár saláta öntettel tökéletes.
- oké én szerintem valami rákot.
Leadtuk a rendelést és nem sokára ki is hozták.
- ez kurva jó - mondta Justin bekapott egy apró rákot.
- kérsz? - kérdezte.
- nem. Nem vagyok annyira oda a tengeri állatokért. - feleltem és én is ettem a salátából.
- de ezt muszály megkóstolnod. Hannah, na kérlek. - nyújtotta felém a villáján a rákot és bekaptam.
- ühm tényleg finom. - mondtam mosolyogva.
- mondtam. Hová menjünk ez útán? - kérdezte.
- mert menni akarsz valahova? - nevettem.
- nem kell dolgoznom és jól érzem magad velem.
- tudod mit menjünk gördeszkázni. - lelkesedtem.
- áhh nem volt még elég ügyem emiatt a rendőrséggel. - evett tovább mosolyogva. - de oké.
Kifizette Justin a számlát és visszamentünk a kocsijához. Elhozatta a deszkáit és kiválasztottam eggyet. Régóta tudok már gördeszkázni. Mondjuk remélem nem lesz baj, hogy ruhába vagyok.
- mehetünk - pattant rá a kis fekete deszkára.
Én nem a hagyományos deszkával mentem, ha nem aminek két kereke van és hullámos széle. Ezen könnyebb menni és kisebb is.
- nem akarsz egy parkba menni inkább - kérdeztem.
- nem. Ez jobb, na gyere megmutatom én hogyan deszkázok.
Ráálltam és elindultunk a kicsit zsúfoltabb úton.
Sokan néztek meg minket és ordibáltak, szidtak minket, de ezen csak röhögtünk.
- megvagy még kolléga? - nézett hátra, mert ő ment elől.
- élek még Justin - nevettem. - ohh elnézést. - mentem nekk majdnem egy nőnek.
- bízol bennem?
- nem nagyon. - feleltem, de kövedtem.
- jól teszed!!  De gyere útánam. - mondta és kiment az útra.
Először nem akartam menni, de olyan buli volt. Ott szlalomoztunk a kocsik mellett, akik dudáltak ránk.
- őrültek - ordította egy vénember a kocsiból.
- idióta vagy - nevettem amikor Justin rácsapott a kocsi szélvédőjére.
Megálltunk mi is egy kicsit a lámpánál és megkapaszkodtam a vállában. Kicsit a szeme sarkából hátra nézett a kezemre.
- nem félsz, hogy elkapnak? - kérdeztem
- nem, de megvédessz és ugyan már ki hívná ránk a rendőröket.
- na jól van inkább indulj - löktem meg
Egy öt percet mehettünk és meghallottam a rendőrök szirénáját akik pont elénk szaladtak fel a forgalmas, útra, ahol éppen dugó is volt.
- kérem jöjjenek le az útról - szólt a rendőr és lekisértek minket.
- most mit kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni. Kérem elmehetnénk? - próbálkozott Justin
- fiatalember. Maguk egy 8 sávos főút közepén száguldoztak. Bekell vinnem magukat kedves Justin Bieber. - válaszolt cinikusan a rendőr.
Még bilincset is kaptunk. Jézusom remélem ez nem derül ki, mert anya megöl. Soha sem volt még rajtam ilyen igazi bilincs és nem is akarom, hogy többet legyen. Hirtelen három fekete kocsi is jött oda amiből fotósok ugrottak ki és mikrofonos emeberek.
- Justin nyilatkozna!!
- Justin ki az új lány?
- Justin kérem megint elfogják vinni?
- Justin...
-Justin
- Justin - ordították a riporterek, tolongtak, de mi beszálltunk a rendőr autóba. Szörnyű kimondani.
- nyugalalom Scooter lerendezi.
- nmm Justin nem vagyok nyugodt. Hogy lehettem ilyen idióta - csaptam rá a kocsira.
- kisasszony ha nem akar nagyobb bajt, ne rongálja a kocsimat.
Kiszálltunk és megint hozva a fotósokat bementünk a kapitányságra. Majd az ideiglenes cellába vagy nem tudom mi az a hely, de az a lényeg rács volt rajta, pedig semmit sem csináltam. Na jó ez nem teljesen igaz, de akkor is.
- elnézést telefonálhatnék
- persze uram. - adta oda a telefont Justinnak ,aki felhivta Scootert.
- jön amint tud, de ki volt akadva. - mondta Justin és leült mellém, a nem éppen kényelmes ágyszerű dologra.
Egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
- te sem bántad meg igaz? - kérdezte
- nem. Rossz vagyok melleted. - nevettem tovább és támasztottama fejemet a térdemen a kezemmel.
Dobolt a kezével az ágyon én meg a lábammal.
- mikor fogunk próbálni? - kérdeztem
- jövőhéten a többiekkel, de veled jó lenne holnap útán mert akkor nincs stúdió munkám. Persze ha neked jó. - rakta a térdemre a tenyerét, a másik kezével pedig a fejét támasztotta.
- jó, de viszont a húgomra kell vigyáznom hat óráig.
- akkor elmegyünk hat útán a táncterembe és próbálunk.
- rendben
- elmehetnek - nyitotta ki egy őr az ajtót.
Kimentünk a portára, ahol Scooter várt minket.
- tisztában vagytok vele, hogy ez megint port kavart a médiában???!!!! Kint vagy 20 riporter áll fotósokkal. Komolyan, ti nem vagytok ép eszüek - oltott le minket Scoot.
- jól van nyugodj le. Szépen hazamegyünk és nem lesz gond.
- Justin tudod mennyi pénzt fizettem ezért.....  na mindegy inkább osonjunk ki gyorsan. Ne válaszokjatok ezeknek, csak bajt akarnak.
Gyorsan kiléptünk az épületből és kicsi sokk hatás ért. Rögtön hozzánk rohantak a riporterek és ordítoztak. Nem tudtam elmenni tőlük. Justin átkarolta a vállam és utat tört nekünk. Napszemüveg volt rajtam, hogy ne legyek nagyon felismerhető, de szerintem ez lehetetlen volt.
- szállj be gyorsan - mondta Justin és beszálltunk a hosszú kocsiba.
- úristen - mondtam a kocsiban ülve mikor már elindultunk.
- mindennapos dolog szinte. Majd belejössz.
- nem nagyon szeretem a fényeket így nem is ok belejönni. - mondtam
Scooterhez mentünk ,hogy lerázzuk magunkról ezeket a kíváncsi nyomorékokat.
Scooter lakása olyan volt mint egy kisebb palota. Hatalmas garázs, medence, gyönyörű emeletes ház. A házvezetőnő beengedett minket.
- hűh - léptem be a nappaliba ami egyszerűen káprázatos volt.
- jól néz ki igaz? - kérdezte Justin.
- kurva jól - nyögtem ki.
Ittunk egy kis koktélt és ettünk sushit. Nem volt annyira finom ez a nyers hal, de azért megettem.
- nos fiatalok nekem ma el kell repülnöm Los Angelesbe. Szerintem ezek a fotósok nem fognak elmenni így maradhattok. Embereket ne hozzatok ide. Justin bízom benned. Oké. Hannah te jó lány vagy, kérlek vigyázz, hogy ne hívjon senkit ide. Ne menjetek ki, mert még abból is már házasságra gondolnak. Viszlát - szaladt el gyorsan Scooter.
- de jó. Most mit csináljak? - puffogtam és levágtam magam a fotelbe.
- először is lazíts. Nem lesz gond. Másodszor ugye tudod, hogy Scooternek van egy mozi szobája? - tette fel a kérdését.
Ledobtuk a cipőnket.
- ez ki maradt - mondtam és már mentünk is filmezni.
- mit akarsz nézni? - kérdezte, válogatva a vetítő cd-k között.
- csak ne romantikusat. Legyen egy jó horrorr, azokat jobban szeretem.
- rendben, de megvan a szürke 50 árnyalata is. Scooter megkapta.
- nem nem nem nem csak valentin napkor nézzük meg. Oké?.
- o-kééé - mondta szaggatottan és nevetett - akkor Anabelle.
- tökéletes.
Olyan öt sor os kis mozi fotelek voltak benne. Leültünk egymás mellé és egy popkorn mellett elkeztük nézni a filmet. Közben telefonoztunk is. Lekaptam Justint ahogy a popkornt tömi magába, nem is keveset.
- töröld ki. - mosolygott.
- nem. Ez lesz a hívó képed.
- nagyon swag. Na de nézzed.
- nézem .
Annyira unalmas volt ez a film. Semmi izgalmas nem történt benne. Mindig járkált az a nő benne, a család meg költözgetett benne. Unaloooom. Be is aludtam rajta.
Arra keltem fel, hogy valaki megbökött. Kinyitottam a szemem és Justin nagyon közel tágra nyílt szemekkel várt.
- jó reggelt - mondta
Hirtelen annyira megijedtem, hogy lendületből arcon csaptam.
- normális vagy??? - kiabáltam.
- te vágtál pofon - nevetett.
- mert megijesztettél.
- ugye tudod, hogy félig tátva van a szád mikor alszol? - mondta és megmutatta a képet.
Lefotózott. Úgy nézek ki rajta mint valami drogos aki a harmadik napja másnapos.
- nagyon szép vagyok rajta, de ha ezt megmutatod valakinek esküszöm lenyeletem veled a telefonod oké? - mondtam és elindultam a konyhába.
Jött útánam.
- ha zuhanyozni vagy fürödni akarsz akkor a kendő a szekrényben van a második emeleti vendégszoba mellett. De a pólóm jó lessz pizsamának, mert valahogy Scooternek nincs női alvóruhája?
- jó lesz.
- menjek veled? - megint húzta az agyam.
- elég ha megmutatod merre menjek.
Elindultunk fel a második emeletre és bementem a fürdőbe. Ezen a szinten fogunk aludni, csak külön szobában, mert pont két vendégszoba van. Két fürdővel.
Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem Justin pólóját, ami alapból leért a térdemig. Rajta is majdnem addig ér, de én vékonyabb vagyok. Olyan volt rajtam mint egy kinyúlt ruha. A hajamat felkontyoltam és kimentem. Bementem a szobába, ahol Justin kényelembe helyezte magát.
- te mit csinálasz itt? - kérdeztem mosolyogva
- nem vagyok álmos és nem akartalak egyedül hagyni.
- értem.
- jól áll a felsőm. - mondta elégedetten.
Befeküdtem a takaróba és telefonoztam. Hívott Nash.
- szia mondjad - köszöntem.
- szia. Anyukád hívott, hogy nálam vagy-e én meg mondtam hogy igen. Tehát hol vagy, mivel elvileg nálam.
- hosszú történet, de majd elmesélem. Holnap átmegyek. Vagy várjál nem mert vigyáznom kell Olivre. Gyere át.
- oké. Cameronnal vagy?
- nem, nem is beszéltünk. El van foglalva gondolom másokkal. Mint mindig. De megyek jó. Puszi.
- hello
Tíz perc múlva.
- ki volt az? - kérdezte Justin
- legjobb barátom Nash.
- ja a táncos srác.
- igen. Ezt mikor csináltattad? - kérdeztem és megérintettem a keresztet a mellkasán. Összerezdült.
- öhm egy éve, fél éve. Valahogy így.
- jól néz ki.
- köszi.  Na megyek. Aludj.
- jó éjt Justin - mondtam
- neked is Hannah. - válaszolta és kiment.
Eleinte furcsa volt itt aludni és kicsit féltem is mert nagy volt ez a ház. Este kétszer felkeltem olyan fél óránként, de ne birtam tovább itt aludni. Féltem, hogy valaki bejön vagy fotósok. Nem volt még ilyen érzésem. Hezitáltam, hogy hívjam -e át Justint, de bekopogtam hozzá. Jobban mondva óvatosan benyitottam.
- Hannah? - ült fel álmosan kicsit.
- befeküdhetnék melléd? Nem tudok tovább egyedül aludni.
- bújj be. - nyitotta ki a takarót és befeküdtem mellé.
Meleg volt és nyugodt. Hallottam ahogy szuszog és megnyugtatott. Könnyebben tudtam elaludni a kollégámmal. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése